Torontálvásárhely

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Torontálvásárhely
Дебељача
Debeljača
A kálvinista templom
A kálvinista templom
Table separator.png
Torontálvásárhely címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Dél-Bánsági
Község Antalfalva
Rang Falu
Terület 53,5 km²
Népesség (2002)
  • 5325 fő
Irányítószám 26214
Körzethívószám 013
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Torontálvásárhely (szerbül Дебељача / Debeljača, németül Debeljatscha) vagy másnéven Debellács a Vajdaság Dél-Bánsági körzetében fekszik, Antalfalvától dél-nyugatra a NagybecskerekPancsova vasútvonal mentén.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1961: 6789
  • 1971: 6413
  • 1981: 6413
  • 1991-ben 5734 lakosából 3492 magyar, 1346 szerb, 500 jugo., 124 cigány[1]
  • 2002-ben 5325 lakosából 2836 magyar, 1735 szerb, 196 jugo., 170 cigány[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Eredeti neve Develák volt, később Debelják és Debeljácska, Debeljácsa lett. 1888-ban a Torontálvásárhely nevet kapta, majd az 1914-es világégés után ismét Debelyacsa lett.

[szerkesztés] Története

1750-ben a dél-magyarországi kincstári puszták bérlő társasága bérelte. 1766-ban a kamara a tiszai és a marosi szerb határőröknek engedte át. Az áttelepítés az 17681774. években történt, azonban a szerbek néhány év múlva már elköltözködtek innen s a község 1783-ban ismét pusztává lett. 1794-ben a kincstár hódmezővásárhelyi, szentesi, makói és gyomai református vallású magyarokat telepített ide. Bodor szerint a betelepülők két hullámban érkeztek. 1794 körül magyarittabéi, hódmezővásárhelyi, 1804-ben pedig gyomai, szeghalmi és hódmezővásárhelyi református magyarok jöttek.[2]
A telepítési terv szerint az egyes családok kb. egy-egy sessióra tarthattak igényt és egy fertálynyi földre házhelynek. – Egy sessió 4 fertályból állt egy fertály 8 és fálholdat tett ki.
A hódmezővásárhelyiek, makóiak, szentesiek közül 12 család kapott 4–5 évi adómentességet, ellenben valamennyi Gyomáról származott család 6 évi adómentességet élvezett.

1799-ben május 18-án megalakult a református egyház, első lelkésze Tar János volt.

1804 május 5-én egyhangú határozattal kimondta a falu lakossága, hogy templomot építenek és annak megépítéséhez 50.000 téglát vesznek, és ha az nem lenne elég, vályoggal pótolják. 1805 január 27-én pedig két gondnokot választottak, akik a templom építés körül kellett hogy felügyeljenek.
1830-ban nagy tűzvész pusztított a községben, amelynek a templom is áldozatául esett. Csak 1833-ban kezdődött meg az új templom építése; az építés 5 évig tartott és csak 1838-ban lett kész a ma is látható templom.

1832-ben a kolera pusztított a faluban.

184849-ben az itteni magyarok valósággal szigetet alkottak a délvidéki szerb lázadás tengerében. A község 1848 március 28-án Szemere Bertalan belügyminisztertől kapott levelet, amelyben e vészes időkben tanúsított vitéz, állhatatos magatartását dicséri, és a kormány további jóakaratáról biztosítja őket; e támogatás helyett azonban szeptember 8-án Knicsanin szerb felkelő vezér rátört a helységre, melynek lakossága a túlerő elől elmenekült.
A szerbek az üresen talált falut felgyújtották, a református templomot kifosztották és még a harangokat is elvitték, melyek közül az egyik 1851-ben került vissza Szerbiából.
Az elmenekültek 1849 november havában tértek ismét vissza.

A szabadságharc után a község ismét felépült és egyike lett a község legnépesebb helyeinek. 1861 január 31-én esperesi felhívásra megalakult az új presbitérium, de minden gyűlésen Cs. És Kir. Biztos volt jelen. Ugyan ekkor rendelte el az egyházi hatóság a pecsétnyomó elkészítését és felirata ez volt: „A Hely. Hitv. Debelyacsai egyház lelkipásztori hivatal pecsétje 1882.”

Az első világháború után az SZHSZ királyság része lett, majd a második világháború alatt német megszállás alá került. 1945-ben a bevonuló szerb csapatok agyonverték a falu plébánosát, ifj. Gachal Jánost.

A faluban működő kb. négyszáz kisiparos 1945 után szövetkezetbe szerveződött, így alakult meg a debellácsi cipészszövetkezet, majd cipőgyár, a fafeldolgozó- és épületasztalos-szövetkezet, a téglagyár, az állattakarmány-keverő gyár, a kenyérgyár és a malom.

A lakosság újabb elvándorlása az 1960-as években kezdődött meg. A debellácsi református egyház tagságából ettől az időtől kezdve 650 személy vándorolt el a világ különböző pontjaira (Ausztráliától Kanadáig, a nyugat-európai országoktól kezdve Amerikáig).

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Csete-Szemesi István: A Debeljácsi Református Egyház gyökerei, 200 éves múltja és jelene. Budapest, 1994.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest, 1914.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök