Torda

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Torda
Торда
Torda
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Torda címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Bégaszentgyörgy
Rang Falu
Terület 51,6 km²
Népesség (2002)
  • 1771 fő
Irányítószám 23214
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Torda, vagy régebben Torontáltorda (szerbül Торда / Torda) a Közép-Bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községben helyezkedik el. Tengerszint feletti magassága 83 méter. Északi szomszédja a tőle 7 kilométerre fekvő Basahíd, amellyel 1985. óta 5,5 méter széles aszfaltút köti össze. Déli szomszédja a 9 kilométerre fekvő Udvarnok. A két falu között 1965. óta 3,5 méter széles makadámút húzódik.
1988-ban Pálmajor felé 7 kilométer hosszú 5,5 méter széles aszfaltút épült, amely nagymértékben lerövidítette Torda és a román határ, illetve Torda és Pálmajor, valamint Magyarcsernye közötti távolságot.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

Torda lakossága egykoron megközelítette az 5 ezret, 1910-ben 4289 lakosából 4251 magyar volt. A múlt század hatvanas éveiben nagyméretű elvándorlás kezdődött, a jobb megélhetést keresve sokan nyugaton vállaltak munkát, sokan pedig családostól költöztek be a városokba, így Szabadkára, Nagybecskerekre.

  • 1961-ben 3803 lakos
  • 1971-ben 3345 lakos
  • 1981-ben 2697 lakos
  • 1991-ben 2183 lakosából 1989 magyar, 118 cigány, 31 szerb, 30 jugoszláv[1]
  • 2002-ben 1771 lakosából 1533 magyar, 82 roma, 46 szerb[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Torda mint falunév megtalálható a XIII. és XIV. századi okiratokban. „A Bánságban lévő Torda” elnevezés, amelyről a krusevói pominra hivatkozva D. J. Popovic és dr. Pavle Tomic tesz említést erre a falura vonatkozik.

Benák Imre tordai születésű tanító, aki 1905-től 1938-ig tanított szülőfalujában, 1924-ben 79 oldalon összefoglalta szülőfaluja történetét és 1798-as dátumot jelölte meg a falu alapításának Torda Szerződéses Helység néven. Ez a név szerepel minden okiraton egészen 1881-ig. Ez időben a Nagybecskereki Királyi Törvényszék a hivatalos okiraton csak Torda nevet említ. ezután minden okiraton a Toronáltorda nevet találjuk egészen 1922. február 9.-ig, ugyanis utána egészen 1935. április 23.-ig ismét csak Torda néven szerepel. Ettől kezdve egészen 1947. június 26-ig Vujičevo név alatt találjuk a falut bejegyezve.[2] 1947. június 26-tól ismét Torda a helység neve.

[szerkesztés] Története

Torda helységet a XIII. és XIV. századi okiratok említik először, úgy mint „a Bánságban lévő Torda”.

A település a hódoltság idején megsemmisült. Az 17231725-ös Mercy-féle térképeken mint elpusztult helyet jelölték a becskereki kerületben. 1750-ben dél magyarországi kincstári pusztaként bérelték.

[szerkesztés] A török után – a falu alapítása és fejlődése

A török hódoltság utáni betelepítés 1776-ban szegedi magyarok letelepedésével kezdődött,[3] és 1798-ig tartott. A birtokot 1781-ben a gróf Pejacsevich család vásárolta meg, amely 1797-ben a szegedi tájról gányócsaládokkal növelte a falu népét. Bodor Antal szerint a kincstár Szeged vidéki, nagyrészt dohánykertészekkel alapította 1773-ban az akkori Torontáltordát.[4] Bálint Sándor néhány évvel későbbre tette a falu létrejöttét:

A kamarai puszta újjánépesedése 1776-ban szegedi magyarok letelepedésével kezdődik. A birtokot 1781-ben a gróf Pejacsevich család vásárolta meg, amely 1797-ben szintén a szegedi tájról újabb gányócsaládokkal növelte a falu népét.[3]

Pejacsevich Zsigmond 1798-ban a Szeged, Makó, Dóc, Mezőkövesd, Kiszombor, Bánlak, Apátfalva, Temerin, Szaján, Szőreg és Dorozsma helységekből települt lakossággal Basahídon szerződést kötött. 1799-ben 225 házhelyet osztott ki a betelepülőknek, ezzel megalapítva Torda falut.[5]

Fényes Elek 1851-ben a következőket írja a tordaiakról:

Lakosai híres dohánytermesztők, s jámbor magaviseletök által jelesen megkülönböztetik magokat.[6]

A szabadságharc idején a falu lakossága Szegedre és Makó környékére menekült.[3]

Torda, régi ház

Torda szerződéses falu volt, így a lakosok a jobbágyfelszabadítás után sem vásárolhatták meg az általuk művelt földeket, továbbra is megmaradtak bérlőnek. A földesúr először 1881-ben adta el a földek egy részét a lakosságnak 25 évi törlesztésre 5 százalékos kamattal, majd 1898-ban a még meglevő 7500 holdnyi birtokot ajánlotta fel a falu népének. 19031904-ben a grófi birtokot kiparcellázták és 4 millió koronáért 65 évi fizetésre a gróf bérbe adta a telepeseknek.

A falu iskolája és temploma 1803-ban épült. Torda faluképe Mária Terézia mérnökeinek tervei alapján, valamint a 19. század klasszicizáló stílusának szellemében épült ki. Bálint Sándor szerint Torda megőrizte a szegedi gányófalvak alaprajzi sajátosságait is.[3] 18461848-ban megépült a falu klasszicizáló temploma Nepomuki Szent János tiszteletére, 1893-ban elkészült az egykori községháza, amely ma a tűzoltók otthona. A parókia 1964-ben készült el.

[szerkesztés] 20. század

1923-ban Szekeres István helybeli lakos kútásás közben kesernyés ízű vízre bukkant. A víz vegyi elemzése után megkezdődött a gyógyhatású keserevíz palackzása, amelyet az európai és amerikai piacra is szállítottak. Hosszabb-rövidebb magszakításokkal 2001-ig termelték ki a faluban a két forrásból fakadó Jordán és Szent György elnevezésű gyógyvizet, amely elsősorban a gyomorbántalmak orvoslására alkalmas. A falu határában további két, eddig még kihasználatlan termálvíz forrás is található.

Tordán korszerű egészségház szolgálja a betegeket, művelődési otthona 300 személyes színházteremmel, kisteremmel, bárral és társalgóval rendelkezik, emellett gondozott sportpálya, ifjúsági otthon található a faluban, továbbá néhány vegyesbolt, vendéglátóipari létesítmény, piac és középületek az intézmények, vállalatok részére.

Torda, utcarészlet

1960. óta a falut a Helyi Közösség Tanácsa irányítja. A hatvanas években épült székháza a falu központjában, a Tito Marsal 2. szám alatt található. Ettől az évtől közigazgatásilag Bégaszentgyörgy községhez tartozik. 1973. és 1971. között a falu minden utcájában betonjárda épült, összesen 44 ezer négyzetméter területen. Valamennyi utcában szilárd burkolat fedi az úttestet, amelynek építése 1984-ben kezdődött és 2004-ben fejeződött be.
A faluban 1938-ban villanytelep épült, azóta van közvilágítás, amelyet 2004-ben teljesen felújították.

[szerkesztés] A lakosság csökkenése

A nagy szegénység miatt Torda lakossága már a 19. század végén kezdte elhagyni a falut. Megindult az Amerikába való kivándorlás, amely a 20. században, az első világháború után is folytatódott. A második világháború befejeztével más irányt vett a migráció: 1950-ben kezdődött az a korszak, amelyben a hazai gyáripar gyakorolt vonzerőt a vidék népére. A tordaiak főleg Szabadkára, Nagybecskerekre, Újvidékre, Kikindára és Muzslyára mentek el új otthont keresni. A tömeges elvándorlás 1970-ig tartott. Ez idő alatt mintegy 450 család hagyta el a falut.

[szerkesztés] Oktatás

A helyi Ady Endre Általános nyolcosztályos általános iskola 1938-ban épült. Az intézmény a Banatsko Karađorđevo-i intézmény kihelyezett tagozata. Az iskolában magyar nyelven a 2003-as iskolaévben 173 tanulóval, 2006-ban pedig 20 magyar elsőssel indult a tanítás.[7]

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Torda határában a hetvenes években elvégzett tagosítás után 5175 hektár termőföldön folyik a gazdálkodás, ebből a helyi földműves-szövetkezet 900 hektáron gazdálkodik.A lakosság elsősorban a mezőgazdasági termelésből él, a tordai gazdák többnyire ipari növényeket termesztenek, de jelentős a jószágtenyésztés és a tejtermelés is.

[szerkesztés] Kulturális élet

Az 1985-ben Tordán megrendezett Durindó és Gyöngyösbokréta plakátja

A faluban élénk művelődési élet zajlik. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elsősorban a fiatalokat tömöríti, néptánc csoportja, citerazenekara, népi zenekara van. Színjátszói, nótaénekesei szép sikereket aratnak, akárcsak a festők és fafaragók. Fejes István festőművész és Fürtön István fafaragó alkotásait ma már az országhatárokon kívül is ismerik.

Tordán működik még Önkéntes Tűzoltó Testület, Vadászegyesület és aktívak a humanitárius szervezetek is, a Máltai Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt, a Vox Humana és a Caritas helyi szervezetei is.

Külön érdemes szólni az 1996-ban alakult civil szervezetről a Tordaiak Klubjáról, amely a tordaiak és a faluból elszármazottak közötti kapcsolatok ápolását és gazdagítását tűzte ki céljául. Jelenleg több mint félezer tagja van, közöttük a világ minden sarkában élő elszármazottak is. A klub alapította és adja ki az évente ötször megjelenő Tordai Újságot.

Torda közelében a Törökbecse-Beodra közötti műút mentén található a magyarság egyik páratlan értékű műemléke, az Árpád-korból fennmaradt aracsi Pusztatemplom. A Pusztatemplom gondozását, megmentését az enyészettől a tordai székhelyű Aracs Hagyományápoló Társaság vállalta fel.

A falu ünnepe egyben a templombúcsú napja is amely május 16.-ra esik, és ez Nepomuki Szent János a falu védőszentjének napja is. A rendszerint három napig tartó ünnepi rendezvények rengeteg látogatót vonzanak, akárcsak a Tordai Művelődési Napok elnevezésű téli rendezvénysorozat, amely 2002-ben hagyományteremtő szándékkal indult be.

[szerkesztés] Híres szülöttei

A falu neves szülöttei között meg kell említeni Mihailovics József bíborost (1814–1891) Zágráb érsekét, s az itt nevelkedett szent életű Bogner Mária Margit vizitációs nővért, akinek boldoggá avatása folyamatban van.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest 1914.
  • Tordai Újság
  • Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  • Dobai József: Torda krónikája (1776–1989). Újvidék–Torda.
  • Dobai József: Torda jubileumai
  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2003.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Ismeretes, hogy az 1934-es választásokon Vujič képviselő kortesbeszédében a tordaiaknak azt ígérte, ha őt megválasztják képviselőnek, akkor Torda keskeny nyomtávú vasutat kap, egészen Udvarnoktól Tordáig, ezenkívül hidat is ígért. Az egyik szavazópolgár így szólt a képviselőjelölthöz: „De folyónk sincs”, mire a képviselőjelölt azt válaszolta: „Folyót is kaptok”.
    A látszat kedvéért a korteshadjárat idején Udvarnoktól Tordáig le is verték a karókat a kijelölt helyre, ahol majd a keskeny nyomtávú vasutat fogják építeni. A szavazás végeztével azonban a karókat felszedték, és Tordának se vasútja, se hídja, se folyója sem lett, azonban a helység felvette a megválasztott képviselő nevét. A képviselőúr azonban tisztségének elfoglalása után nem volt méltó egyszer sem fogadni a tordai küldöttséget.
  3. ^ a b c d Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  4. ^ Bodor A. 1914. 18.
  5. ^ Dobai J. 1989. 8.
  6. ^ Fényes E. 1851/II. 211.
  7. ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök