Torzsa

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Torzsa
Савино Село
Savino Selo
A volt evangélikus templom - ma ortodox
A volt evangélikus templom - ma ortodox
Table separator.png
Torzsa címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Verbász
Rang Község
Terület 61,7 km²
Népesség (2002)
  • 3351 fő
Irányítószám 21467
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Torzsa (szerbül Савино Село / Savino Selo, németül Torschau) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, Verbásztól 12 km-re dél-nyugatra.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népesség

  • 1836-ban 2760 lakos
  • 1900-ban 3781 lakosából 3251 német, 179 magyar, 177 szlovák, 105 ruszin, 68 szerb
  • 1948: 4848
  • 1953: 4437
  • 1961: 4905
  • 1971: 3856
  • 1981: 3575
  • 1991-ben 3567 lakosából 1553 montenegrói, 1067 szerb, 208 jugo., 174 magyar, 173 szlovák[1]
  • 2002-ben 3351 lakosából 1280 montenegrói, 1211 szerb, 166 szlovák, 161 magyar[1]

[szerkesztés] Története

Torzsa bácsvármegyei helységről 1455-ben történik először említés Thorzateleke névvel, mint a Sulyok testvérek birtokáról. Az 1522. évi Bács vármegyei dézsmalajstromban a Tharcsa nevű helység 29 adózóval a mai Torzsa lehet. A török defterek is említik 1590-ben a bácsi nahijében 10 adózó házzal; de idővel elpusztult és az Olber-féle 1700. évi összeírás csak pusztának mondja, amely a török korszakban az érseknek még adózott.
Az 1768. évi kamarai térképen Torzsa területéből 1312 hold tartozik Deszpotszentivánhoz, mely e falu határának északkeleti részét alkotja. Ez alatt volt Szentpéter puszta régi templommal, 1584 holddal. E két pusztától nyugatra volt Taranya puszta. Deszpotszentiván helységnek 1772. évi úrbéri rendezésekor Torzsa pusztát a falu határához csatolták.

[szerkesztés] 18. század - betelepítése

A királyi kincstár 1784-ben az Úrszentivánhoz tartozó 3 pusztát a falutól elkülönítette, s németeket telepített oda. A új helység a pusztának, amelyre épült, eddigi nevéről Torzsa nevet kapta. Az ide telepedettek evangélikus és református németek voltak és 1794 november 1-ig terjedő tíz évi teljes adómentességet kaptak és számukra 250 lakóházat építettek. Minthogy azonban nagy számban és rohamosan jöttek, 1784 nyarán nem lehetett mind elhelyezni s a következő télen át a szomszéd falvak lakóinál voltak elszállásolva családonként 1–1 1/2 krajcár napi díjért.

[szerkesztés] A település virágkora

Az evangélikusok már 1785-ben egyházilag is szervezkedtek. Deszpotszentivánt 1785-ben újra rendezték úrbérileg, és Torzsa pusztának egy része is övé maradt (az 1826. évi kamarai kimutatás szerint). Az új Torzsa falunak csak 1802 október 21-ike óta van úrbáriuma. Az iparos céhek, a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, kádárok stb. 1816-ban kaptak szabadalmat.

Az 1872-ben épült és a helység határán is átvonuló Ferenc József-csatorna új lendületet adott Torzsának, amely 1865-ben postahivatalt és 1872-ben gyógyszertárt is kapott. 1874-ben a község megvásárolta a királyi kincstári legelőt, 1882-ben az italmérési jogot. 1881 április 30-án a község nyugati oldalán levő Pettau vagy Pekla pusztát a község 1883-ban közlegelőnek megvette a kincstártól.
Torzsa község 1884 május 15-én a telepítés századik évfordulóját ülte meg, s ez alkalommal szép emlékszobrot is állítottak.

Az evangélikus és a református templom is 1811-ben épült.

A helység régi pecsétjén: csoroszlya, szántóvas, három kalász, sarló, kasza van egy sorban; alattuk szőlőtő, kapa és metszőkés. „Sigil R. C. Poss. Torzsa. 1819.”

[szerkesztés] 20. század

1918-tól az SZHSZ királyság része, 1941-44 között újra Magyarországhoz tartozott, majd 1945-től Jugoszlávia (a mai Szeriba) része. 1920 után újonnan megalakult református egyházmegye első főesperese Torzsa lelkésze, Klepp Péter lett.[2]
A református templomot a németek kitelepítése után lerombolták, az evangélikus templom jelenleg is áll, s felújítása után az ortodox hívőket szolgálja ki.[2] A magyarok római katolikus vallásúak csak egy kisebb imaházuk van.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök