Zobnatica
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Зобнатица
Zobnatica
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Észak-Bácskai |
| Község | Topolya |
| Rang | Falu |
| Terület | 51,4[1] km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | |
| Körzethívószám | 024 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Zobnatica (szerbül Зобнатица / Zobnatica ) a Vajdaság Észak-Bácskai körzetében fekszik, Topolyától 5 km-re északra. A Topolyai Helyi Közösség része.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1880-ban 1160 lakos
- 1991-ben 388 lakosából 234 magyar, 41 szerb, 33 jugo.[1]
- 2002-ben 309 lakosából 194 magyar, 72 szerb, 15 jugoszláv[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Zobnatica szerb nyelven zabföldet jelent.[2] Más elképzelés szerint a zabos tarisznya kifejezésből, vagyis a lovak nyakába akasztott zabos zsákról kapta nevét.[3]
[szerkesztés] Története
A települést 1543-ban említik először.[2] Egy 1679-ben kelt okirat szerint hat forint és egy pár csizma volt a tized amit a püspökségnek fizettek.[3] Az 1743-ban készült ún. örökérvényű szerződéssel Zobnaticát a 12 puszta egyikeként Szabadka városához csatolták.[2]
1887-ben Kiss Lajos földbirtokos zobnatica-pusztai tanyáján, részint építkezés, részint faültetés közben több hun sírra akadtak.[2]
A XVIII. század végén a Vojnics család birtokába került a zobnaticai puszta egy része. Az első nagyobb ménest a bajsai Ilija Vojnics alapította 1779-ben.[3] A lovak egész éven át szabad ég alatt voltak, erősek voltak, ezért az osztrák katonaság is igénybe vette őket. A család büszkeségeihez tartozott még a Vojnics Simon által tenyésztett magyar szürkemarha állomány.
A XIX. században a Törley családnak is volt itt birtoka, ahova telivér angol kancákat vásároltak, amelyeket arab ménekkel pároztattak.[2] A lovak leszármazása 1779-ig kimutatható.[2] Még manapság is tenyésztik itt az angol félvéreket, amelyeket bácskai lóként jegyeztek be.[3]
A harmadik ménestartással foglalkozó család a Lelbachok. Tulajdonukba úgy került birtok, hogy Lelbach Gyula feleségül vette Vojnits Máté egyetlen lányát.[4] A család versenyistállót nyitott, amelynek Rabló nevű lova 1925-ben megnyerte a Jugoszláv Királyság első derbijének fődíját.[3]
A második világháborút követően a mezőgazdasági birtokot és a ménest is államosították.[3] Vojnics Bélától az állam 1947-ben kobozta el a család vagyonát és csak 15 holdat hagyott nekik.
Ma a 2800 hektáros birtok, valamint a rajta levő épületek üzletemberek tulajdonát képezik, akik idegenforgalmi központ kialakítását tervezik.[3]
A település vízhálózata 1964-ben épült ki. 2010-ben sem vezetékes telefon, sem internet nem volt, s az elektromos rendszer is elavult volt.[5]
[szerkesztés] Látnivalók
- A fedett lovardát 1987-ben kezdték építeni és két évre rá készült el. A belső felhasználható terület 80x55 méter, ami megfelel az olimpiai normáknak is. Az egész fedett rész pedig 6000 m2. Itt nemzetközi díjugrató versenyek kerülnek megrendezésre.
- Lovas Múzeum
- Művészeti galéria
- Kovács Múzeum
- Törley kastély
[szerkesztés] Forrás
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b c d e f (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- ^ a b c d e f g Jelena Gligorić: Látványosságok és érdekességek Vajdaságban: Zobnatica. Vajdaság portál, 2009. november 29.
- ^ Tolnai Ottó: Hackamore. Üzenet, 2002.
- ^ Lakatos János: Az elfeledett település Magyar Szó, 2010. január 27.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
