Titel

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Titel
Тител
Titel
Titel madártávlatból
Titel madártávlatból
Table separator.png
Titel címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Titel
Rang Község
Terület 66,5 km²
Népesség (2002)
  • 5894 fő
Irányítószám 21240
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Titel (szerbül Тител / Titel, németül Titel vagy Theisshügel, latinul Titulium) az úgynevezett titeli fennsík déli tövének lejtőjén fekszik, Bácska délkeleti sarkában, a Tisza mellet. Közigazgatásilag a Dél-Bácskai körzethez tartozik, Titel község központja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1890-ben 4314 lélek 676 ház
  • 1900-ban 4711 lakosa volt, ebből 2360 szerb, 1230 német, 990 magyar
  • 1961: 5.717 lakos
  • 1971: 5.957
  • 1981: 6.227
  • 1991-ben 6.007 lakosából 4068 szerb, 763 jugo., 634 magyar, 153 horvát, 116 szlovák[1]
  • 2002-ben 5894 lakosából 4180 szerb, 582 magyar, 250 jugoszláv, 115 horvát, 103 szlovák[1]

[szerkesztés] Története

A titeli fennsík már a kőkorszakban is lakott volt. A prehisztorikus korban két különböző műveltségű nép élt itt, amint azt az 1891. évi ásatások bizonyították. Volt itt telep a római korban is a Diocletianus előtti időben.
A hunok előtt Bácska földjén a szarmata jazigok laktak, és építették itt az első sáncokat a rómaiak betörése ellen. II. Konstantinus császár harcai idején kerülhetett Titel és vidéke a rómaiak közvetlen uralma alá 359375-ig. A rómaiak a titeli fennsíkot is felhasználták hadi célokra és uralmuk biztosítására meg is erősítették. Erre vall a Titelben talált sok római emlék, közöttük számos írott kő és tábla – ámbár ezek nagy része a felírások szövegéből ítélve nem itt helyben készültek hanem máshonnan hozatták ide. A fennsík tiszai oldalán látható bevágásokat és falmaradványokat is azzal magyarázták hogy itt római kikötő volt.

[szerkesztés] Nevének eredete

A hely elnevezéséről több vélemény van, némelyek római eredetűnek mondják és Titus császár nevéből származtatják. Balla Pál nemzeti alapon fejti meg.[2] Ő azt mondja, hogy Balambér hun vezér a régi krónikák szerint 373375 között a Tiszán átkelve a rómaiak által uralt Pannóniába hatolt, és azt az átkelési helyet őseink szokása szerint Tétel vagy Tétölnek nevezték el. Ez a név valami nevezetes eseményt jelent, itt az átkelést. Balambér ezután három őrhelyet épített: Tételt és Sóvárt (ez szláv fordításban most Szlankamen, de helytelenül nevezik Anonymus után Zalánkemennek.) A harmadik hely Zimony lehetett, amely (zem, zöm = szem) annyit tesz, mint szemlélőhely.

Béla király írnoka Anonymus, a honfoglalás idejéből már megemlékezik Tetel és Titul néven Titelről, mint Szalán vezér lakhelyéről. Árpád vezér Csongrádról elindulva mindent meghódított, lejött Titelig és tovább a szalankemeni révig. Bár ezen adatok hitelessége kétséges, a hely régisége mégis kétségbevonhatatlan.

[szerkesztés] Középkor

A titeli fennsík a Tisza-partról

Első írásos említése 1077-ből való Tytul néven. Később 1138-ban említik megint, mikor II. Béla király udvari káplánjaként egy Lőrincet említenek Titelről. Tehát egy titeli kanonok volt királyi udvari káplán, mert egyes adatok szerint 1056-ban itt Szent Ágoston rendű szerzetes prépostság volt, melynek alapítását mások 1156-ra teszik, mivel ebben az évben Péter titeli prépostról is szó van.

Az alapítás évéről semmi biztos adatunk nincsen, de X. Leó pápa Szent László királyt említi a káptalan alapítójának és így ez legalább a XI. század végén keletkezhetett. A káptalan fejének, a prépostnak nevével 1156-ban találkozunk először, azután pedig sűrűn találkozunk a kanonokok és prépostok neveivel. Különösen a titeli prépost címét országos hírű és magas rangú férfiak viselték. A kanonokok a plébánia ügyeit is vezették és később a vár védelméről is ők gondoskodtak. Övék volt a titeli rév is, a melyet a nép Túróczi szerint Tüdőrévnek nevezett el. A várostól lejjebb dunai rév volt, mely a szembelévő Szalánkeménre vezetett; ezért Anonymus szalánkeméni révnek is mondja. Ez a hely tehát már a legrégibb időkben is átkelési hely volt.

1233-ban II. Endre király elrendeli, hogy többek között a titeli káptalan a maga használatára 3000 zun (mérték) sót szállíthat és ugyanekkor Mihály titeli prépost is alá van írva. 1290-ben III. Endre felszólítja a bácsi káptalant, hogy bizonyos birtokokmányokat adjon ki a titeli prépostnak. 1295-ben a titeli társas káptalan a kalocsai érsekség hatósága alól, az esztergomi érsek fönnhatósága alá került.

A katolikus templom

Az 13321337. évekre az ez évi pápai tizedjegyzék szerint a titeli káptalan 36 márkát fizetett az egész tizede fejében. 13371342 között Galhardus de Carceribus titeli prépost volt a pápai dézsmák beszedője, akit 1344-ben a pápa csanádi püspökké tett, míg a titeli prépostságot Vilmos bíbornoknak tartotta fenn. Legnevezetesebb birtoka volt a titeli prépostnak a Valkó megyei Erdőd, amiért erdődi prépostnak is nevezeték. Mint ilyen, gyakran határvillongásba került az óbudai apácáknak Zond és környékbeli birtokaival.

IV. Béla király a tatárjárás után országszerte várakat és erődítményeket építtetett, valószínű, hogy 1247. után a titeli káptalan is fallal vette körül a templomot és káptalani épületeket. Idővel többször felújították és jobban megerősítették e várszerű erősséget.

[szerkesztés] A török veszély

A török veszedelem közeledésének hírére Bakócz Tamás bíboros mint titeli prépost, 1500 körül újra megerősítette a falakat, a templomnak még eddig nem védett baloldalán erős falat épített, sőt a várral szemben, a Tiszán túl őrtornyot is állíttatott fel. Egy 1498. évi okirat szerint a titeli káptalannak 50 lovas katonát kellet kiállítania, ami a káptalan gazdagságára enged következtetni. Oláh Miklós szerint 4000 arany volt a prépostság évi jövedelme.

1439. augusztus és szeptember hónapban a város alatt Tüdőrévnél táborozott Albert király, V. László pedig Nándorfehérvárról visszatérve a titeli várban pihent meg, és innen folytatta útját Szeged felé.
1513-ban az okiratok szerint a káptalan szerb zsoldosokat alkalmazott a vár védelmére. 1514-ben Verancsics szerint Nagy Radoszláv keresztes vezér vette be Titelt, ahonnan Temesvár alá ment és Dózsához csatlakozott, aki őt később megölette.[3]

[szerkesztés] A város török kézre kerülése

A délről fenyegető török veszedelem közeledtével az aggódó hazafiak sietve fogtak hozzá a déli határok megerősítéséhez. Ekkor Titelt is mint fontos helyet megerősítették, királyi katonaságot helyeztek el benne és bánságot is szerveztek ott.

Szulejmán szultán

1526-ban Belgrád és Zimony már négy év óta török kézben volt de a Duna-menti várak erődítésére még sem történt intézkedés. Titel várának ura és az utolsó prépost Vértessi Mihály volt, aki azonban már 1524-ben Kalocsára költözött. A várat Nagy László és Pálos Gergely várnagyok csekély erejükkel lelkiismerettel védték a nagyszámú török had ostroma ellen 1526 márciusban, de végül a lakosok elszéledtek, a kifáradt őrség pedig mindenben szűkölködve elhagyta a várat.
A király Szulejmán közeledtének hírére Ábrahámfi Miklós és Székely Benedeket titeli bánokká nevezte ki, de pénzzel és hadi szerekkel nem látta el őket. Erre a pápai nuncius Kőmíves Lőrincz kapitánynak pénzt adott, hogy 100 gyalogos katonát fogadjon és siessen velük Titelre, ahova még ez év júniusában le is érkeztek. Július 28-án a török bevette Péterváradot, azután a mohácsi csata következett. Innen a török Budára ment, és ennek bevétele után a levonuló Ibrahim pasa Titeltől nem messze táborozott le. Deli Radity nagy kárt tett a portyázó törökökben, de Titel vára harc nélkül török kézre került. A bevétel október 2-ika előtt történt; a lakosság legnagyobb része már Pétervárad elestének hírére északabbra menekült. A szultán maga is megszemlélve a bevett Titelt, útját Péterváradra folytatta.

Oláh Miklós 1536-ban írt „Hungária” című munkájában említi, hogy Ferdinánd császár és a török alkuban vannak, mert a tíz évvel ezelőtt elfoglalt Szabács, Újlak és Titel várakat vissza szeretné kapni. Ebből az következik, hogy Titel akkor török kézben volt. E szerint a titeli prépostság és káptalan 1525-ben végkép megszűnt, vára is romban hevert és a törökök foglalták el a káptalani épületeket. Ennek említését egy 1466. évi oklevélben találhatjuk, ahol poss. Thytelnek nevezik, és 1480-ban, ahol már városnak van mondva.

[szerkesztés] A török időkben

A pravoszláv templom

1551-ben a török sereg átkelt a Dunán Péterváradnál, onnan Titelnek fordult és hadát Becse vára ellen indította. Titelnél voltak a török hajók; ebből hidat akartak verni és Becskerek ellen törni.
Verancsics Antal 1553-ban mint békekövet Konstantinápolyba utazva útleírásában említi, hogy Szalánkemén és Titel városok és várak egymással szemben vannak a Duna széles medre által elválasztva. A Titel alatti nagy térség oly mély fekvésű, hogy akár a Dunának, akár a Tiszának gyakori kiöntései által teljesen vízzel van borítva. A törökök Titelt elfoglalva, közigazgatásuknak egyik központjául használták, így a település egy egész kerületnek a középpontja lett.

A török defterek Titel várost 1554-ben 55, 1570-ben 50, 1590-ben 20 adózó házzal sorolják fel, amelyekben csupa szerb családok laknak. 1573-ban Gerbach István udvari pap Titelt Szalánkeménnel szemben így írja le: a városka egyik fele szép várral együtt hegyen emelkedik és kőfallal van bekerítve, ahol szép kertek is vannak; a város másik fele a hegy alján terül el. A lakosság mind szerb; a templomokban Gerbach fekete köntösű apácákat és papokat látott; a templom maga újszövetségű képekkel van telefestve.
Egy a XVII. század legelejéről való török kézirat Titelt kemény erősségnek mondja, a Tisza partján, meredek magaslaton. A titeli nahije a Szerémséghez tartozik.

[szerkesztés] Az osztrák-török harcok, a török végleges kiűzése

A török 1686. évi veresége után Bácska a török közvetlen uralma alól felszabadult. Ugyanez év augusztusának közepén Bercsényi Szegedről átjött katonaságával, Titelt megtámadta és kizsákmányolta. 1688-ban Caprara császári tábornok jelenti a szalánkeméni táborból, hogy Wallis és Heiszler bevették Titel várát.

1689-ben Lazsanszki császári kapitány irányította Titelt, aki a török közeledtének hírére elmenekült; fogságba került, és csak 1691. május 29-én engedték szabadon Szegedről. 1691. július 29-én Lajos főherceg seregével Eszékről Péterváradra érve hallja, hogy Titel szabad elvonulás föltétele alatt megadta magát a töröknek, ennek ellenére az egész várőrséget felkoncolták. 1692. júliusában Saurau elégtételt követelt a vérengzés miatt a belgrádi pasától. 1692-ben a bécsi udvari haditanács elrendelte, hogy Titelt jól meg kell erősíteni.
1693-ban Brodan Stetta volt a titeli szerb őrség kapitánya, aki 1694. tavaszán mikor török Titelnél akart hajóra szállni hősiesen megvédte a várat, ezért a török májusban kénytelen volt elvonulni; néhány nap múlva a török megerősített sereggel visszatért ugyan, de csakhamar el is távozott.

Titel vára 1716-ban

A bécsi udvari haditanács június 5-én elrendeli, hogy Huyn erősítse meg Titelt palisádokkal és 300 hajdúval. Heiszler tábornok június 20-án sürgeti Titel megerősítését és még augusztus 14-én is Bácsnál táborozik. Thököly 1694. évi naplójegyzetében többször szól róla. Szeptember 6-án híre jár, hogy Lippáról Veterani tábornok is a péterváradi németekhez indult segítségre. Erre Thököly és a török Titel elé vonulnak, melyet az előbbi labanc végháznak nevez. Itt is táboroz a török késő őszig, de ütközetre nem került sor.

1695-ben március 7-én a török ismét Titel felé fordítja figyelmét és fél évi kisebb csatározások után szeptember 16-án – írja Nehem császári parancsnok – Titel elesett és a belgrádi pasa felgyújtatta. Szeptember 22-én Stahremberg intézkedik Titel helyreállításáról. 1696. februárjában Eydtner Ferencz lett titeli parancsnok és kéri Nehemet, hogy őt Titel és a kobili sánc parancsnokságába iktassa be. Július 14-én írja a szász választófejedelem, hogy Heiszler a Duna-Tisza torkolatánál volt sáncot, mint tarthatatlant, lerontatta, Titelt pedig jól megerősítette és hogy Truchsess hadteste Titel és Kobil között áll. Stahremberg augusztus elején megverekedett a törökkel, a török vissza is vonult, de Stahremberg négy hajót veszített el. Augusztus 28-án Stahremberg Zsablyánál lovasságával a szász fejedelem segítségére sietett. Augusztus végével Nehem a titeli táborba ment és a zsablyai nagy hídat lerontatatta.

1697 július 25-én Jenő főherceg seregével Eszékről Pétervárad felé indult, Kobilban tábort ütött. Itt hallja, hogy a szultán Belgrádba ért, és hogy a Duna-Száván hidat ostromolja. Úgy látszott, hogy a török a Száván átlépve Péterváradot akarja támadni, azonban az keletre fordult és augusztus 19-én Pancsovánál átkelt a Dunán, hajói a Tisza torkolatáig mentek előre. A szultán Titel ellen fordult. Nehem, Jenő utasítása szerint Péterváradra vonult vissza. Jenő Rabutinnal egyesülve szeptember 6-án ért Péterváradra, de a török a következő napon a Tisza mellett Szeged felé húzódott. Jenő nyomban utána vonult és 11-én fényes győzelmet aratott rajtuk Zentán.
1698 május elején a török ismét megtámadta Titelt, de Nehem a sikert meghiúsította. Ugyanekkor hírül jutott Bécsbe, hogy Titel a törökhöz pártolt mert helyőrsége ínségben elhagyatva sem pénzt, sem élelmet nem kapott.

Az 1699-ben Karlócán kötött béke feltételei szerint:

Minthogy a Tisza és a Duna közötti terület, melyet Bácskának szokás hívni, a császári felség egyedüli birtokában van, maradjon ezután is a mondott császári uralom alatt és Titel se erősíttessék inkább, mint a hogy jelenleg van. Ellenben Kiskanizsa, Becse, Zsablya erődítései a császár által lerontandók.

[szerkesztés] A 18. század

A Sajkás kerület területe

1701-ben a határőrvidék szervezésekor Titel is katonai sánccá lett 200 hajdúval és 50 lovassal, a dunai határőrvidék részeként. Ekkor hozzácsatolták Barba és Kövesd pusztát is. 1728-ban Titel sánc kapitánya Bosnyák volt. 1740 körül a vármegye panaszolja, hogy Titelben 300-an is vannak akik adót fizethetnének, így pedig, mint katonai sáncban lakók fel vannak mentve.

1745-ben Titelt a szegedi parancsnokság alatt álló tiszai határőrvidékbe sorolták át. Az 1750. augusztusban kelt királyi rendelet után, ami a tiszai és a dunai határőrvidéknek az országba való visszakebelezését mondta ki, Titel és környéke nem csatoltatott vissza a vármegyéhez, hanem két csajkásszázad alakítására kötelezték. 1752. március 17-én Titelt és környékét a vármegye ideiglenesen átvette. 1763-ban ismét a katonaság felügyelete alá került, amikor is a csajkásszázadok szervezése kezdetét vette és Titel a kerületnek székhelye lett.
1769-ig Újvidéknek volt leányegyháza, ekkor új templomot kapott. A parókiát 1788-ban szervezték, a templom 1812-ben épült. A görögkeleti templom 1891-ben épült és ugyanekkor alakult az evangélikus egyház is.

[szerkesztés] A szabadságharc

Titel fekvésének jelentősége az 18481849. évi szabadságharcban is megmutatkozott. Percel Mór május 22-én ostrom alá vette. 6000 ember volt az őrség, 30 ágyú és hozzá két század lovasság, majd Jelasics hadteste is csatlakozott és így a mintegy 25.000 főnyi fegyveres ellenséggel szemben Perczel 9000-nyi serege jobbnak látta a visszavonulást.
Július 22-én Vetter tábornok kísérelte meg a titeli fennsík elfoglalását és Guyonnal háromszor intézett támadást, mire az utolsó roham sikerült és Knicsanint a Tisza felé űzték. A honvédek újult erővel támadtak, de sikertelenül, mert a fennsíkról leszorulva Szeged felé kellett visszavonulniuk.

[szerkesztés] A 19.–20. század

Német kökereszt

1873-ban szűnt meg a határőrség rendszere és ekkor a csajkás helységekkel együtt Titel is Bács vármegyébe került vissza. 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett. 1941-ben a magyar csapatok Bácska elfoglalásával Titelt is fölszabadították. Az 1942-es razziáknak 51 ember esett áldozatul.
Az 19441945 telén bevonuló szerb csapatok a városban és környékén kegyelten vérengzéseket hajtottak végre. A községben élő németeket deportálták, a magyarokat pedig lemészárolták.
A világháború befejeztével Titel az új Jugoszlávia része lett.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Marko Jovanov: Devet vekova od pomena imena Titela. Titelski letopis, Titel, 2001.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  • Zvonimir Golubović: Racija u južnoj Bačkoj 1942. godine, Novi Sad, 1991.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Tört. Évk. III. k. 69. l.
  3. ^ Verancsics: Össz. műv. II.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök