Udvarnok

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Udvarnok
Банатски Двор
Banatski Dvor
A Szent Rozália szűz katolikus templom
A Szent Rozália szűz katolikus templom
Table separator.png
Udvarnok címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Bégaszentgyörgy
Rang Falu
Terület 36,2 km²
Népesség (2002)
  • 1268 fő
Irányítószám 23213
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


A Roggendorf-kastély és sírbolt

Udvarnok (szerbül Банатски Двор / Banatski Dvor, németül Rogensdorf) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik Nagybecskerektől északra az Ó-Béga mentén. A mai Udvarnok a XX. században jött létre Törzsudvarnok (Banatski Dušanovac) és Szőllősudvarnok egyesüléséből.

A szórványmagyarság egyik legveszélyeztetettebb falva, ugyanis a szülők többsége már évek óta szerb iskolába járatja gyerekét, úgyhogy 2010 őszére a helybeli iskolában – egyetlen elsős nélkül – két gyerekkel indult a tanítás az összevont magyar tagozaton. Nagy a valószínűsége annak, hogy pár év múlva megszűnik a magyar tannyelvű oktatás. A kilenctagú helyi tanácsban egyetlen magyar nemzetiségű tag sincs.[1]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

[szerkesztés] Törzsudvarnok

  • 1910-ben 863 lakosából 602 magyar, 254 német

[szerkesztés] Szőllősudvarnok

  • 1910-ben 821 lakosából 643 magyar, 90 bolgár, 66 német, 21 szerb

[szerkesztés] Udvarnok

  • 1948: 2177
  • 1953: 2099
  • 1961: 1832
  • 1971: 1629
  • 1981: 1374
  • 1991-ben 1300 lakosából 601 magyar, 467 szerb, 146 jugo., 48 cigány[2]
  • 2002-ben 1263-an lakosából 593 szerb, 509 magyar, 50 jugo., 30 cigány[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Törzsudvarnok régebben Ittvarnok. A XIX. században keletkezett Szőllősudvarnok pedig 1867-ig Rogendorf.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Törzsudvarnok

A középkorban Keve vármegyéhez tartozott. Régi egyházas hely, mely már az 133237. évi pápai tizedjegyzékben is előfordult. 1319-ben Károly Róbert király Karthali Tamás illyédi várnagynak és testvérének Etelének adományozta. 1452-ben az Ittebei család volt a földesura. 1508-ban már csak puszta.
II. László király 1508-ban e puszta akkori földesurát Etelei Miklóst ama kedvezményben részesíti, hogy bárki, aki Udvarnokon megtelepedik, hat évi adómentességet élvezzen. Ennek következtében a falu ismét felépült és a XVI. század utolsó évtizedében még fennállt. A XVII. században azonban ismét elpusztult. A Mercy-féle térképen, a becskereki kerületben, a lakatlan helyek között találjuk. 1779-ben is még lakatlan.

1825 táján Petrovics József szerezte meg. Ő telepítette ide Torontál és Krassó vármegyékből a bolgárokat, akik azonban később a szomszédos Szőllősudvarnokra költöztek. A magyarok nagy számban 1825 települtek meg, főleg Szeged vidékéről és Csanádból.[3] 1838-ban még önálló pusztai jelleggel bírt s ekkor Petrovics József volt a földesura. Ő építette a helységben levő kúriát is. Katolikus temploma 1896-ban épült Szent Rozália szűz tiszteletére.

[szerkesztés] Szőllősudvarnok

A helység területe eredetileg a régi Udvarnok (Törzsudvarnok) határához tartozott. 1840-ben Gróf Rogendorf József telepítette az anyaközségtől 6 km távolságnyira. Rogendorf ugyanis nőül vette Petrovics József udvarnoki birtokos leányát, s Udvarnok fele részét kapta hozományul. Erre telepítette a helységet, mely az ő nevét nyerte. 1886-ban a gróf Rogendorf családtól Begavári Back Herman vette meg, tőle pedig 1891-ben gróf Csekonics Endre v. b. t. tanácsos, akinek kastélya is van a helységben, melyet gróf Rogenfeld Róbert építtetett. Ugyancsak gróf Rogendorf Róbert építtette a temetőkápolnát is, amely alatt a család tagjai nyugosznak.
A római katolikus templom az 189193. években épült Kisboldogasszony tiszteletére.

A községtől északra feküdt Szőllősittvarnok helység, mely 18901895 között teljesen megszűnt s csekély számú lakossága elszéledt.

[szerkesztés] 20. század

Az ortodox templom

1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része. 1921-ben szerb telepesek érkeztek Trebinje, Bileća és Glamoč térségekből. A telepesek először a Dušanovac-ra, majd Zvarnjaka-ra nevezték át a falut, végül a két településrész egyesülésével a Banatski Dvor nevet vette föl.

Az 1990-es évek délszláv háborúi alatt két hullámban (Boszniából és Horvátországból) ideköltözött több száz menekült megváltoztatta a lakosság nemzetiségi arányát.[1] Az 1980-as évek végére megszűnt a helyi kultúrális élet, felszámolták a nyolc osztályos magyar iskolát is. A 2000-es években egy szerb üzletember támogatásának köszönhetően a faluban ortodox templomot emeltek, korszerű labdarúgó-stadiont kaptak az első ligába is bejutó focisták - 3500 férőhellyel, ami majdnem a háromszorosa az itt élő polgárok számának - aszfaltút és új iskola épült.

A kultúrális élet hiányát a nemrég alapított Banatski Dvor - Udvarnok Művelődési Egyesület próbálja pótolni, illetve újra elindítani. Alapító tagjai között tizenöt magyar és tíz szerb van.

[szerkesztés] Oktatás

Az udvarnoki általános iskolában a kilencvenes évek elejétől a kilencvenes évek derekáig (öt éven keresztül) nem volt magyar oktatás. Elsősorban az akkori VMDK-nak köszönhetően 1996-ban (nyolc tanulóval) megnyílt egy magyar alsós összevont tagozat. Közben az iskola új épületbe költözött, amelyben helyet szorítottak a magyar alsósoknak is (a felsősök a tordai iskolába járnak). A megszakítás következményeként a magyarok mind nagyobb számban íratták gyerekeiket szerb osztályba. Volt olyan tanév, mikor 25 alsós magyar gyerek járt szerb tagozatokra. Olyan is volt, hogy maguk a szerb ajkú tanárok próbálták hasztalanul meggyőzni a magyar szülőt, hogy gyerekének jobb lenne magyar iskolába járni, mert nem tud jól szerbül.
A régi udvarnoki iskola átköltöztetésekor a rogendorfi iskolaépületbe került a könyvállományuk. A mintegy háromezer címszóból kétezer magyar könyv volt. Miután az új iskolaépületbe költözött az iskola, a könyvekről megfeledkeztek. Sem a helybeli, sem a bégaszentgyörgyi, sem pedig a tordai iskola nem mutatott érdeklődést a könyvek sorsa iránt. A magyar tanítónők ugyan a házi olvasmányok egy töredékét kimentették, de a könyvek nagyobb része azóta is lakat alatt porosodik, és tönkremegy. A szekrényeket közben széthordták, a bennük levő könyveket a folyosóra szórták. A menekülteknek szánt házak és a templom építésekor az épület raktárhelyiségként szolgált, és a mesterek állítólag gyújtósnak használták a könyveket.

[szerkesztés] Forrás

  1. ^ a b Kecsés István: Udvarnokon feladták. Magyar Szó, 2010 július 16.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök