Óbecse

===18. század===

'''1700'''-ban Becse, [[Péterréve]] és [[Mohol]] katonai helyeknek voltak kitűzve, 400 adózó házzal, '''1702'''-ben pedig a Tiszai Határőrvidékhez tartozott, és katonai sánc lett.<ref name="II2"/>
[[Fájl:BBiblioteka1.jpg|A városi könyvtár|thumb|right|180px]]
Az '''1720'''. évi vármegyei perben Bodrog vármegye azt mondja, hogy Új-Becse Bácsba tartozik, mert az akkori Bodrog vármegye fölött terült el. '''1740'''-ben panaszolja Bács vármegye, hogy Becse katonai város 90 katonát tartozik adni, pedig van itt 270 aki adót fizethetne. Becsének hat pusztája volt ekkor: [[Csikéria]], Kőkút, Irizset, Szilvás, Kétvillova, Perleg és Botra.

Az osztrák-török háború után '''1758'''-tól és a pozsareváci békét követően a törökök elvesztik a Bánságot és ez szükségtelenné teszi a határőrvidék létezését. A megyei hatalom követeli a határőrök kiváltságainak megszüntetését, ami azonban nagy ellenállásába ütközik. A bécsi kormány, hogy lecsillapítsa a határőrök elégedetlenségét, '''1751'''-ben Tiszai Koronakerületet alakít, melynek székhelye Óbecse lett. Ezzel egy időben mezővárosi rangot, vásárjogot és egyéb kiváltságokat kapott.<ref>Iványi I. 1991/IV. 97.</ref>
[[Fájl:II. Ferenc adománylevele..jpg|thumb|180px|left|II. Ferenc adománylevele a Tiszán-inneni Koronakerület jogállásának módosításáról, 1800.]]
::A Tiszai korona-kerület a hajdani tiszai határőrség részét képezte. E határőrség feladata a törökök a Bánságból való kiűzésével megszűnt. Az 1715/XCII., 1723/XXXII. és az 1741/XVIII. törvénycikk által polgári közigazgatás alá rendelték. E polgárosítást azonban sokféle igazgatási okból csak tíz évvel később lehetett bevezetni. Közben számos család kivándorolt, Mária Terézia a kedélyek megnyugtatása, valamint telepítések alapítása céljából '''1751'''. június 28-án kelt kiváltságlevelével a kerület lakóinak jelentékeny kedvezményeket adott, mely kedvezményeket az '''1774'''. augusztus 1-jén kelt oklevél, majd Ferenc királynak az '''1800'''. március 14-én kiadott és a Magyar Királyi Udvari Kancellária útján kiállított kiváltságlevele megújított. Noha e kiváltságlevelek első pontja szerint a kerület nem volt eladható, mégis az 1790-91/VII. törvénycikk az elidegeníthetetlen koronajavak soraiba iktatta.
<br/>A fönn említett kiváltságlevelek és az azok alapján kötött szerződések ''(ilyen szerződéseket kétszer kötöttek az 1796-tól 1821-ig és az 1835-től 1860-ig terjedő időszakra)'' szolgáltak irányadóul minden olyan kérdésben, melyek a Tiszai kerület lakossága és a tulajdonos királyi kincstár közt a birtokviszonyokra vonatkozólag felmerült.

A koronakerület majdnem egy évszázados fennállása alatt Óbecse fejlődésnek indult, elsősorban a kisipar és a kereskedelem terén. Különböző gazdasági és társadalmi tevékenységek fejlődésével a város a közép Tisza-mente politikai és művészeti központjává vált. Ebben az időben megnövekedett a lakosság száma is, úgyhogy az '''1820'''-as évi népszámláláskor Óbecsének 8357 lakosa volt.

A újra betelepülő magyarok '''1757'''-ben érkeztek ide a Jászságból és a Kiskunságból: Nagyabonyból, Nagykőrösről, Tápiógyörgyéről, Alpárról, Algyőről, Majsáról, Dorozsmáról, Kunfélegyházáról, Kunszentmártonról.<ref name="Gye">Gyetvai P. 1992/I. 656.</ref> '''1767'''-ben újabb magyar telepesek érkeztek a Felvidékről és a Kárpátokból.<ref name="Gye"/> Bodor Antal állítása szerint '''1770''' körül a kamara a tömegesen elvándorolt szerbek helyére Pest és Csongrád megyei magyarokat is telepített ide.<ref>Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest, 1914.</ref>
::Az óbecseiek származástudati hagyományában és a XX. század eleji történeti irodalomban egyaránt fellelhető vélemény szerint Óbecse '''1757'''-től megindult benépesítésében alpáriak is részt vettek. Gyetvai Péter több kiváló népesedéstörténeti forrást elemezve nem talált alpári származásra utaló nyomokat. Talált viszont több olyan családot, akik Majsáról érkeztek Óbecsére. Valószínű, hogy egy-egy majsai származás-megjelölés mögött esetleg egy korábbi, alpári eredet is megbújhatott, amelynek családi hagyomány által dédelgetett emlékét akár a XX. századig megőrizhették.<ref>Gyetvai Péter: A tiszai koronakerület újranépesedése a XVIII. században. In: Iványosi-Szabó Tibor (Szerk.):Bács-Kiskun megye múltából II. Kecskemét, 1979. o. 343-406.</ref>

'''1761'''-ben ''Rácz-Becse'' néven új telep alakult külön plébániával. '''1763'''-ban Becsén római katolikus templom épült, melyet '''1786'''-ban újabb és erősebb templommal cseréltek fel.