Tavankút

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Tavankút
Таванкут
Tavankut
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Tavankút címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bácskai
Község Szabadka
Rang Falu
Terület 93,7 km²
Népesség (2002)
  • 4012 fő
Irányítószám 24214
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Tavankút (szerbül Таванкут / Tavankut, horvátul Tavankut) az Észak-Bácskai körzetben helyezkedik el, Szabadkától 16 km-re nyugatra, a magyar határ közelében. A település homokos területen fekszik, mely alkalmas gyümölcstermesztésre.

Tavankút ma két településből áll, ugyanakkor egy helyi közösséget alkot. 1864-ben a Szabadka-Zombor vasút építésekor a település északi irányban épült tovább a régi falutól 2 km-re, így alakult ki Felső- és Alsótavankút (Gornji Tavankut / Donji Tavankut). A két települést a Krivaja észak-dél irányban is két részre tagolja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

[szerkesztés] Alsótavankút

  • 1991-ben 2710 lakosából 989 bunyevác, 877 horvát, 600 jugo., 97 magyar, 71 szerb[1]
  • 2002-ben 2621 lakosából 1234 horvát, 787 bunyevác, 190 szerb, 137 jugo., 117 magyar[1]

[szerkesztés] Felsőtavankút

  • 1991-ben 1526 lakosából 791 bunyevác, 359 horvát, 300 jugo., 36 szerb, 17 magyar[2]
  • 2002-ben 1381 lakosából 546 horvát, 481 bunyevác, 100 szerb, 94 jugo., 44 magyar[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Első írásos említése 1439-ben Towankwth néven történt. 1478-ban Thowankwth, 1502-ben Poss. Thawankwth, a XVII. században Tovankut, majd Tavankút.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őskora

Első írásos említése 1439. május 9-én, egy Pozsonyban kel oklevélben volt, melyben Albert király a két Hunyadi Oláh János szörényi bánoknak Madaras, Tavankút, Szabadka, Halas királyi falukat és Chewzapa falunak (Csőszapa) fele részét 2757 frt adósság biztosításául zálogba adja 3 hónapra, a négy szörényi vár védelmi költségeinek fedezésére.[3][4] Tavankút ekkor oppidum, azaz város volt, s Bodrog vármegyéhez tartozott egészen 1499-ig. 1458-ban Mátyás a koronázás után Budára visszatérve, egyik kiváló hadvezérét, Dengelegí Pongrácz Jánost azzal jutalmazta, hogy neki adta Szabadka, Csőszapa, Tavankút, Madaras és Halas helységeket, amelyek Szilágyi Mihály halálával a koronára szállottak. 1501-ben ismét a király lett Szabadka földesura, s 1504-ben Szabadka várát Madaras, Tavankút, stb. helységekkel együtt Enyingi Török Imre nándorfehérvári bánnak adta.

[szerkesztés] A török kor

1520-ban már Csongrád vármegyéhez tartozott,[3] s az 152122. évi dézsmajegyzékben is szerepel. Ekkor még plébániája is fennállott. Az 1543-ik évi érseki dézsmalajstrom szerint Csantavér, Kelebia, Ludas, Nagyfény, Szabadka, Tavankút megfizette tartozásait.

A török idők alatt a szabadkai nahije községei közé tartozott, s a XVI-XVII. század folyamán jelentős számú bunyevác telepedtek itt le. 1598-ban Esztergom felszabadulása után a helyi szerbek hűséget fogadva elköltöztek Esztergom tájára.

1665-ben Lipót király, Szelepcsényi György, kalocsai érsek kérésére, az érsekség birtokaira új adománylevelet állított ki, az adománylevélben számos bács-bodrogvármegyei helységnevével találkozunk, köztük Tavankútéval is. 1678-ban Széchenyi György győri püspök megemlíti az ez évi adókönyvében.

[szerkesztés] A 19.–20. század

A települést a XIX.-XX. század fordulóján mint pusztát említik, habár lakossága 3-4000 volt. 1918-ban az SzHSz királysághoz került. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Szabadkai járásához tartozott.

[szerkesztés] A II. világháború

1941-ben Bácska visszafoglalásával a Magyar királyság része lett, egészen 1944-ig. A jugoszláv hadsereg 1944-ben foglalta el, ezzel ezt a település is elérte a megtorlás. A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság Tavankútat meg sem említi jelentésében, a háborús bűnösök között egyetlen helyi polgár sem szerepel. A tavankúti 1944. évi őszi eseményekről egyetlen tanú nyilatkozott eddig (Fejfer Ilona szabadkai lakos), de részletek nem tudhatók. A szabadkai történelmi bizottság 40 áldozat nevét tudta összegyűjteni.[5]

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ a b Gyárfás István: A jász-kunok története. III., 131. o. Kecskemét, Kiadta Szilády Károly, 1870. 
  4. ^ Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. III., 35. o. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1878. 
  5. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök