Zentagunaras

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Zentagunaras
Ново Орахово
Novo Orahovo
Zentagunarasi utcarészlet
Zentagunarasi utcarészlet
Table separator.png
Zentagunaras címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Topolya
Rang Falu
Terület 59,60[1] km²
Népesség (2002)
  • 2029 fő
Irányítószám 24351
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Zentagunaras (szerbül Ново Орахово / Novo Orahovo) Közép-Bácskában, Topolya község keleti részén a TopolyaZenta regionális út mellett fekszik, 7 km távolságra az ÚjvidékSzabadka autóúttól.
A település a tengerszint feletti magassága 106 méter. Földrajzi elhelyezkedése igen kedvező, mivel könnyen megközelíthető. A környékbeli városokkal és falvakkal kiaszfaltozott úthálózat köti össze a települést. A legfontosabb út amely keresztülhalad a településen a Topolyát és Zentát összekötő regionális út.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948.: 3119
  • 1953.: 2859
  • 1961.: 2970
  • 1971.: 2673
  • 1981.: 2307
  • 1991-ben 2263 lakosából 1887 magyar, 216 ruszin, 57 szerb[1]
  • 2002-ben 2029 lakosából 1737 magyar, 181 ruszin, 59 szerb[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A terület és a falu korábbi elnevezései a következőek; Zentagunaras (Senćanski Gunaraš) 1900-ig, azután 1907-től Külső járás, majd ismét Zentagunaras, 1946-tól Orahovo, majd 1948-tól Novo Orahovo.

[szerkesztés] Története

A falu határa 1702-ig Zentához tartozott, majd a második világháború utáni területi átszervezések alkalmával Topolyához csatolták.

A település eddig dokumentált történelme a zentai levéltárban fellelhető történelmi dokumentumok alapján vált ismerté. Az 1975-ös évben végeztek nagyobb arányú kutató és mentő ásatásokat ezen a területen, és egy IV. századi szarmata település nyomaira bukkantak. Ugyancsak a kutatások alapján megállapítható, hogy a nagy népvándorlás idejéről egy alaposabb kutatással és ásatással más itt élt népek nyomait lehetne feltárni. Találtak itt olyan sírokat is, amelyek a magyarság betelepedési korszakából származnak – ezek a leletek a X. századból származnak.

Írásos történelmi emlékek vannak arról, hogy a XIII. században egy pusztai település alakult ki egy pusztatemplom körül. A település akkori neve Likasegyháza volt. Ez valószínűleg csak a XVI. század első feléig létezett, ugyanis az 1526-ban bekövetkezett végzetes mohácsi csata után ezek a területek mind elnéptelenedtek.

[szerkesztés] A török hódoltság után

A török pusztítás után nyomtalanul eltűnik a település és lakossága, amelynek életben maradt része valószínűleg a megkíméltebb mezővárosok irányába húzódott, vagy felhasználva a pusztai lehetőségeket egy ideig még bújdosott. Ezt bizonyítják török kori összeírások, amelyekben sehol sem találhatunk erre a területre vonatkozó összeírásokat, és ismerve a török harácslisták pontosságát, bizonyos, hogy adózó ház ezen a területen a XVI. század második felében már nem volt.

A XVI. századtól a XVIII. század második feléig üres pusztává válik a terület, ahol ember csak mint állattenyésztő fordul meg rövidebb-hosszabb időre. A vándorállat tenyésztők nem telepednek le, mert így mentesülnek a zaklatásoktól, és az adózás különböző formáitól.

A zentai csata utáni időszakban, a török hadak visszavonulásával, a Vajdaság mai területének felszabadításával fejlődésnek indulnak egyes környező települések, megindul az újabb kori népvándorlás. Jobb viszonyokat remélve jobbágyok telepednek le önként vagy telepítik őket erőszakkal Közép-Bácska területére. Ennek eredménye az is, hogy a puszta lassan kezd benépesedni, és a XIX. században már faluszerű település alakul ki a mai falu területén. Az ezt megelőző időszakban csak tanyacsoportok körül foglalkoznak fölműveléssel, míg az állattenyésztés továbbra is a fő foglalkozás marad. Ebből a korszakból származnak azok az út elnevezések, melyek az állattenyésztésre utalnak.

Zentagunaras, templom

A XIX. század második felében a bevándorlás tovább növekedik és egyre több a megművelt földterületek nagysága. Ebben az időben már a földművelés válik a fő foglalkozása.

[szerkesztés] A 20. század

A XIX. század végén és a XX. század elején létrejöttek a nagybirtokok, míg a helyi lakosság felszabadulva a jobbágysors alól zselléré vállt. Ezek a viszonyok egészen II. világháború végéig, a szocialista rendszer kialakulásáig megmaradtak, és ekkor a zsellérek földtulajdonosokká válltak. Ekkor vette kezdetét az agrárreform és a falu szocialista átalakulása.
1946-ban megközelítőleg 360 ruszint telepítettek be, akik a település új részében telepedtek le. Ezek a telepesek az ún. belső telepítés keretében érkeztek, többnyire Ruski Krsturról. 1972-től elindult a falu tervszerű fejlesztése.

[szerkesztés] Gazdaság

A mezőgazdaság társadalmi ágazatát a volt Engelmann-birtokon működő mezőgazdasági munkaszervezet képviseli. A településen 1981-ben 681 földműves magángazdaság működött, melynek összesen 151 traktora és 13 arató-cséplője volt. A felaprózott magángazdaságok nagy mennyiségben, piaci igények kielégítésére búzát, kukoricát, cukorrépát és napraforgót termelnek. A hagyományos állattenyésztő ágazatok igen fejlettek. Leginkább a sertéshizlalás és a szarvasmarha-tenyésztés tűnik ki, melyek az állatállomány nagyságát tekintve felülmúlják a vajdasági átlagot. A község területén itt a legfejlettebb a juhtenyésztés: a községben fellelhető juhállomány egynegyede Zentagunarason található. A legutóbbi évtizedben a juhállomány 52%-al növekedett.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök