Zombor

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Zombor
Сомбор
Sombor
A Karmelita kolostor temploma
A Karmelita kolostor temploma
Table separator.png
Zombor címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Zombor
Rang Város
Terület km²
Népesség (2002)
  • 51.471 fő
Irányítószám 25101
25103
25104
25105
25106
25107
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Zombor (szerbül Сомбор / Sombor, horvátul Sombor, németül Sombor) és határa az egykori Pannon-tenger medencéjében fekszik, keleti határa a Telecskai domboknál kezdődik, nyugatról pedig a Duna határolja. Északról Magyarországgal határos (a határ 25 km), dél felől pedig Szerbia középső része felé nyitott. A község határának átlagos magassága 90 méter.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1961: 37.760
  • 1971: 44.100
  • 1981: 48.454
  • 1991-ben 48.993 lakos, 25.903 szerb, 8925 jugoszláv, 4736 magyar, 4073 horvát, 2274 bunyevác[1]
  • 2002-ben 51.471 lakosából 32.988 szerb, 3743 magyar, 3325 jugoszláv, 3197 horvát, 2222 bunyevác[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A város régi magyar elnevezése a Czoborszentmihály volt, amit első birtokosáról a Chobor-családról kapott. – A család a 14. században volt a terület birtokosa, nevük a szláv Cibor személynévből ered. A zombor ugyanakkor régi magyar férfi név, jelentése bölény. A szerb elnevezése szintén a Czobor névből eredt, és először 1543-ban jegyezték le. A város nevének több változata is föllelhető történelmi dokumentumokban:

  • Samoborben
  • Sambor
  • Sambir
  • Sonbor
  • Sanbur
  • Zibor
  • Zombar

[szerkesztés] Története

Egy 1360-ból származó dokumentum említi először a várost mint a Czobora főúri család birtokaként. Ekkor Chobor Szent Mihály néven szerepelt. 1478-ban a Czoborok a török veszély ellen erődítményt építettek birtokukra, azonban Mohács után tizenöt évvel később (1541.) meghódították a törökök Pertev pasa irányítása alatt. Lakosságát elhurcolták, és helyükre szerbeket telepítettek. Két évvel később a török oklevelekben megjeleik a Sombor név.

[szerkesztés] A török időkben

A város a török idők alatt (makett)

A török fennhatóság alatt Zomborban volt a pasa székhelye, a település a szegedi szandzsákhoz tartozott. Ekkor a katonai kerület adminisztrációs, bírósági, kereskedelmi és vallási központja volt, erőddel, 2000 lakóházzal, 14 muzulmán imahellyel, szőlőskertekkel. 46 település tartozott hozzá. Egy állandó katonai helyőrség is állomásozott itt. Legtöbbjük muszlim lovas, gyalogos és tüzérségi katona volt. Épült két muszlim egyházi középiskola (medresseh) és két tekyas a derviseknek, hat általános iskola, két fogadó és egy fürdő.

[szerkesztés] A török után

1687. szeptember 12.-én a törökök ellenállás nélkül elhagyják a várost. Még ebben az évben 5000 bunyevác betelepülő érkezett a városba Dominik Dujo Marković és Jure Vidaković vezetésével, akiket 1690-ben szerb határőrök követtek. Ekkor Zombor tipikus határőrváros, élén a kapitánnyal. – A város első kapitánya Jovan Branković lett. Határőrei részt vettek az 1691. évi szalánkeméni csatában. 1697. szeptember 11-én a zentai csata alatt török portyázók támadták meg, de a lakosság visszaverte őket.[2]

Zombori utcarészlet

Az 1699-es karlócai béke utáni nyugodtabb időszakban a város újra fejlődésnek indult.[3] 1702-ben a Tisza-Maros részeként Oppidum fossatum (katonai határrégió), majd 1717-ben katonai határőrvidék (Oppidum militare) központja lett. Ortodox iskoláját 1717-ben, katolikus iskoláját 1722-ben alapították. 1745-ben a bácsi vármegye része lett és elveszítette kiváltságait.

1748. július elsején aláírják az Alternatíva elnevezésű dokumentumot, mely előfeltétele a szabad királyi város státusz elnyerésének. A dokumentumban fektetik le a hatalom megosztásának alapelveit a katolikus és az ortodox egyház között. 1749-ben hosszas küzdelem és 150.000 aranyforint befizetése után Mária Terézia szabad királyi várossá emelte.
1759-ben nyílik meg a Grammatikai (latin) iskola, mely 1763-ban Városi Nyelvtani Iskolává válik. 1763-ban fejeződik be a a Szentháromság templom építése. 1766. március harmadikán alapították meg az Elsősegély szolgálatot.

[szerkesztés] 19. század

1802-ben Bács-Bodrog vármegye székhelye lett. 1840-ben elkezdi a termelést a Vajdaság első páraüzemű textilüzeme. 1842-ben befejeződik a Városháza építése. 1844-ben megalapítják a magyar olvasótermet, majd 1845-ben a szerbet is. 1843. adatok szerint Zombornak 21.086 lakója volt, akik közül 11.897 ortodox, 9.082 római katolikus, 56 zsidó, és 51 protestáns.

Régi ház, napórával

Az 18481849-es forradalmat a város viszonylag békésen átélte, habár más-más kézre került, rablásokat és gyújtogatásokat szenvedett. 1849-ben a szerb egységek érkezése után az ideiglenes Zombori-, Bácskai körzet székhelye lett. 1850-ben megnyílt az első nyomda, a tulajdonos Bittermann Nándor volt. 1852-ben lakosainak száma 22.363 (ugyanebben az évben Újvidéknek 19.000, Belgrádnak 18.860 lakosa volt). 1853-ban megnyílt a német nyelvű reálgimnázium, 1859-ben a Városi Könyvtár, 1861-ben megalakult a Szerb önkéntes színtársulat. 1865-ben először jelenik meg magyar nyelvű lap, az Ipar. 1882-ben megépült a Népszínház épülete, 1883-ban felépült a Magyar olvasóterem épülete, 1905-ben a bevezették a villamos áramot, 1908-ban megnyílt az első mozi, 1910-ben megnyílt az Osztrák-Magyar Monarchia szerb festőinek első tárlata.

Az 1910 népszámlálás szerint, lakossága 30.593 főt is elérte, akik közül 11.881 beszélte a szerb, 10.078 beszélte a magyar, és 2.181 beszélte a német nyelvet.

[szerkesztés] A világháborúk alatt

A Városháza

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zombori járásának székhelye volt.

1941. és 1944. között Zombor egész Bácskával együtt újra Magyarország része lett. A II. világháború alatt a város zsidó származású lakosságát, akik rendszerint magyarnak vallották magukat, deportálták. Auschwitzban 964 zombori zsidó veszett oda. A zombori temetőben helyezték végső nyugalomra a bóri munkatábor zsidó áldozatainak egy részét is. A 700 sír fölé a Jugoszláv Zsidó Hitközségek Szövetsége 1964-ben monumentális emlékművet állított.

Zombor 1944. október 20-án „szabadult” fel. Rögtön megalakult a helyi Népfelszabadító Bizottság, melynek itt néhány magyar tagja is volt. Azonban a katonai közigazgatás bevezetése után a helyzet itt is megváltozott, a magyar tagokat elküldték. A férfiak összefogdosása már a bevonulást követő napokban megindult. A foglyokat a Kronich-palotába zárták. November elején „átfésülték” a várost, rengeteg embert gyűjtöttek be.

Zombor 1944 október végétől december elejéig egy hatalmas gyűjtőtábor volt. Ide hurcolták a környék községeinek úgyszólván teljes férfilakosságát. A bezdániak, akik túlélték a vérengzést, itt voltak, de idehurcolták az apatiniakat, a kupuszinaiakat, s ugyanígy más helyekről is tömegesen hajtották ide a munkaképes férfiakat. Nem volt kevés azok száma, akik sohasem kerültek vissza lakhelyükre. S ami a legfeltűnőbb Zomborra vonatkozóan, hogy a városban, amely elég soká a front közelében volt, a terror a legtovább tartott. Míg másutt a tömeges kivégzéseket 1944. november második felében már leállították, ebben a városban még 1945 februárjában és márciusában is sok embernek egyszerűen nyoma veszett. Az embereket pl. 50-es csoportokban vitték munkára, legtöbbször kukoricatörésre, és visszatérőben mindig hiányzott közülük valaki.[4]

A foglyok nagy részét a Dunába és a Ferenc-csatornába lövöldözték, valamint a lóversenytéren előre megásott tömegsírokba. A zombori magyar áldozatok száma 3000 fő lehetett,[4] de összesen 5650 főt végezhettek ki Zombor területén.[5]

[szerkesztés] A világháború után

1962-ben a polgárok adományainak jelentős hozzájárulásával felépítik és átadják a Tanítóképző új épületét, ami 1973-ban Pedagógiai akadémiává alakul, majd 1993-ban Tanárképző Egyetemmé. 1992-ben Zombor a Nyugat-Bácskai körzet székhelye lett.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
  • Milan Vojnović: Sombor-Illustrated Chronicle, 1999.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Ennek emlékére a városban 21 órakor harangoznak.
  3. ^ 1699-ben Zomborhoz 14 falu tartozott,
  4. ^ a b Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  5. ^ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök