Tamásfalva

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Tamásfalva
Хетин
Hetin
A Szentháromság katolikus templom
A Szentháromság katolikus templom
Table separator.png
Tamásfalva címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Bégaszentgyörgy
Rang Falu
Terület 28,4 km²
Népesség (2002)
  • 763 fő
Irányítószám 23235
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Tamásalfava (szerbül Хетин / Hetin, németül Hetin, illetve Tomsdorf) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik a román határtól pár kilométerre. A mai település 1897 után alakult Tamásfalva és Hetény egyesüléséből,

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1847-ben a két településnek 815 lakosa volt
  • 1851-ben 819 lakos
  • 1900-ban 1816 lakosából 1133 magyar, 683 német
  • 1935-ben 2058 laksából 1476 magyar, 551 német
  • 1953: 2160
  • 1961: 2008
  • 1971: 1604
  • 1981: 1139
  • 1991-ben 881 lakosából 612 magyar, 209 szerb[1]
  • 2002-ben 763-an lakosából 406 magyar, 306 szerb[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét Komori Bedekovich Tamás udvari tanácsostól vette, aki a helységnek birtokosa volt.

[szerkesztés] Története

1462-ben Tamásháza néven említik, melyet akkoriban a Beregszói Hagymás család bírt. A hódoltság alatt teljesen elpusztult. A falu magyar népét Bedekovich Tamás földesúr 1840-ben telepítette szegedi származású szajáni dohánykertészekből.[2][3]
184849-ben a szerb felkelők a helységet felperzselték, de a magyar lakosság még idejekorán a Maroson túlra menekült. 1854-ben már ismét benépesült és 1868-ban templomot is építettek a Szentháromság tiszteletére.

A községtől északkeletre feküdt Hettény falu, melyet pusztaként az 172325 évi gróf Mercy-féle térképen találunk, Hettin néven. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták és később önálló község lett, melyet 1897 után Tamásfalvával egyesítettek.

Az első plébániát alkotó mindkét község Gyertyámos leányegyházaként működött egészen 1860-ig, majd Német Czernyához csatolták.[4] A helybeli plébánia építésére 1899-ben került sor, miután a helybeli katolikus egyházközség megvette Balics József uradalmi jószágigazgatótól.[4] Négyosztályos iskola már 1861-ban volt.[4]

A második világháború után német lakosságát elüldözték, helyettük boszniai telepesek jöttek. 1965-ig a magyarcsernyei községhez tartozott.[5]

A falu igen elöregedett, lakosságának 60 százaléka 60 évnél idősebb.[5] Házai közül nem egy üres vagy omladozófélben van. Most mintegy 800 lakják Tamásfalvát, holott az ötvenes években több mint 2300 lelket számlált. A falu romlása a hetvenes években kezdődött, az iparosítással egyre többen és többen vándoroltak el innen a jobb megélhetés reményében városokba, távoli országokba. Csak Ausztráliában 25 tamásfalvi család él.[6] Az elvándorlás az utóbbi időben megállni látszik.[7]
A tamásfalviak többsége Magyarittabéra jár dolgozni.[5] A településen négyosztályos iskola működik összevont tagozatokkal,[8] átlagosan 10 magyar elsőssel. Ötödiktől kezdve a bégaszentgyörgyi központi iskolába ingáznak, ahol a nyolc osztályban a magyar tanulók száma 2006-ban 94 volt.[9]

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  3. ^ Borovszky 1841-et említ. Borovszky, 1909.
  4. ^ a b c István Márta: Emlékezés a bölcsőhelyen. Hét Nap, 2007 augusztus 29.
  5. ^ a b c Tomek Viktor: Kétszáz méterre az Európai Uniótól. Hét Nap, 2007 április 4.
  6. ^ Dévavári D. Zoltán, Tomek Viktor: Tamásfalvi sokadalom. Hét Nap, 2005 május 25.
  7. ^ Dudás Károly (Szerk.): Tamásfalva - példaként. Hét Nap, 2007 február 27.
  8. ^ Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke által átadott anyag az EP Tényfeltáró Bizottságának
  9. ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök