Zentagunaras

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról

Zentagunaras
Ново Орахово
Novo Orahovo

Zentagunarasi utcarészlet
Hivatalos?
Használatban van?

Tájegység	Bácska
Körzet	Észak-Bácskai
Község	Topolya
Rang	Falu
Terület	59,60^[1] km²
Népesség Összesen (2002)	2029 fő
Irányítószám	24351
Körzethívószám	024

A térképen: Térkép betöltése…

Zentagunaras (szerbül Ново Орахово / Novo Orahovo) Közép-Bácskában, Topolya község keleti részén a Topolya – Zenta regionális út mellett fekszik, 7 km távolságra az Újvidék – Szabadka autóúttól.
A település a tengerszint feletti magassága 106 méter. Földrajzi elhelyezkedése igen kedvező, mivel könnyen megközelíthető. A környékbeli városokkal és falvakkal kiaszfaltozott úthálózat köti össze a települést. A legfontosabb út amely keresztülhalad a településen a Topolyát és Zentát összekötő regionális út.

[szerkesztés] Népessége

1948.: 3119
1953.: 2859
1961.: 2970
1971.: 2673
1981.: 2307
1991-ben 2263 lakosából 1887 magyar, 216 ruszin, 57 szerb^[1]
2002-ben 2029 lakosából 1737 magyar, 181 ruszin, 59 szerb^[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A terület és a falu korábbi elnevezései a következőek; Zentagunaras (Senćanski Gunaraš) 1900-ig, azután 1907-től Külső járás, majd ismét Zentagunaras, 1946-tól Orahovo, majd 1948-tól Novo Orahovo.

[szerkesztés] Története

A falu határa 1702-ig Zentához tartozott, majd a második világháború utáni területi átszervezések alkalmával Topolyához csatolták.

A település eddig dokumentált történelme a zentai levéltárban fellelhető történelmi dokumentumok alapján vált ismerté. Az 1975-ös évben végeztek nagyobb arányú kutató és mentő ásatásokat ezen a területen, és egy IV. századi szarmata település nyomaira bukkantak. Ugyancsak a kutatások alapján megállapítható, hogy a nagy népvándorlás idejéről egy alaposabb kutatással és ásatással más itt élt népek nyomait lehetne feltárni. Találtak itt olyan sírokat is, amelyek a magyarság betelepedési korszakából származnak – ezek a leletek a X. századból származnak.

Írásos történelmi emlékek vannak arról, hogy a XIII. században egy pusztai település alakult ki egy pusztatemplom körül. A település akkori neve Likasegyháza volt. Ez valószínűleg csak a XVI. század első feléig létezett, ugyanis az 1526-ban bekövetkezett végzetes mohácsi csata után ezek a területek mind elnéptelenedtek.

[szerkesztés] A török hódoltság után

A török pusztítás után nyomtalanul eltűnik a település és lakossága, amelynek életben maradt része valószínűleg a megkíméltebb mezővárosok irányába húzódott, vagy felhasználva a pusztai lehetőségeket egy ideig még bújdosott. Ezt bizonyítják török kori összeírások, amelyekben sehol sem találhatunk erre a területre vonatkozó összeírásokat, és ismerve a török harácslisták pontosságát, bizonyos, hogy adózó ház ezen a területen a XVI. század második felében már nem volt.

A XVI. századtól a XVIII. század második feléig üres pusztává válik a terület, ahol ember csak mint állattenyésztő fordul meg rövidebb-hosszabb időre. A vándorállat tenyésztők nem telepednek le, mert így mentesülnek a zaklatásoktól, és az adózás különböző formáitól.

A zentai csata utáni időszakban, a török hadak visszavonulásával, a Vajdaság mai területének felszabadításával fejlődésnek indulnak egyes környező települések, megindul az újabb kori népvándorlás. Jobb viszonyokat remélve jobbágyok telepednek le önként vagy telepítik őket erőszakkal Közép-Bácska területére. Ennek eredménye az is, hogy a puszta lassan kezd benépesedni, és a XIX. században már faluszerű település alakul ki a mai falu területén. Az ezt megelőző időszakban csak tanyacsoportok körül foglalkoznak fölműveléssel, míg az állattenyésztés továbbra is a fő foglalkozás marad. Ebből a korszakból származnak azok az út elnevezések, melyek az állattenyésztésre utalnak.

Zentagunaras, templom

A XIX. század második felében a bevándorlás tovább növekedik és egyre több a megművelt földterületek nagysága. Ebben az időben már a földművelés válik a fő foglalkozása.

[szerkesztés] A 20. század

A XIX. század végén és a XX. század elején létrejöttek a nagybirtokok, míg a helyi lakosság felszabadulva a jobbágysors alól zselléré vállt. Ezek a viszonyok egészen II. világháború végéig, a szocialista rendszer kialakulásáig megmaradtak, és ekkor a zsellérek földtulajdonosokká válltak. Ekkor vette kezdetét az agrárreform és a falu szocialista átalakulása.
1946-ban megközelítőleg 360 ruszint telepítettek be, akik a település új részében telepedtek le. Ezek a telepesek az ún. belső telepítés keretében érkeztek, többnyire Ruski Krsturról. 1972-től elindult a falu tervszerű fejlesztése.

[szerkesztés] Gazdaság

A mezőgazdaság társadalmi ágazatát a volt Engelmann-birtokon működő mezőgazdasági munkaszervezet képviseli. A településen 1981-ben 681 földműves magángazdaság működött, melynek összesen 151 traktora és 13 arató-cséplője volt. A felaprózott magángazdaságok nagy mennyiségben, piaci igények kielégítésére búzát, kukoricát, cukorrépát és napraforgót termelnek. A hagyományos állattenyésztő ágazatok igen fejlettek. Leginkább a sertéshizlalás és a szarvasmarha-tenyésztés tűnik ki, melyek az állatállomány nagyságát tekintve felülmúlják a vajdasági átlagot. A község területén itt a legfejlettebb a juhtenyésztés: a községben fellelhető juhállomány egynegyede Zentagunarason található. A legutóbbi évtizedben a juhállomány 52%-al növekedett.