Zsablya

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Zsablya
Жабаљ
Žabalj
Zsablya madártávlatból
Zsablya madártávlatból
Table separator.png
Zsablya címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Zsablya
Rang Község
Terület 131,4 km²
Népesség (2002)
  • 9598 fő
Irányítószám 21230
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Zsablya a XX. század elején

Zsablya (1816-ig Józseffalva, szerbül Жабаљ / Žabalj, németül Josefdorf) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, a Tiszától 10 km-re nyugatra.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 7819 lakosából 4995 szerb, 1605 magyar, 1036 német, 155 cigány
  • 1910-ben 7993 lakosából 5090 szerb, 1722 magyar, 1074 német
  • 1948-ban 6273 lakos
  • 1991-ben 8766 lakosából 7784 szerb, 415 jugo., 197 cigány, 97 horvát, 69 magyar[1]
  • 2002-ben 9598 lakosából 8672 szerb, 202 cigány, 119 jugo., 88 horvát, 85 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1526 előtt Zeble néven szerepelt. A falu régen a Tisza mellet állt, mely mint mondják a Tisza beszakasztásától Zsablyék, Zsabaly, Zsablya nevet kaptak. Más feltételezés szerint neve a szláv žaba (= béka) főnévből ered.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A 16.-17. század

A történetére vonatkozó dokumentumok csak 1514-ig vezetnek vissza, amikor Dózsa György elfoglalta a szerémi püspöknek titeli és zseblei (Zsablya) várait. 1556. évi térképen szintén Zeblie van feltüntetve. Az 1699. évi török határmappán egy Morutva mocsár és fok és Haladovacki fok által alkotott sziget közepén, a Tisza partján van Sablia falu, mellette délre egy hídfő és egy Sobliatzki-ribnyik.

1686 után Zsablya lakosságából határőrséget alakítottak. 1697-ben Jenő herceg Nehemnek azt parancsolta, hogy Zsablyánál a Tiszaparton egy sáncot készíttessen s rakja meg katonasággal. A török azonban így is elfoglalta, de később ismét a császáré lett. Az 1699. évi béke értelmében többi között a Zsablyai erődöt is le kellett rontani.

[szerkesztés] A 18. század

Az 1702. évi összeírás szerint Zsablyán a határőri katonaság 12 pusztát használ. 1728-ban a zsablyai sáncnak kapitánya Siván Zorics volt egy gyalog s egy lovas századdal. Ide tartoztak Egres, Martince, Novoszeló, Paska, Csicsov, Bozev puszták. Egy 1738. évi térképe Zablie van feltüntetve s ettől nyugatra Gala.
1740 körül a vármegye arról panaszkodik, hogy Sablia 90 katonát tartozik adni, pedig 300 adófizető is van itt.

A tiszai határőrvidék feloszlatásakor Zsablya 1750 november 1-én a vármegyének és kamarai földesurának adatott vissza, azonban 1763-ban ismét katonai hatóság alá került és sajkás katonai szolgálatot teljesített.

1784-ben Tisza áradásai miatt a folyótól távolabb telepítették, és II. József császárról Josefdorfnak (Józseffalva) nevezték el, mely elnevezés még 1816-ig is előfordult, bár régi nevét is megtartotta.

[szerkesztés] A 19. század

Az ortodox templom a szerb lakosság költségén 1835-ben épült. Római katolikus plébániája 1825 óta áll fenn, de már 1805-től magánházból átalakított kápolnája volt. Második temploma 1825-ben épült, melynek helyébe 1901-ben Havas Boldogasszony tiszteletére újat építettek. Anyakönyvei 1805-től vannak. Az evangélikus anyaegyház 1900-ban alakult s templomot 1902-ben épített.

A sajkás milicia feloszlatásakor 1873-ban Zsablya a vármegye hatósága alá került vissza.

[szerkesztés] A 20. század

Üdvözlet Zsablyáról

1918-tól az SZHSZ királyság része, majd 1941-44 között ismét Magyarországhoz tartozott, 1945-ben Jugoszlávia része lett.

[szerkesztés] A szerb vérengzések

A csurogi és zsablyai események az 1944-es délvidéki etnikai tisztogatásban a legtragikusabbnak mondható. A kegyetlenkedéseket és tömeges kivégzéseket végül 1945. január 25-én az egész magyar lakosság kitelepítése követte.

1941-ben a magyar katonák bevonulása után lövöldözéseket provokáltak, amit 70 szerb lakos letartóztatása és 11 kivégzése követte. 1942. január 4-én Zsablya és Csurog község határában az egyik tanyán fegyveres összetűzésre került sor a Sajkási Partizán Osztag és magyar katonaság között, melynek több magyar áldozata is volt. A magyar katonák ezen a napon megsemmisítették a Partizán Osztagot. Ezt követte január 5-én és 6-án a szerbek és zsidók tömeges megtorlása. Az említett eseményekben a helyi lakosság nem vett részt. Voltak azonban fosztogatók, akik a kivégzettek vagyonát tulajdonították el, de a bűnösök számában minden feljelentett magyar bennfoglaltatik függetlenül attól, hogy felelős volt-e vagy sem. A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság tehát 260 csurogi és 111 zsablyai lakost talált bűnösnek a történtekért.

A partizánok bevonulása után, 1944. október 23-tól kezdve tömegesen tartoztatták le és végezték ki a magyar lakosokat. Zsablyán még aznap kivégezték Fekete János mesterembert. Teteme néhány napon át az utcán maradt egy villanypóznához vagy fához kötözve - elriasztó példaként -, nyakában szerb nyelven kiírták, hogy így jár mindenki, aki ellenállni merészel.[2]
Megalakult a Helyi Népfelszabadító Bizottság, valamint a sajkási partizánosztag bírósága, akik előre nyomtatott listák szerint keresték a bűnösöket. A tömeges, nagy kivégzési hullám azonban mind a három helységben csak mintegy két hét múlva kezdődött és több hullámban folyt le, noha időközben is mindennapos dolog volt, hogy éjszaka elvittek embereket, akik soha többé nem kerültek elő. Sokat elfogatásukkor rögtön kivégezték, másokat az iskolába és egy gabonaraktárban tartottak fogva. A holttesteket a Tiszába lökték vagy tömegsírba kerültek a dögkert környékén. A tömegsírok kb. 8 méter hosszú és 4 méter széles, valamint 2 méternél mélyebbek voltak, amikbe egyenként 14 szekér holttestet temettek el. A tömegsírokat a mai napig nem lehetett feltárni.
A későbbiekben időnként kidobolták, hogy kivégzés lesz, mehet nézni, aki akarja. Ezt, és az elüldözést, a jogfosztást, a táborba zárást és a visszatérést azonban nem lehetett a felsőbb hatóságok tudta és jóváhagyása nélkül végrehajtani. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a helybeli lakosság kezdeményezte a helységek magyartalanítását, de az egész akkori zsablyai járásra vonatkozó ilyen döntést azonban már járási szinten kellett meghozni.[2]

A római katolikus és az ortodox templom

Az áldozatok tetemes részét a járeki internáló táborba hurcolták. Üres német házakban laktak negyvened magukkal, szalmán feküdtek, tisztálkodási lehetőség a legminimálisabb volt, - ezért sokan eltetvesedtek. A táborban uralkodó állapotok következtében nagyon sok idős ember és gyermek vesztette életét. A férfiakat kényszermunkára vitték, akiket még akkor is fogva tartottak, mikor már a táborokat később felszámolták.

1946. februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy határozatot, mely kimondta, hogy alkalmazni kell a magyarok felett a kimondott kollektív bűnösséget. Ez a határozat pecséttel és aláírással hitelesített. Ezzel a határozattal fosztották meg véglegesen a magyarokat a házaiktól és a földjeiktől, és szétosztották egymás között, vagy eladták.[3]

A zsablyai magyar áldozatok száma 1000 fő körül lehetett.[4]

[szerkesztés] Első zsablyai rehabilitáció

Az Adán élő Szabó Novák Eszter az újvidéki Bozóki Antal ügyvéd által 2006. június 30-án adta át rehabilitálási keresetét a bíróságnak, amelyben kérte édesapja, Novák István, édesanyja, Novák Franciska, testvére, Novák Imre valamint saját rehabilitálását. Ők Zsablyán éltek és 1944 végén az ide bevonuló partizánok édesapját megölték, Szabó Novák Esztert pedig édesanyjával és testvérével együtt a járeki táborba, majd onnan Újszépligetre (Nova Gajdobra) vitték.
Az újvidéki bíróság 2010. április 15-én hozta meg az ítéletet, melyben rehabilitálta a Novák család négy áldozatát.[5]

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b Matuska Márton: Csurog, Zsablya, Mozsor: Vajdaság 1944/45. Hunsor, 2010. május 26.
  3. ^ Teleki Júlia: Január 23-án lesz hatvanhárom éve annak a szomorú napnak, amikor a csúrogi magyarokat a járeki haláltáborba terelték a partizánok. Magyar Szó, 2008. január 22.
  4. ^ Matuska Márton: Hová tűntek Zsablyáról a magyarok? VMDP Történelmi Bizottsága, Temerin 2004.
  5. ^ Németh Zoltán: Első zsablyai rehabilitáció. Magyar Szó, 2010. április 30.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök