Zobnatica

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Zobnatica
Зобнатица
Zobnatica
Törley-kastély
Törley-kastély
Table separator.png
Zobnatica címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Topolya
Rang Falu
Terület 51,4[1] km²
Népesség (2002)
  • 309 fő
Irányítószám
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Zobnatica (szerbül Зобнатица / Zobnatica ) a Vajdaság Észak-Bácskai körzetében fekszik, Topolyától 5 km-re északra. A Topolyai Helyi Közösség része.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1880-ban 1160 lakos
  • 1991-ben 388 lakosából 234 magyar, 41 szerb, 33 jugo.[1]
  • 2002-ben 309 lakosából 194 magyar, 72 szerb, 15 jugoszláv[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Zobnatica szerb nyelven zabföldet jelent.[2] Más elképzelés szerint a zabos tarisznya kifejezésből, vagyis a lovak nyakába akasztott zabos zsákról kapta nevét.[3]

[szerkesztés] Története

A települést 1543-ban említik először.[2] Egy 1679-ben kelt okirat szerint hat forint és egy pár csizma volt a tized amit a püspökségnek fizettek.[3] Az 1743-ban készült ún. örökérvényű szerződéssel Zobnaticát a 12 puszta egyikeként Szabadka városához csatolták.[2]

1887-ben Kiss Lajos földbirtokos zobnatica-pusztai tanyáján, részint építkezés, részint faültetés közben több hun sírra akadtak.[2]

A XVIII. század végén a Vojnics család birtokába került a zobnaticai puszta egy része. Az első nagyobb ménest a bajsai Ilija Vojnics alapította 1779-ben.[3] A lovak egész éven át szabad ég alatt voltak, erősek voltak, ezért az osztrák katonaság is igénybe vette őket. A család büszkeségeihez tartozott még a Vojnics Simon által tenyésztett magyar szürkemarha állomány.
A XIX. században a Törley családnak is volt itt birtoka, ahova telivér angol kancákat vásároltak, amelyeket arab ménekkel pároztattak.[2] A lovak leszármazása 1779-ig kimutatható.[2] Még manapság is tenyésztik itt az angol félvéreket, amelyeket bácskai lóként jegyeztek be.[3]
A harmadik ménestartással foglalkozó család a Lelbachok. Tulajdonukba úgy került birtok, hogy Lelbach Gyula feleségül vette Vojnits Máté egyetlen lányát.[4] A család versenyistállót nyitott, amelynek Rabló nevű lova 1925-ben megnyerte a Jugoszláv Királyság első derbijének fődíját.[3]

A második világháborút követően a mezőgazdasági birtokot és a ménest is államosították.[3] Vojnics Bélától az állam 1947-ben kobozta el a család vagyonát és csak 15 holdat hagyott nekik.
Ma a 2800 hektáros birtok, valamint a rajta levő épületek üzletemberek tulajdonát képezik, akik idegenforgalmi központ kialakítását tervezik.[3]

A település vízhálózata 1964-ben épült ki. 2010-ben sem vezetékes telefon, sem internet nem volt, s az elektromos rendszer is elavult volt.[5]

[szerkesztés] Látnivalók

  • A fedett lovardát 1987-ben kezdték építeni és két évre rá készült el. A belső felhasználható terület 80x55 méter, ami megfelel az olimpiai normáknak is. Az egész fedett rész pedig 6000 m2. Itt nemzetközi díjugrató versenyek kerülnek megrendezésre.
  • Lovas Múzeum
  • Művészeti galéria
  • Kovács Múzeum
  • Törley kastély

[szerkesztés] Forrás

  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b c d e f (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  3. ^ a b c d e f g Jelena Gligorić: Látványosságok és érdekességek Vajdaságban: Zobnatica. Vajdaság portál, 2009. november 29.
  4. ^ Tolnai Ottó: Hackamore. Üzenet, 2002.
  5. ^ Lakatos János: Az elfeledett település Magyar Szó, 2010. január 27.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök