Udvarszállás

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Udvarszállás
Добричево
Dobričevo
A kápolna
A kápolna
Table separator.png
Udvarszállás címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Dél-Bánsági
Község Fehértemplom
Rang Falu
Terület 16,6 km²
Népesség (2002)
  • 226 fő
Irányítószám
Körzethívószám 013
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Udvarszállás (szerbül Добричево / Dobričevo) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében, a szerb-román határ mellett fekszik. A dél-bánsági szórványmagyarság egyik legdélebbi abszolut többségű települése.

[szerkesztés] Népessége

  • 1873-ban 72 házban 425 lakos
  • 1948-ban 368 lakos
  • 1953-ban 414 lakos
  • 1961-ben 408 lakos
  • 1971-ben 334 lakos
  • 1981-ben 306 lakos ebbõl 28 szerb
  • 1991-ben 265 lakosából 231 magyar, 21 jugo., 8 szerb[1]
  • 2002-ben 226 lakosából 200 magyar, 16 szerb, 5 cseh[1]

[szerkesztés] Története

Az anyakönyvek tanúsága szerint a települést 1822-ben alapították, s első telepesei bánáti német földművesek voltak.[2] 1833-ban gróf Bissingen Nippenburg Ferdinánd fia, Ernő jámi birtokán az elszéledt németek helyére magyar telepeseket hozatott.[3]
Bodor Antal a falu keletkezését 1835 körülire tette:

A megye [Krassó-Szörény] első magyar községe, Udvarszállás 1835 körül települt Jám tőszomszédságában, a gr. Bissingen uradalom területén. Az egyidejűleg telepített német, tót, cseh lakosok idővel elmagyarosodtak, vagy elköltöztek s helyükre is magyarok jöttek Arad és Bács megyékből.[4]

Bálint Sándor szerint a magyarok többsége a legdélibb szegedi kirajzás, s a telepesek Nógrádból, Hevesből, a Jászkunságból, továbbá Csanádból, Csongrád és Temes megye területéről származtak.[5]
Paládi-Kovács Attila kutatásai szerint Udvarszállás népét tévesen sorolták be a szegedi migrációs csoportok közé: népnyelvében nyoma sincs a szegedi ö-zésnek, és ez a római katolikus közösség döntően északi magyar területekről érkezett az 1830-1840-es években. Erre utal egyes családok eredethagyománya és a családnevek is, valamint a falu folklórjának palóc eredetűnek vélhető jelenségei.[6]

Az 1833 és 1848 közötti időszakban a vidék gyors ütemben fejlődött. Felépült az iskola, egy kocsma, egy sör- és spirituszgyár, azonban az 1848-as szabadságharc következtében a lakosság kénytelen volt elmenekülni. 1849 után azonban nagyobb részük visszatért.
A szabadságharc után siralmas állapotok uralkodtak, földig lerombolt, kiégett házak fogadták a visszatérőket. Egy ideig sem iskolájuk, sem templomuk nem volt, de lassan kiheverték a nagy csapást. 1861-ben Nippenburgi Bissingen Ernő gróf jóvoltából megépült az első templom Kisboldogasszony tiszteletére. A gróf 1863-ban új iskolát is építtetett. Az iskola épületéből később községháza lett. Amagyar állam 1896-ban, az ezeréves jubileumemlékére egy új iskolával ajándékozta meg a községet.

Az első világháborúban a nagybirtokot teljesen kifosztották, a Jámban lévő grófi kastélyt pedig felgyújtották. Udvarszállást 1924-ben határ menti községnek nyilvánították.

1960-ban villanyáramot kapott a falu, 1972-ben elkészült az aszfaltút, amely megkönnyítette a közlekedést Versec, illetve Fehértemplom irányában, bevezették a rendszeres autóbuszjáratot a diákok számára, 1980-ban kiépült az ivóvízhálózat. A ’70-es években sajnos megkezdõdött a kitelepülés, majd szinte járványszerûvé vált a faluból való elköltözés.[7]

A tízéves szerbiai háború alatt a szerb kormány döntése alapján 1995-ben az Udvarszállás és Krassószombat közötti szabad területre új lakóházak épültek állami költségen a menekültek részére. A „betelepülők” két hullámban érkeztek: 1991 és 1995 között a horvátországi szerbek, majd 1999-ben Koszovóról települtek északra, szintén a szerbek.

Ma az egy tantermes iskolában a tanítás összevont, osztatlan tagozatban folyik magyar nyelven elsőtől negyedik osztályig, 10-13 tanulóval. Az ötödik osztályt Karasjeszenőn folytatják, szerb nyelven. Iskolabusz jön értük minden reggel.
A település 2004-ben új katolikus templomot kapott, melyet Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek föl.

[szerkesztés] Forrás

  • Szőke Anna: „Mink itt Istenfélésre vagyunk utalva” A vallás megtartó ereje a Versec környéki magyarságnál. Aracs: A délvidéki magyarság közéleti folyóirata. IX. évfolyam, 3. sz., Szerk.: Vajda Gábor, Szabadka, Aracs Társadalmi Szervezet, 2009. augusztus 20.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka, 2003.
  3. ^ (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Temes vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1914.
  4. ^ Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra, Budapest, 1914.
  5. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  6. ^ Paládi-Kovács Attila: Településtörténet és folklór Udvarszállás falu példáján. Hungarológiai Közlemények XXI:81. 619-627., 1989.
  7. ^ Erdősi Loc Valéria: Hogyan élnek, miben reménykednek a dél-bánáti Udvarszálláson? Magyar Szó
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök