Zichyfalva

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Zichyfalva
Пландиште
Plandište
A Rózsafüzér Királynője római katolikus templom
A Rózsafüzér Királynője római katolikus templom
Table separator.png
Zichyfalva címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Dél-Bánsági
Község Zichyfalva
Rang Falu
Terület 45,0[1] km²
Népesség (2002)
  • 4270 fő
Irányítószám 26360
Körzethívószám 013
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Az ortodox templom

Zichyfalva (szerbül Пландиште / Plandište, németül Zichydorf) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében, Belgrádtól 85 km-re északra fekszik a Moravica-csatorna partján.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 2851 lakosából 2464 német, 286 magyar, 27 oláh, 25 tót, 15 szerb
  • 1921-ben 3120 lakos
  • 1931-ben 3281 lakos
  • 1948-ban 2985 lakos
  • 1953-ban 3040 lakos
  • 1961-ben 3446 lakos
  • 1971-ben 3701 lakos
  • 1981-ben 4122 lakos
  • 1991-ben 4380 lakosából 2402 szerb, 1038 macedón, 403 jugoszláv, 244 magyar, 69 román, 36 szlovák[1]
  • 2002-ben 4270 lakosából 2539 szerb, 910 macedón, 243 magyar, 168 jugoszláv, 73 román, 63 cigány, 41 szlovák[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét gróf Zichy Ferencz udvari kamarai tanácsos és első rendszeres kamarai igazgató tiszteletére nyerte. Nevét 1918-1942-ig Mariolanara változtatták, majd 1945-től Plandište lett.

E helységet a románok Mormintyének – temetőnek – is nevezték, mert a hagyomány szerint Jenő herceg hadai 1716-ban itt verték meg a törököket.

[szerkesztés] Története

A helységet a kincstár 1783-ban telepítette 123 német családdal. Első lakosai garabáci, kis- és nagyjécsai, továbbá oszterni (Kis-Komlós) származású német települők voltak.
1819 március 5-én országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. 1838-ban a sok havazás következtében árvíz támadt, mely az egész határt elöntötte. Később az esőzés következtében felgyülemlő vizek levezetésére megásták a Royga és a Moravica csatornát. Az 1846 és 1847. években nagy éhínség volt itt, 1836, 1849 és 1873-ban pedig kolerajárvány.
1848 október 7-én a szerb felkelők támadtak a helységre, de az itt tanyázó 600 magyar nemzetőr visszaverte a támadást.

A római katolikus templom 1812-ben épült. A templom körüli téren, az Erzsébet-ligetben állították fel 1900-ban Erzsébet királyné, 1906-ban pedig I. Ferenc József mellszobrát.

1918-tól az SZHSZ királyság része; a trianoni békeszerződésig Torontál ármegye Bánlaki járásához tartozott. 1941-ben német megszállás alá került, majd 1945-től Jugoszlávia része lett és önálló községgé alakult.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Slobodan Ćurči: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök