Vajszka

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Vajszka
Вајска
Vajska
Szent György római katolikus templom
Szent György római katolikus templom
Table separator.png
Vajszka címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Bács
Rang Falu
Terület 88,7 km²
Népesség (2002)
  • 3169 fő
Irányítószám 21426
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Vajszka (szerbül Вајска / Vajska) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, Bácstól nyugatra a Dunától pár kilométerre.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 1824 lakosából 906 sokác, 617 magyar, 267 német
  • 1991-ben 3272 lakosából 1128 szerb, 556 horvát, 539 román, 420 magyar, 373 jugoszláv[1]
  • 2002-ben 3169 lakosából 1319 szerb, 569 román, 353 horvát, 341 magyar, 207 jugoszláv[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét feltehetően a település nyugati oldalán elfolyó Vajsz folyóról nyerte, amelyet nevével együtt az 1768. évi kamarai térkép is feltüntet. A XIII. században Vajszka helység környékén több „veise”, azaz halfogó rekesz volt és talán részben ezeknek is köszönheti nevét.

[szerkesztés] Története

A község határától délkeletre több mint ötven kisebb halom található, melyet szarmata-jazig sírhalomnak feltételeznek. A határban még egy árpádkori sírdombra is akadtak.

Már a pápai dézsmalajstromban az 133237. években a szerémi esperességben egy Boycha település is fel van sorolva, amelynek Tamás nevű lelkésze rendesen fizette illetékét. Később az 133842. évről szóló összeírásba is fel van véve a bácsi esperességben egy Vaiska, ugyancsak Tamás papjával, amiből világos, hogy az előbbi írásmód hibás, és hogy itt Vaiszkáról van szó. Az 1522. évi dézsmalajstromban is fel van sorolva Vajszka 52 adózóval.

A török defterekben a zombori nahijében 1554-ben 4, 1570-ben 7 és 1590-ben 16 adózó házzal szerepel. Az 1751. évi első Bács vármegyei összeírásban a zombori járásban igen kicsi helység volt, mert csak négy adózó gazda lakta. Még 1715-ben is csak nyolc adófizető volt itt, 1768-ban pedig 45 család, amelyek főleg halászatból éltek. Sokác lakossága a török korszak végén telepedett ide.
Egyházi tekintetben 1788-ban lett önálló plébániává, eleintén vesszőből font ideiglenes temploma volt, mígnem 1841-ben a mai szilárd anyagú templomot emelték. Egy osztályú iskolát 1820-ban állitott.

Vajszkát 1797-ben Gromon Zsigmond vette meg a kir. kincstártól, aki nemsokára 40,000 frton Bogyánt is megvette. Ugyanő 1807-ben megkapta a Vajszkai előnevet is. Gromon Dezsőtől 1886-ban egy részvénytársaság kezébe jutott és 1888-ban gróf Hunyadi Imréné vette meg 700,000 frton. Később Széchenyi Emilnéé volt, de nagyobb birtoka volt itt a karlócai szerb patriárkátusnak is.

Vajszkának régi pecsétjén két pálmaág fölött egy szántóvas és egy búzakalász van, fölötte e név „Weisco 1742”.

1918-ig Bács vármegye Hódsági járásához tartozott, majd az SZHSZ királyság része lett. 1941-ben újra Magyarország része, és még ebben az évben a bukovinai Józseffalváról és Fogadjistenről 48 család, 204 fõ (más forrás szerint 57 család, 301 fő) székely telepes érkezett Vajszkára.[2] 1945-től Jugoszlávia része.
A magyar nyelvű oktatás 1953-ban szűnt meg a településen, és a magyarok már csak horvát nyelven hallgathatnak misét a katolikus templomban.[3]

[szerkesztés] Szent György római katolikus templom

Az ősi plébániát már 1332-ben említik. 1787-ben újra alapították, előtte Palona leányegyháza volt. Védőszentje: Szent György vértanú. A templomot 1842-ben és 1958-ban újították fel. A templom méretei: hossza 34m, szélessége 10m, magassága 7m, a torony 24m magas. Négy harangja van, a legnagyobb 553 kg, a legkisebb 65 kg. Az anyakönyvet 1788-óta vezetik.

[szerkesztés] Történelmi települések

Itt feküdt valahol Gerecs (Gerech) falu, melyet a bácsi érsek más birtokokért kapott cserébe 1334-ben. A XV. század vége felé a Garai Bánfiak és a Hlapsityi Horváthok voltak az urai, de már 1491-ben Várdai Péter kalocsai érsek kapott rá kir. adományt.

Kőégető is e tájon feküdt. Már 1448-ban szerepel. 1480-ban a Sápi Szentbertalani családé volt; később Patolcsaiké lett.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ A. Sajti Enikő (2008): Legrosszabb álmaink. Magyar Szó. Összeállította: Matuska Márton.
  3. ^ Fajtner Martonosi Lídia: Küzdelem a végeken Magyar Szó 2006. április 29.-30.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök