Óbecse

==Története==
===A 9. századig===

A község jelenlegi területén a régészeti ásatások során az emberiség ősi időszakából származó tárgyakat is találtak. Az eddigi ásatások és feltárt anyagok alapján megállapították, hogy ezen a területen már '''Kr. e. 5000''' évvel, azaz a korai neolit korszakban létezett település.
<br/>A város jelenlegi helyén és annak környékén az őstörténelem minden korszakában és kultúrájában volt élet. Településeket találtak a neolit, eneolit, bronz- és vaskorszakból.

Időszámításunk kezdetén ezeket a területeket a szarmaták lakták. A nagy népvándorlások viharos éveiben e térségen sok törzs vonult át, hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodva itt, maguk mögött hagyva házaikat és sírjaikat. A legtöbb tárgyat az avarok hagyták maguk után a '''VI.''' és a '''IX. század''' között, akik halottaik sírjába sokszor gazdag adományt helyeztek. '''1973'''-ban a Kárpát-medence egyik legnagyobb avar temetőjét tárták itt fel, amiről egy, az óbecsei Városi Múzeum '''1989'''-ben kiadott katalógusában ezt olvashatjuk: ''„134 sírt fedtek fel. A sírleletek nagy része avar eredetű...”''

===A középkor===
====Környező települések====
A középkorban a mai Óbecse város területén és környékén számos település kialakult. Ezek közül egyesek megszűntek, mások viszont tovább fejlődtek és léteznek ma is, így pl. Óbecse, [[Bácsföldvár]] és [[Péterréve]]. Két középkori település nevét is tudjuk, melyek ugyan már megszűntek, de nevük fennmaradt. Ezek: ''Botra'' és ''Perlek''.

Botra falu Óbecsétől délre feküdt. A '''VIII.''' és a '''IX. század''' között ezen a területen egy egész sor település volt. Egyebek között rátaláltak egy templom alapzatának a maradványaira is, amelyet sírok öveztek.
<br/>Északra a Perlek nevű falu helyezkedett el. Ez a falu a '''XI.–XII. században''' alakult. A török feljegyzések már '''1650'''-ben említik, de '''1698'''-ban már elnéptelenedettet. A régészeti ásatások folyamán a falu területén egész sor létesítményt találtak: félig földbe vájt veremházakat, takarmányárkokat, hulladékgödröket, kutakat, árkokat.

====A város====
[[Fájl:BSpc-1v.jpg|thumb|180px|Az ortodox templom]]
A mai település középkori maradványaira még nem találtak rá, valószínű, hogy azok a jelenlegi város alatt vannak, ami megnehezíti a kutatásokat. Becsét először '''1091'''-ben, majd '''1238'''-ban oklevélben említik mint erődítményt, melyet IV. Béla ekkor adományozott a székesfehérvári szerzeteseknek ''(villa Wechey)''.<ref name="II"/> Ugyanezt az adományt Lajos király '''1377'''-ben erősíti meg. Az '''1338'''–'''1342'''. évi pápai tizedjegyzék szerint a becsei plébános mind a hat évre előre fizetett adót.

Zsigmond király '''1419'''-ben Brankovics Györgynek adta Becsét és várát<ref name="II"/>, '''1441'''-ben pedig Brankovics ''Beche'' várát a Tisza szigetén és Becse várost a rév- és vámjoggal rokonának Birini Pálnak adta. Az '''1467'''-ben említett Beldszentmiklós Óbecse határán lehetett; ez a Szántai Marhárt család birtoka volt.

===A vár===
[[Kép:Becsei vár.jpg|A középkori vár|thumb|left]]
A várat valószínűleg '''1300'''–'''1320''' között építették a székesfehérvári keresztes lovagok konventjének. Később a birtok a Losoncziakhoz került, azután a '''XV. században''' Brankovics György és István despotákhoz tartozott, majd a Hunyadiakhoz, és '''1500''' körül a Vingárti Geréb családhoz került.
<br/>A törökök '''1551'''. szeptember 19-én foglalták el és a kezükön található '''1688'''-ig. A karlócai béke előírása szerint '''1701'''-ben lerombolják.<ref>Đorđe Busković, Smit Rudolf R.: ''[http://jupiter.elte.hu/aacikkek/354vajdasag.htm Középkori várak a Vajdaságban.]'' Bánáti Dunai Nyomda, Újvidék, 1939. Fordította: Szatanek József, Pécs 2002.</ref><ref>Anjou kori okmánytár I. 380. oldal</ref>

Engel Pál adatai szerint: A középkorban a még Torontál vármegyéhez tartozó Becse vára, '''1315'''–'''1411'''-ig, királyi illetve királynéi tulajdonban volt, majd '''1459'''-ig a szerb despotáké, aztán egy rövid és bizonytalan tulajdonosi birtoklás után, egy Szokoli nevű nemesemberé ''(1464–1516)''
<br/>A vár ma a középkori [[Aracs]] és [[Törökbecse]] közti területen, a Tisza árterében található. A vár tartozékát képező település sorsa a váréval volt azonos, említették civitásként ''(mint királynéi birtok)'' és oppidumként is. A török hódoltság alatt városként említik ''(1567.)''. Ekkoriban a becsei nahije székhelyeként, hane adóegységi besorolása volt, ahol keddenként rendszeres hetipiacot tartottak.<ref>Engel Pál: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Középkori magyar genealógia. Budapest, 1996.</ref>

===A török kor===
A '''XV. században''' kezdődött meg a Tisza két partján elterülő település különválási folyamata, az írásos forrásokból ugyanis arra következtethetünk, hogy a középkorban a két Becse még egy település lehetett ''(Óbecse és [[Törökbecse]])''. A településnek fontos szerepe volt a Dózsa-féle parasztfelkelés idején: Perleknél, Óbecse határában húzatták karóba a ceglédi plébánost.

'''1529'''-ben Becsénél kelt át Szapolyai János, mikor Mohácsra ment a szultán elé. '''1551'''-ben Ferdinánd birtokában volt a vár, de még abban az évben elfoglalta Mohamed Szokol beglerbég, és egészen '''1687'''-ig török fennhatóság alatt állt. A török idők alatt az itt élő lakosság elmenekült, az üresen maradt házakat az előrenyomuló szerbek foglalták el.<ref name="II2">Iványi I. 1991/IV. 94.</ref>

A török kori térképeken Becse nincs feltüntetve. A Tisza bácskai oldalán az '''1553'''. évi térképen csak [[Bácsföldvár|Földvár]] és Perlek, a túlsó parton pedig [[Törökbecse|Bechew]] szerepel. A török defterek a szegedi nahijében a bácskai Becsének környékét, így Béla, Botra, Perlek, [[Bácsföldvár|Földvár]], Kutas, Kétvilla falvakat felsorolják, de Becsét magát nem találjuk, ahogy az '''1699'''. évi Bács megyei összeírásban sem.

===17. század===
[[Fájl:B17708820.jpg|Felújított polgári ház|thumb|right|180px]]
Az '''1690'''. évi török határmappán fel van tüntetve a Perleknek megfelelő Berlacko falu, alatta egy katonai raktár ''(1697-ben egy Becse nevű proviantház szigetét említik)'' és ez alatt a Tisza kanyarulata mellett Kovin-acko falu. Ez a Kovin-acko felel meg helyre nézve a mai Becsének. ''(A sörgyár melletti városrészt ma is Kovinnak nevezik; ugyanott van ú.n. „Kovini tér és Kovini iskola” is, a mit másképp, „tolvajiskolának” is neveznek)''. Így tünteti fel a tájat Müller '''1709'''. évi térképe is Bedeczko alatt Kovin-aczkó és a túlsó parton Becs. Mégis egy '''1699'''. évi térképen Neu-Becsét találunk. Ezt a nevét bizonyára azért kapta, mert új telep volt. Az '''1723'''–'''1725'''. évi bánsági mappán a túlsó Becsével szemben a bácsi oldalon van Cubin ''(= Kubin = Kovin)'' oder Becsey, amiből látszik, hogy a mai Óbecsének az a Kovinackó felel meg, amely e szerint Becsének régebbi neve is lehet.

===18. század===

'''1700'''-ban Becse, [[Péterréve]] és [[Mohol]] katonai helyeknek voltak kitűzve, 400 adózó házzal, '''1702'''-ben pedig a Tiszai Határőrvidékhez tartozott, és katonai sánc lett.<ref name="II2"/>
[[Fájl:BBiblioteka1.jpg|A városi könyvtár|thumb|right|180px]]
Az '''1720'''. évi vármegyei perben Bodrog vármegye azt mondja, hogy Új-Becse Bácsba tartozik, mert az akkori Bodrog vármegye fölött terült el. '''1740'''-ben panaszolja Bács vármegye, hogy Becse katonai város 90 katonát tartozik adni, pedig van itt 270 aki adót fizethetne. Becsének hat pusztája volt ekkor: [[Csikéria]], Kőkút, Irizset, Szilvás, Kétvillova, Perleg és Botra.

Az osztrák-török háború után '''1758'''-tól és a pozsareváci békét követően a törökök elvesztik a Bánságot és ez szükségtelenné teszi a határőrvidék létezését. A megyei hatalom követeli a határőrök kiváltságainak megszüntetését, ami azonban nagy ellenállásába ütközik. A bécsi kormány, hogy lecsillapítsa a határőrök elégedetlenségét, '''1751'''-ben Tiszai Koronakerületet alakít, melynek székhelye Óbecse lett. Ezzel egy időben mezővárosi rangot, vásárjogot és egyéb kiváltságokat kapott.<ref>Iványi I. 1991/IV. 97.</ref>
[[Fájl:II. Ferenc adománylevele..jpg|thumb|180px|left|II. Ferenc adománylevele a Tiszán-inneni Koronakerület jogállásának módosításáról, 1800.]]
::A Tiszai korona-kerület a hajdani tiszai határőrség részét képezte. E határőrség feladata a törökök a Bánságból való kiűzésével megszűnt. Az 1715/XCII., 1723/XXXII. és az 1741/XVIII. törvénycikk által polgári közigazgatás alá rendelték. E polgárosítást azonban sokféle igazgatási okból csak tíz évvel később lehetett bevezetni. Közben számos család kivándorolt, Mária Terézia a kedélyek megnyugtatása, valamint telepítések alapítása céljából '''1751'''. június 28-án kelt kiváltságlevelével a kerület lakóinak jelentékeny kedvezményeket adott, mely kedvezményeket az '''1774'''. augusztus 1-jén kelt oklevél, majd Ferenc királynak az '''1800'''. március 14-én kiadott és a Magyar Királyi Udvari Kancellária útján kiállított kiváltságlevele megújított. Noha e kiváltságlevelek első pontja szerint a kerület nem volt eladható, mégis az 1790-91/VII. törvénycikk az elidegeníthetetlen koronajavak soraiba iktatta.
<br/>A fönn említett kiváltságlevelek és az azok alapján kötött szerződések ''(ilyen szerződéseket kétszer kötöttek az 1796-tól 1821-ig és az 1835-től 1860-ig terjedő időszakra)'' szolgáltak irányadóul minden olyan kérdésben, melyek a Tiszai kerület lakossága és a tulajdonos királyi kincstár közt a birtokviszonyokra vonatkozólag felmerült.

A koronakerület majdnem egy évszázados fennállása alatt Óbecse fejlődésnek indult, elsősorban a kisipar és a kereskedelem terén. Különböző gazdasági és társadalmi tevékenységek fejlődésével a város a közép Tisza-mente politikai és művészeti központjává vált. Ebben az időben megnövekedett a lakosság száma is, úgyhogy az '''1820'''-as évi népszámláláskor Óbecsének 8357 lakosa volt.

A újra betelepülő magyarok '''1757'''-ben érkeztek ide a Jászságból és a Kiskunságból: Nagyabonyból, Nagykőrösről, Tápiógyörgyéről, Alpárról, Algyőről, Majsáról, Dorozsmáról, Kunfélegyházáról, Kunszentmártonról.<ref name="Gye">Gyetvai P. 1992/I. 656.</ref> '''1767'''-ben újabb magyar telepesek érkeztek a Felvidékről és a Kárpátokból.<ref name="Gye"/> Bodor Antal állítása szerint '''1770''' körül a kamara a tömegesen elvándorolt szerbek helyére Pest és Csongrád megyei magyarokat is telepített ide.<ref>Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest, 1914.</ref>
::Az óbecseiek származástudati hagyományában és a XX. század eleji történeti irodalomban egyaránt fellelhető vélemény szerint Óbecse '''1757'''-től megindult benépesítésében alpáriak is részt vettek. Gyetvai Péter több kiváló népesedéstörténeti forrást elemezve nem talált alpári származásra utaló nyomokat. Talált viszont több olyan családot, akik Majsáról érkeztek Óbecsére. Valószínű, hogy egy-egy majsai származás-megjelölés mögött esetleg egy korábbi, alpári eredet is megbújhatott, amelynek családi hagyomány által dédelgetett emlékét akár a XX. századig megőrizhették.<ref>Gyetvai Péter: A tiszai koronakerület újranépesedése a XVIII. században. In: Iványosi-Szabó Tibor (Szerk.):Bács-Kiskun megye múltából II. Kecskemét, 1979. o. 343-406.</ref>

'''1761'''-ben ''Rácz-Becse'' néven új telep alakult külön plébániával. '''1763'''-ban Becsén római katolikus templom épült, melyet '''1786'''-ban újabb és erősebb templommal cseréltek fel.

===19. század===
[[Kép:Nter.jpg|A valamikori Szent István tér, ma a köznyelven Pogácsa|thumb|right|180px]]
Quits '''1810''' körüli térképén a város Ó-Becse név alatt szerepel. Már ekkor magas fokon állt ipara. A szabók, szűcsök, vargák, csizmadiák, kovácsok, kerékgyártók, takácsok '''1815'''-ben; a kalmárok '''1820'''-ban; a kőművesek, ácsok, asztalosok '''1829'''-ben; a gombkötők, üvegesek és szitakötők '''1837'''-ben kaptak céhszabadalmat.

'''1848.''' április 26.-án a településen zavargások törtek ki. '''1849.''' április 19.-én Perczel serege elfoglalta a szerb felkelőktől, június 25.-én Jelačić bán seregét visszaverték.
<br/>A szabadságharc alatt működött itt katonai kórház, és Damjanich főhadiszállása is itt volt egy időben.

Az 1848/IX. törvénycikk az úrbéri tartozásokat megszüntette, a kerületi községek megtagadták tartozásaik teljesítését. A bíróság, melyhez a koronauradalom e tartozások behajtása végett fordult, az ügyet a politikai hatósághoz utalta, ez pedig döntését annak a kérdésnek előző megoldásától tette függővé, vajon a vitás birtokviszonyok úrbéri természetűek-e vagy sem. Így maradt e kérdés megoldatlanul, mígnem Becse '''1870'''-ben a földesúri terhek alól megváltotta magát. Az '''1870''' február 26-án aláírt váltsági szerződés szerint a kegyúri jog és teherviselés átruházásából kifolyólag a római katolikusok autonóm hitközséggé szerveződhettek.<ref>Lásd az 1869–72. képviselőház iratait IV. kötet 163–171.I. Vö.: Deák Ferenc: Adalékok a magyar közjoghoz 146.I.</ref> 

A belvárosi római katolikus templomot, amely az 1848-as mozgalmakban sokat szenvedett, '''1895'''-ben a hívek adakozásából fényesen helyreállították. Az alsóvárosi plébániát '''1900'''-ban alapították, de már '''1894''' óta mint helyi káplánság működött és az iskolahelyiségben tartotta az istentiszteletet. Az evangélikusoknak '''1898''' óta van anyaegyházuk.

Óbecsére az első vonat '''1889'''. augusztus 15-én érkezett [[Zenta]] felől. Tíz évvel később, '''1899'''-ben megépült az [[Újvidék]]ig vezető vonal is, majd '''1906'''-tól [[Verbász]]on keresztül megindult a vasúti közlekedés [[Zombor]] és Óbecse között. A vasút hanyatlása az 1980-as évektől indult meg és aránylag rövid idő alatt bekövetkezett a vég is. Először '''1978'''-ban szűnt meg a személyszállítás az Óbecse–[[Verbász]] vonalon, majd Óbecse és [[Zenta]] közöt, később [[Újvidék]] és Óbecse közötti vasúti személyszállítást is leállt.<ref>Gergely József, Lajber György: ''[http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2005/04/16/hetvege.htm Kísértetállomás.]'' Magyar Szó, 2005. április 16.</ref>

A XIX. század végére Óbecse a térség egyik legfontosabb mezőgazdasági központjává vált. Gabonakereskedelme messze földön híres volt; az óbecsei búzát a pesti és a bécsi tőzsde külön jegyezte.

[[Kép:Becse obeliszk.jpg|thumb|180px|right|Az első világháborús magyar emlékmű]]
*''További érdekességeket Becse város XIX. századi történetéből <htm><a href="http://vajdasag.rs/images/4/47/%C3%93becse.pdf" class="external text" title="Óbecse">itt olvashat</a></htm>.''

===20. század===

'''1918'''-ban az SZHSZ-királyság része lesz. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásának székhelye volt. A két háború között Óbecsén újra fellendült az ipar, amely 1500 munkást foglalkoztatott és az itt dolgozók száma később sem csökkent jelentősebben.

'''1941.''' április Virágvasárnapján a magyar csapatok bevonultak a városba, ezzel felszabadítva és visszacsatolva Magyarországhoz. A következő ''(1942.)'' évi magyar razziának 206 áldozata volt,<ref name="Cs">{{Cseres}}</ref> többségében kommunisták és bűnözők.

Becse városa '''1944'''. október 8-án „szabadult” fel, a megtorlás azonnal megkezdődött, s hosszabb ideig tartott, mint más városokban. Elsők között tartóztatták le és kínozták halálra Petrányi Ferenc plébánost, aki az '''1941'''-es bevonulás idején tábori misét mondott a magyar katonáknak és beszédében üdvözölte bevonulásukat. A foglyokat a Centrál Szálló épületébe hurcolták, akiket a civil és katonai őrök állandóan vertek. A legtöbb áldozat holttestét a szálló emésztőgödrébe dobták, míg másokat az udvaron ástak el. Becsén nyilvános kivégzések is voltak. A magyarokra a katonai közigazgatás ideje alatt kötelező volt a munkaszolgálat, az anyaországból is visszahozták a becsei illetőségűeket. A becsei áldozatok száma Mészáros szerint 200-250 fő,<ref>{{Mészáros}}</ref> míg Cseres könyvében ez 300 és 600 közötti.<ref name="Cs"/>
<br/>A szerb partizán csapatok a megtorlás részeként a hajdani Szent István téren álló I. világháborús obeliszket szétverték, s később helyére felszabadulás emlékművet állítottak. '''1962'''-ben lerombolták a fő tértől nem messze álló zsinagógát; ma lakótelep van a helyén.<ref>[http://www.jewish-heritage-europe.eu/country/serbia/serbia3.htm "Serbia 3. Jewish Heritage outside Belgrade"] (angol). ''Jewish Heritage Europe.'' New York: Jewish Heritage Europe.</ref>

'''1947'''-től Jugoszlávia része lett. '''1955'''-ig járási székhely, amikor is a [[verbász]]i járáshoz, majd ugyanabban az évben az [[újvidék]]i járáshoz csatolják. A jugoszláv közigazgatás átszervezésével '''1960'''-ban megalakult a mai [[Óbecse község]], mely több környező településsel közös közigazgatási egységbe foglalja a várost.

Az '''1991'''-es háború alatt és után sok magyar elmenekült az Anyaországba, helyükbe több ezer szerb menekült érkezett.