Topolya

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Topolya
Бачка Топола
Bačka Topola
Sarlós Boldogasszony Templom - Topolya.jpg
Sarlós Boldogasszony római katolikus templom
Table separator.png
Topolya címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Topolya
Rang Község
Terület 104,7[1] km²
Népesség (2002)
  • 16.171 fő
Irányítószám 24300

24302

Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Topolya (szerbül Бачка Топола / Bačka Topola, németül Batschka Topola) a Vajdaságban, Bácska középső részén helyezkedik el, az Észak-Bácskai körzetben. Északon a szabadkai, északkeleten a zentai, keleten az adai, délkeleten a becsei, délen a kishegyesi, délnyugaton a kúlai és nyugaton a zombori községgel határos. Szabadkától 32 km-re délre, Zentától és Becsétől kb. 40 km-re északnyugatra, Zombortól 45 km-re keletre és Újvidéktől 69 km-re északra helyezkedik el.

A topolyai község majdnem egész területén a löszfelszín dominál, amit patakok és völgyek szelnek át, így a talaj rendkívül termékeny. A községben 4 mesterséges tó található: a zobnaticai, a pannóniai, a krivajai és a svetićevói.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 12.029 lakosából 11.757 magyar, 166 német, 38 szerb
  • 1948: 14.051
  • 1953: 14.322
  • 1961: 15.184
  • 1971: 16.056
  • 1981: 17.027
  • 1991-ben 16.704 lakosából 11.176 magyar, 3097 szerb, 429 montenegrói[1]
  • 2002-ben 16.171 lakosából 9582 magyar, 4699 szerb, 426 montenegrói, 376 jugo., 170 horvát[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A mai elnevezés első írásos említése XVII. századból való Topolay és Topoly néven. Az elnevezés feltehetően onnan ered, hogy a mocsaras, lápos terepen sok volt a nyárfa, amit szerbül topoljnak neveznek.
A XV. századtól (1463.) a XVII. század közepéig (1655.) ötféle néven említik a települést:

  • Fybaych (1462., 1485., 1520/22)
  • Kis-Bajsa vagy Kis-Baysa (1570., 1578., 1580/82, 1590/91)
  • Gdisch Baischa (1589., 1639.)
  • Topolay (1655.)
  • Topoly (1665.)

A Fybaych név abban a korban keletkezett, amikor a lakosság magyar volt. Fybaychal azonos elnevezés lenne Kis-Bajsa is, amit a betelepülő szlávság az itt élő magyaroktól vett át, s ezt a nevet a Fybaychot lakó őslakosság eltűnése után is használták. A XVI. és XVII. század fordulóján gdisch Baischa formában jelentkezik, bár lehetséges, hogy csak a latin-német írásmódnak köszönhető ez az alaki változás. Ebben az az érdekes, hogy bár a környékbeli lakosság többsége évtizedek óta délszláv, mégis a falu magyar néven ismert.

Ha figyelembe vesszük Benlich püspök feljegyzéseit, akkor elképzelhető, hogy a felvidéki hajdúk egyik támadása során pusztult el gdisch Baischa. Lakóit a magyar végvári vitézek vagy magukkal vitték, vagy örökre elmenekültek. A törökök az elmenekült lakosság helyére újabb (délszláv) lakosokat telepítettek. Ezután Topolya néven jegyzik a továbbiakban nem csak a török, hanem a magyar-osztrák oldalon is. Minderre valószínűleg 1650. és 1655. között került sor, mivel a rendkívül részletes, 1650-es török defter nem említi a helységet, míg 1655-ben Wesselényi Ádám gróf a már létező Topolayt kapja birtokul.

[szerkesztés] Története

A városi múzeum

Topolya mezőváros a Duna-Tisza vidék déli, a valamikori Bács-Bodrog vármegye középső, a mai Bácska északi részén helyezkedik el. E fontos földrajzi helyzetének köszönhetőleg már az őskorban is lakott volt. A helyi téglagyárnál 6-7 méter mélységben a régészek, megszenesedett famaradványokat találtak, amely egy őskori vadásztanya lenyomataként maradt hátra. Az ún. Méhészek völgyében szarmata, avar és magyar temető, illetve településmaradványok kerültek elő. Ettől a helytől nem messze áll Pusztatemplom dombja, amelyen egykor középkori templom állt.

[szerkesztés] 15.–16. század

Topolya elődjeként egy Fybaych nevű települést tartanak számon, melynek első írásos említése, 1462. február 16-án kelt dokumentumban szerepel. A Budán kiállított adománylevél egy Fybaych nevű településről tesz említést Naghbaych települése mellett. Az elvégzett kutatások alapján Naghbaych (Nagybajsa) azonos a mai Bajsával, míg Fybaych (Kisbajsa) a mai Topolyával azonos.

A török vész elsodorta ezt a magyar falut is, helyette egy kisebb település született a város mai területén. Ezt a helységet emlegetik az 1580-as, 1582-es, 1590-es török defterek 21, illetve 23 adózó házzal. A török hódoltság idejéből fennmaradt 1543. évi, a kalocsai érsekség által kibocsátott dézsmalajstrom említett először Topola nevű települést.[2] Topoly névalakban a királyi védőlevéllel megerősített kalocsai érsekség helységjegyzékében, Szelepcsényi György érsek összeírásában, 1665-ben említették először a falut.[3]

[szerkesztés] A török után

A bécsi háború idején az osztrák hadvezetés a frissen visszafoglalt területekről akarta élelmezni hadseregét, így 1686-ban Topolyára is hadiadót vetettek ki. Az adójegyzékben Topolyy településnek, melynek 60 háztartása volt adó fejében évi 220 mérő búzát, 24 marhát és 1200 forintot kellett beszolgáltatni. Ez az adómennyiség arra utal, hogy a környék legnagyobb települése lehetett.

A Rákóczi-szabadságharc idején a szerbek és kurucok 1704-ben elpusztították az egész környéket, köztük Topolyát is. 1731-ben már csak pusztaként említik, amely 1740-ig a péterváradi sáncokhoz tartozott. Az 1740-ben készített Bácska térképen szintén mint puszta van feltüntetve a környező Bajsa, Emusics, Nagyhegyes, Rogatica, Csantavér, Ómoravica és Pacsér puszták mellett. Mint puszta szerepel az 1747-ben C.F. Kaysser mérnök által összeállított Szabadka és környéke térképen is.

[szerkesztés] Az újjáéledés

báró Kray Pál kastélya

Gróf Grassalkovich Antal Zomborban 1750. szeptember 15-én kelt ajánlólevelében Csizovszki Ferenc szabadost megbízta a topolyai puszta betelepítésével, és elrendelte, hogy a topolyai pusztára 200 magyar és szlovák családot vezessenek telepítés céljából. A vármegyei adó alól 4, a kamarai adó alól 2 évre, míg a papi tized és a kerti dézsma alól örök időkre felszabadították őket. A kamara megfelelő mennyiségű épületfával is ellátta új alattvalóit. Az élet mégis nehezen indult el. Az állam által biztosított vetőbúza, bár szépen szaporodott, veszendőbe ment, mert 1753-ban Csupor Ádám ménese legázolta a termést. Ez évekig tartó nélkülözést okozott.

1756-ban a vármegye részéről Topolya magyar falu 600 forint adóval volt megterhelve. Az 1768. évi kamarai mappa szerint Topolyán 182 róm. kat. magyar és tót család lakott, a lakosság száma pedig már 1376 fő volt.[4] 1756-ban megépült az első imaház veretfalú nádfedeles épülete. Ebben a épületben tartottak misét a szabadkai zárdából kijáró Ferenc-rendi szerzetesek. Később ebben az épületben 150 iskolás gyermek befogadására tették alkalmassá. 1761-62-ben felépült a Magyar királyi kamara hozzájárulásával a város új kőtemploma. 1765-ben elkészült az első szárazmalom, s1780-ban fogadóval is rendelkezett a település, amely valószínű az 1760-as években épült.

báró Kray Pál

Topolya első fenmaradt térképe az 1771-es kamarai térkép. A települést 512 lakóház alkotta. További betelepítések következtében 1791-es összeírás szerint már 3478 lakossavolt. A kamarai időszak utolsó építkezése a máig fennmaradt Kálvária-domb szoborcsoportjainak elhelyezése volt 1797-ben. A város 1772-ben megszerezte a szomszédos Emusics-pusztát, 1792-ben pénzen megváltották a rájuk rótt robotot.

1800-ban Topolya kamarai falu királyi adományként báró Kray Pál birtokába került, és katonai érdemeiért megkapta a Topolyai nemesi előnevet.[5] Még ugyanez évben Kray Pál halála után fia, Ferenc utána járt, hogy Topolya mezőváros lehessen évi három országos vásárral, amit a vármegye is pártolt, mire azután 1806-ban Topolya csakugyan mezővárossá lett. – A Kray család szívvel-lélekkel topolyai. Támogatták a város fellendülését, 1805-ben felépítették a Kray Pál család bárói kastélyát, melynek épülete még ma is használatban van, megvetették a híres topolyai park alapjait, telivér lovaik, kiváló agaraik országszerte híresek voltak. 1812-ben a mezóváros felépíti az új városházát. Iparának jelentőségét az 1815-ben készült jegyzék bizonyítja, ekkor 17 szárazmalmot jegyeztek fel a településen. 1805-ben 650 ház és 4000 lakos volt Topolyán. Ipara ekkor szépen virágzott; céhei, a kovácsok, szűcsök 1815-ben kaptak szabadalmat.
Régi pecsétjei:

  • Szántóvas, kalász, csoroszlya. „Topolya” és az évszám: 1767.
  • Két pálma közt földműves eszközök és korona. „Sig. Reo. Caal. Poo Topola” Használva 1792.
  • Korona alatt levő kis paizsban oroszlán áll egy szántóvason s három búzakalászt tart. ,Sig. Opp. Topola 1806.’ Ezt használták 1848-ig.

[szerkesztés] 19. század

1849. január 30.-án a szerb szerviánus hadak kifosztották a Kray-kastélyt és Topolyát, kioltva sok magyar életét. A város részben a tűz martaléka, részben a rablás áldozata lett. A szerbek az utolsó Krayt elfogták és Temesvárra vitték fogságba. Halála után veje, gróf Zichy János lett a topolyai birtok ura 1852-ben.

A régi római katolikus templom (1764–1904) a tűzvész előtt

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia születése újabb lendületet adott a fejlődésnek. Megkezdődött a polgáriasodás és az iparosodás. A helybeli ipar fellegvára a malomipar lett. A sok szélmalom mellett megjelentek a gőz-, majd a hengermalmok. A település lassan magához tért. Gróf Zichy 1869-ben felépítette a zárdaiskolát. 1883-ban intézményesítésre került a városrendezés is az ún. szépészeti bizottság által, ami később építészeti bizottság néven működött. A járásbíróság és a telekkönyvi hivatal egyemeletes ma is álló épülete 1890-ben épült. Fazekas Lajos szabadkai építész tervei alapján neogótikus stílusban kápolna épült a Kálvárián. 1888-ban felújították az 1764-ben épült római katolikus templomot; bár a felújítás jól sikerült, a régi épület nem bírta sokáig. Ezt látva a város vezetősége és az egyház, új templom építéséhez fogott, így készült el a magyarság egyik legnagyobb katolikus szentélye (5000 ember befogadására alkalmas). Az új templom eredeti terveit Raichle J. Ferenc szabadkai építész készítette téglaoszlopokkal. A tervváltozások, melyeket Milics és Társai jónevű budapesti cég készített a téglaoszlopok helyett az akkor még az építészetben újdonságnak számító vasbeton oszloprendszert látott elő. A munkálatok 1904-ben kezdődtek el, s 1906. augusztus 5-én adták át a hívőknek.

A város másik ipari büszkesége a nyomdászata volt. Szabadka és Zombor után itt működött Bácska harmadik nyomdája, itt készültek a mezőváros lapjai, a Topolya és Vidéke (1893) és a Bácstopolyai Hírlap.
Ez időkben Topolya leghíresebb és legmarkánsabb egyénisége dr. Hadzsy János volt, aki nem csak orvosként, hanem tűzoltóparancsnokként is ismertté vált. Neki köszönhető az Önkéntes Tűzoltó Testület, több artézi kút és fürdő létesítése.

A város az első világháború kitörése előtti utolsó nagyobb vállalkozása a polgári iskola mai is álló épületének felépítése volt.

1904-ben miniszteri rendelettel a Bácstopolya nevet Topolyára változtatják, Emusics-puszta a továbbiakban Emőd-puszta néven szerepel. 1906. április 19-én nagy tűzvész pusztított, a lángok martalékává lett a város nagyobb része.

[szerkesztés] 20. század – a két világháború

A Sarlós Boldogasszony templom

1918-ban új fejezet indult Topolya történetében, amikor francia fedezet alatt bevonuló szerb csapatok egész Bácskával együtt az SZHSZ királysághoz csatolják. A pravoszláv templomot a két világháború között, 1940-ben adták át a hívőknek.

1941. áprilisában a magyar hadsereg pár nap alatt visszafoglalta egész Bácskát. Az újabb magyar korszak nem tartott sokáig, 1944. október 18-án az előretörő szovjet csapatoktól támogatva szerb partizánok foglalták el. A szovjet erők bevonulását követően a partizánok októberben és novemberben leszámoltak az itt élő magyarsággal. A foglyokat az iskola épületében őrizték. Kihallgatták és bántalmazták őket. Eleinte a hozzátartozók látogathatták a rabokat, később ezt megtiltották.[6] A véres terror november 14.-én tetőpontjára hágott. Több mint egy tucat tömegsír fedi az eltűnteket, akiknek száma a mai napig ismeretlen. Eddig 68 nevet sikerült felkutatni.

[szerkesztés] A 20. század második fele

A II. világháború utáni korszakban Topolya fejlődése teljesen új irányt vett. Az 1960-as, '70-es és '80-as években ipari mértékű építkezése teljesen megváltoztatta Topolya arculatát. Az iparosodás nagy mertékben fejlődött, jelentős iparágak lettek az építőipar, élelmiszeripar, textilipar valamint a lábbeli-ipar. A gyárak árnyékában a mezőgazdaság megtartotta domináns szerepét. Ez a fejlődés, hibái ellenére is, a város felemelkedéséhez vezetett.

Az 1990-es évek mindent elsöpörve, több mint egy évtizedre visszavették a vidéket a fejlődésben. A fiatalok egy része külföldre távozott, a gyáripar tönkrement és elszegényedett, a mezőgazdaságot kifosztották. A 2000-es évektől ismét lassú fejlődésen megy át a város. A csőd szélén álló ipar a privatizációs folyamat révén új tulajdonosokra talált s elkezdték működésüket.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] Középületek

[szerkesztés] Képeslapok

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Harkai Imre: Topolya mezőváros tanyarendszere. Kanizsa. 1998.
  • Virág Gábor: A topolyai iskolák története. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1993.
  • Virág Gábor: Topolya mezőváros története. Újvidék, Forum Könyvkiadó 1992.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Harkai I. 1998. 9.
  3. ^ Ulmer Gáspár (1996)
  4. ^ Harkai I. 1998. 11.
  5. ^ Borovszky 1803-at ír. (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  6. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  7. ^ A fénykép 1905-ben készült, amikor még minden szobor és a kereszt a helyén volt.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök