Verbász

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Verbász
Врбас
Vrbas
Az újverbászi református és evangélikus templom
Az újverbászi református és evangélikus templom
Table separator.png
Verbász címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Verbász
Rang Község
Terület 107,0[1] km²
Népesség (2002)
  • 25.907 fő
Irányítószám 21460
21463
21464
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
A kálvinista templom

Verbász (szerbül Врбас / Vrbas, ruszinul Вербас, németül Werbass) a Vajdaságban Közép-Bácskában, a Dél-Bácskai körzetben fekszik a Ferenc-csatorna mellett. Valaha két különálló településből állt, ezek Óverbász (németül Alt-Werbass) és Újverbász (Neu-Werbass) voltak.

A II. világháború előtt Verbászon élt az egyik legnépesebb német közösség a Vajdaságban.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Lakossága

  • Óverbásznak 1891-ben 4252 német, szerb és rutén lakosa volt, Újverbásznak 5859 német és magyar lakosa
  • 1910-ben a 7464 lakosból 2571 volt német nemzetiségű, a többi magyar, ruszin és szerb, Újverbászon 1910-ben 6924 lakosból 5171 volt német nemzetiségű
  • 1991-ben 25.858 lakosa volt, ebből 9008 szerb, 8943 montenegrói, 2414 magyar, 1716 ruszin, 119 német[1]
  • 2002-ben 25.907 lakosa volt, ebből 10670 szerb, 7785 montenegrói, 2003 magyar, 1478 ruszin, 106 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1213-ban Orbaszpalota néven említik, mint birtoki központot. Mai neve 1387-ben jelenik meg az oklevelekben. A jugoszláv idők alatt Titov Vrbas-ra keresztelték, de 1990-ben visszakapta régi nevét.

A verbász főnév szerbül fűzfát jelent.

  • Egyéb fellelhető névváltozatok: Werbas, Weidenheim, Werwas, Verbatz

[szerkesztés] Története

Szerb források szerint első írásos említése 1387-ból való, azonban történelme sokkal régebbre nyúlik vissza. A régészeti ásatásoknak a Csarnok, Suvakov-szállás, és a Polet-téglagyár területén számos fontos leletre bukkantak. A Fekete-tó parjtán egy Kr.e. 5000-2500 közötti neolitikus település alapjait tárták fel, a Suvakov-szálláson egy házat dokumentáltak amely megerősíti az eddigi ismereteket arról, hogy a korai települések a löszbe voltak ásva, és paticsfalú házakból álltak.
A korai bronzkorból (Kr.e. IV.–I.sz.) a Csarnok-Kiskér területén sikerrel kutatnak és állagmegóvásokat végeznek a Verbászi-, és a Vajdasági múzeum közreműködésével.

A kelták e területen való letelepedésével a Kr.e. IV. században megjelent a fazekaskorong, nagy menyiségben készültek vas szerszámok és fegyverek, és megkezdődött a pénzverés. A Csarnok területe egy kelta földvár volt, amely azonban először csak kereskedelmi központ szerepét töltötte be, és csak később kapott védelmi szerepet.

Az I. században ezek a területek az ún. barbarikumhoz tartoztak, de a római civilizáció hatása ide is kiterjedt.

[szerkesztés] A népvándorlás kora

A népvándorlás korában avarok telepedtek le, erről tanúskodik egy fennmaradt temető is a Polet-téglagyárnál. Az avarok után a frankok, majd a bolgárok uralták. A IX. század végén a Pannon-síkságra megérkeztek a magyar törzsek – erről a X. századi nomád temetők és középkori falvak maradványai (X.–XII. század) tanúskodnak.

Habár Verbász alapítását 1387-re teszik, megemlíthető az 1213-es évszám amikor is Orbaszpalota nevű birtoki központot említenek az oklevelek.
1273. márciusában kiállított adományozó okirat szerint IV. Lászlótól Kemény fia Lőrinc, Sopron és Verbász vármegye főispánja birtokot kap – ebből arra lehet következtetni hogy a településen vár állhatott.

[szerkesztés] 15.–18. század

A török előrenyomulásával a XV. században nagy számú szerb telepes érkezett több hullámban, amiről a Szegedi Szandzsák illetve a Zombori Nahija török defterei is tanúsodnak (1570–1590).

1655-ben Wesselényi Ádám lesz a birtokosa. 1700. évi Olber-féle összeírás Verbászt falunak tünteti föl.

1720-ban a török időkben betelepült szerbek egy része kiköltözik Oroszországba és a Bánságba, helyükre magyar, német (Pfalzból) és ruszin telepesek érkeznek. – A ruszinok Verbászra 1745-ben, Kucorára 1763-ban költöznek, a németek nagy számban 1784-ben kezdenek beköltözni. 1735-ben megalapítják az első szerb egyházi iskolát, majd 1765-ben az első ruszin általános iskolát.

1783-ben Óverbász lakói nem tudják elviselni a nagy határral járó terheket, ezért Feketicsen és a Paraszti-puszta egy részén új falu telepítésére kérnek, és kapnak engedélyt. 1785-ben Óverbásztól nyugatra német telepesekkel elkezd épülni Újverbász. Egy évvel később már 250 ház állt.

Verbász madártávlatból

17841786-ben megalapul a verbászi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház egyházközössége. 1790-ben általános népiskola nyílik Óverbászon, 1809-ben megépül az újverbászi gimnázium. 18161820 között felépül az újverbászi evangélikus templom, amelyet később az evangélikusok és a metodisták közösen használnak, de 1816-ban az óverbászi evangélikusok egy iskola épületre tettek szert, és ezentúl ott tartották külön az Istentiszteletüket. Egyedül álló, hogy soha nem állítottak karácsonyfát, hanem bölcsőt helyeztek az oltár mellé, ide jártak Istentiszteletre az Óverbásziak is.

[szerkesztés] 19. század

1848. augusztus 1.-én a település mellet zajlott a verbászi csata, majd 1849. áprilisában Perczel felégette a várost a szerb felkelők vérengzései miatt.

1874-ben megépült a római katolikus plébánia.

A lakosok a XIX. században élénk kereskedelmet folytattak sertéssel és fával, illetve nagyobb számban gabonatermesztők, állattenyésztő voltak.

[szerkesztés] 20. század

A centrum

Verbász a XIX. században hála a Ferenc-csatorna és a Pest-Szabadka-Újvidék vasútvonal, majd 1905-ben a Zombor-Verbász-Óbecse szárnyvonal kiépülésének nagy ipari és kereskedelmi központtá nőtte ki magát, egyike volt a vármegye legszebb és leggazdagabb községeinek. Újverbászon zsinagóga is épült, melyet a II. világháború után leromboltak,csakúgy mint az óverbászi evangélikus templomot. Az óverbászi református templom ma is áll, raktárnak használják.

Az 1941-es magyar bevonuláskor több ízben rálőttek a magyar katonákra, ezért később a kialakult helyzetért a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében 6 magyar helybéli lakost tesz felelőssé.
1944. október 20. Verbászt elfoglalták a szovjet csapatok. A hadsereg elől sokan elmenekültek, akik maradtak azokat Tito partizánjai kivégeztek, illetve 1945. tavaszán Óverbászra a selyemgyárból kialakított gyűjtőtáborba hajtották. Innen Gakovoba és Krusevljebe vitték őket.

A verbászi áldozatok német és magyar származásúak voltak. Az áldozatokat a község temetőjében végezték ki. Sokakat itt földeltek el, míg másokat ramenciai ún. maradványföldeken, az óverbászi kendergyárnál, az újverbászi iskolaközpontnál vagy egyszerűen csak bedobták őket az ásott kutakba. A verbászi magyar áldozatok száma 200.[2]

Miután a németeket és a magyarok túlnyomó részét eltávolították, megkezdődtek a betelepítések Szerbiából, Boszniából, Koszovóból és Montenegróból.

[szerkesztés] Vallás

Az egykoron Bácskában élő németség nagy részétől eltérően a verbászi svábok nem katolikusok, hanem evangélikus metodista vallásúak voltak. 2005-ben, hatvan évvel a németek erőszakos kitelepítése után, a verbászi metodista templomot felújították és újra felszentelték.

Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a magyarországi metodista egyház Verbászon indult el, 1898-ban. A száz éves jubileum alkalmával született az elhatározás, hogy fel kellene újítani a közben romossá vált, bedeszkázott ablakú templomot. A kisszámú közösséget ma főleg magyarok és szlovákok képezik.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Címerek

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] Középületek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Révai Új Lexikona 18. kötet 316. o. (Szekszárd, 2006) (ISBN-10 963 9556 41 6)
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
  • A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök