Nagykikinda

===A szabadságharc után===
'''1849''' és '''1860''' között a közvetlenül Bécsből irányított Szerb Vajdaság és Temesi Bánság területéhez tartozott, majd Torontál vármegyéhez csatolták.

A '''XIX. század''' végére Nagyikinda az egyik legnépesebb településsé fejlődött Torontál vármegyében 22000 lakossal. '''1857'''-ben kiépült a Szeged, Kikinda és Temesvári közötti vasút. '''1858'''-ban városi jogokat kapott.
[[Kép:Pic01.jpg|Régi képeslap a XIX. század végéről|thumb|180px|right]]
Egészen az első világháborúig Kikindát a gazdasági fellendülés, a városi és a kulturális élet fellendülése jellemezte, így méltán tartották számon a vármegye legszebb városai között. Ebben az időben székhelye volt a járási szolgabírói hivatalnak, egy királyi törvényszéknek, járásbiróságnak, királyi közjegyzőségnek, csendőrszárnya- és szakaszparancsnokságnak, továbbá községi 6 osztályos iskolája, magyar gimnáziuma, felső leányiskolája, kereskedelmi és iparos tanonciskolája és szövőiskolája is volt.<ref>{{Pallas}}</ref> 
<br/>Itt jelent meg a Torontáli Közlöny és a Délvidék című hetilap, és a torontálmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője. 

Kereskedelme szintén virágzott, ebből is főleg a gabonakereskedelme, malomipara és marhatenyésztése volt jelentős. Üzleti életét pénz- és hitelintézetei segítették.

Az '''1910'''-es népszámláláskor 26.795 lakosa volt, melyből 14.148 szerb, 5968 magyar és 5855 német.

Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták.