Veprőd

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Veprőd
Крушчић
Kruščić
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Veprőd címere
[1]
Hivatalos? Nem.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Kúla
Rang Falu
Terület 44,6 km²
Népesség (2002)
  • 2353 fő
Irányítószám 25225
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Veprőd (szerbül Крушчић / Kruščić, németül Weprowatz) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetének Kúla községében, a Duna mellet helyezkedik el.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

A településen már a török idők előtt éltek szlávok, és magyarok, de a hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett. 1758-ban a kihalt településre magyarokat és szlovávokat telepítettek. Később 1786-ban nagyszámú német telepes érkezett.

  • 1787-ben 1731 lakos, 55% magyar és szlovák, 45% német
  • 1910-ben 3163 lakos, 2458 német, 637 magyar, 53 ruszin.
  • 1931-ben 3158 lakos, 2551 német, 489 magyar, 118 szláv
  • 1991-ben 2477 lakos, 973 montenegrói, 539 szerb, 350 magyar, 18 német[1]
  • 2002-ben 2353 lakos, 768 montenegrói, 744 szerb, 280 magyar, 10 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A Veprovac nevet valószínűleg a szlávok adták a településnek 1526-ban, a török hódoltság idején. Fönnáll annak a lehetősége, hogy a török időket megelőző magyar világban is létezett már a mezsgyehatárral rendelkező település, azaz falu. Zónyi nótárius 1864-ben topográfiai névként említi a Puszta-templomot. – Szerinte így hívták azt a dombocskát, amely a legelőtől nyugati irányban helyezkedett el. Zónyi állítása szerint, azon a helyen régebben valószínűleg templom állt. 1864-ben tégla-maradványokat találtak és temetőre utaló csontvázakat.

1759-ben hivatalos lesz a Weprovacz elnevezés. 1783-tól Weprovac, 1840 körül ismét Veprovác, majd az 1904. évi miniszteri rendelet hivatalossá teszi a Veprőd nevet.

[szerkesztés] Története

Valószínűleg a török idők előtt is létezhetett itt település. Zónyi nótárius 1864-ben topográfiai névként említi a Puszta-templomot. Szerinte így hívták azt a dombocskát, amely a legelőtől nyugati irányban helyezkedett el. Zónyi állítása szerint, azon a helyen régebben valószínűleg templom állt. 1864-ben tégla-maradványokat találtak és temetőre utaló csontvázakat.

[szerkesztés] A török idők

A török defterek a zombori nahijében 1553-ban egy Beprost említenek két fizető és négy nem fizető házzal, s ez valószínűleg Veprőd volt. Ugyanott 1579-ben Veprovácz 15 és 1590-ben 11 házzal van felsorolva. 1650-ben Zsolnai Gombkötő János és társai a nádortól több Bács megyei birtokot kapnak, többek között Veprovnicza pusztát is.

A török hódoltság végén Veprovácz puszta volt s így említik 17361757 között.

[szerkesztés] A telepítések

1758 október 10-én kelt Zomborban Redl kamarai tiszttartó szerződése, mely szerint a kamara Veprovácz pusztára mintegy 200 magyar, vagy szlovák római katolikus családot szándékozik telepíteni, akiket Urbán Mihály szabados fog összegyűjteni. A leendő falu Birvala pusztát is bérbe fogja kapni a kamarától, amely a telepeseknek két évi mentességet ad, de azután 400 forint évi földbért és a termés heted részét tartozik beszolgáltatni. Papi tizedet nem fizetnek és a kerti vetemények után járó dézsma alól is fel lesznek mentve. A vármegyei adó alól három évig lesznek szabadok. A falu csakhamar betelepült és pecsétet is kapott, melyen két pálmaág-cifrázat között egy nagy szántóvas áll; a körírás: „Weprovacz 1759.”

A falu pecsétje

1762-ben magyar és tót telepnek mondják Veprődöt, ahol még ebben évben parókia, 1783-ban pedig Szent István tiszteletére templom épült.

1763-ban újabb magyar telepesek érkeznek a faluba. Minden bizonnyal ekkortájt kapta a falu új pecsétjét, amelyen hármas dombon Szent István király áll, jobb kezében jogarral, fölötte szalagon a falu neve: Weprovac. Az 1768. évi kamarai mappán Veprovácz falu 130 házzal, magyar és szlovák lakossággal van jelezve. – A szlovákok a XIX. század elején beolvadtak a magyarságba.

A falu észak-nyugati szélén ez évben 130 házzal épült ki a magyar rész, ahol vert falú római katolikus templomot emeltek. A vert falat már 21 esztendő után korszerű téglafalra cserélték, aminek köszönhetően a templom mai nap is kiemelkedik a vidéken.

1786-ban betelepültek a németek és az általuk lakott falurészt német falunak nevezték el. A település okai sokfélék voltak, de a legtöbben az államvezetés döntése alapján kerültek Veprődre. Az 1787-es népszámlálási adatok szerint Veprődön akkor 270 ház állt (ebből 120 német), amelyek 353 családnak, illetve 1731 lakosnak biztosítottak otthont. A németek százalékaránya a 45% körül mozgott, a magyaroké és szlovákoké pedig 55% körül, vagyis hozzávetőlegesen 780 német és 950 magyar, valamint szlovák lakta a települést.

[szerkesztés] A 19. század vége, 20. század eleje

Telepesház

Mind a német, mind pedig a magyar falunak két átjáró és egy bekötő utcája volt, ez utóbbit új sornak hívták a magyar és utolsó sornak a német faluban. A számos keresztutca negyedekre tagolta a falut. – Az 1826. évi kamarai összeírás szerint is külön magyar és német rész volt a faluban. 1868-ban megépült a községben postahivatal, 1870-ban pedig kórház és olvasókör. Még ebben az évben óriási tűz ütött ki, amely elpusztította csaknem a fél falut.

Veprőd címeres pecsétje (1904.)

A bácskai tavaszi áradások kiküszöbölése érdekében 1872-ben vízáteresztővel rendelkező csatornát építettek Veprődnél is, amely nem csak a víz elvezetésére, hanem az aszályos időszakban öntözésre is szolgált. 1908-ban csatlakozott a vasúti hálózathoz, az elektromos hálózatra pedig 1937-ben kapcsolódott. Az első gyógyszertár 1931-ben nyílt meg, 1933-ban pedig megérkezett a faluba az első állatorvos. Azt nem tudni bizonyosan, hogy az első humán orvos mikor került Veprődre, annyit azonban tudunk, hogy 1912-ben a falut elhagyta az általános orvos, és ezt követően többen cserélődtek, akik a lakosság egészségügyi ellátását végezték.

[szerkesztés] Az I. világháború

A polgári lakosság szerencsére úgyszólván veszteségek nélkül vészelte át az első világháborút, ugyanakkor sok áldozatot szedtek a járványok, mint például a tífusz és a kolera, vagy a sok halálos áldozattal járó 1918-as influenza-járvány.

Az világháború végéig Magyarországhoz tartozó Bácska a békeszerződés 1920. június 4-i aláírását és az ország annak következtében lezajlott szétesését követően az új államhoz, a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz (későbbiekben: Jugoszlávia) csatolódott.

[szerkesztés] A két háború között

A vasútállomás

Az 1928-tól 1934-ig tartó gazdasági világválságot Veprőd sikeresen vészelte át. 1936. derekán nem mindennapi gazdasági fellendülés volt tapasztalható. A német állam ekkor kereskedelmi szerződést kötött Jugoszláviával, amelyben garantálta a délszláv állam teljes élelmiszerfeleslegének piaci egyezményben megállapított áron történő felvásárlását.

Az 1931-es összeírásig a lakosság száma megduplázódott, a hivatalos adatok szerint elérte a 3158-at. Közülük 2551-en (80,8%) vallották magukat németnek, 489-en (15,5%) magyarnak, a többiek pedig (3,7%) valamely szláv népcsoporthoz tartozónak.

[szerkesztés] A II. világháborútól napjainkig

A II. világháború vége Európa szerte megpecsételte a németség sorsát. Veprőd szempontjából ez azt jelentette, hogy 1944. október 9-én a német lakosságnak csaknem a fele elhagyta a hazáját. A másik fele maradt, annak a reményében, hogy nem esik bajuk. Ezt a merész bizakodást a hajlékaikban maradók embertelen kínnal, üldöztetéssel és halállal fizették meg. Azok kevesen, akik túlélték ezt az időszakot, lassacskán apránként végül mégis az elvándorlás mellett döntöttek. Nikola Urnauer Veprőd honismereti könyve című munkájából megtudhatjuk az 1944. október 9-én (Menekülés napja) érvényes népesedési adatokat, beleértve a foglalkoztatottságot, a szociális és gazdasági mutatókat, lakossági összetételt. A menekülés után Veprődön 606-an voltak munkaviszonyban: 256 földműves, 209 munkás (ebből 64 nádvágó) és 141 iparos. A kitelepített, elmenekült sváb lakosság ma főként nyugaton él. Helyükre nagyszámú montenegróit, szerbet telepítettek. A megmaradt magyar lakosság 1948. március 3-án magyar művelődési egyesületet alapított, amelynek a Kossuth Lajos nevet adták.

[szerkesztés] Képek, lábjegyzet

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök