Töröktopolya

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Töröktopolya
Банатска Топола
Banatska Topola
A Kisboldogasszony római katolikus templom
A Kisboldogasszony római katolikus templom
Table separator.png
Töröktopolya címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Nagykikinda
Rang Falu
Terület 120,4 km²
Népesség (2002)
  • 1066 fő
Irányítószám 23315
Körzethívószám 0230
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Töröktopolya (szerbül Банатска Топола / Banatska Topola, németül Banat Topola) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében fekszik, Nagykikindától 19 km-re délre. A falu a Bánság egyetlen Mária-kegyhelye, búcsúját Nagyboldogasszony napján tartják.[1]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 1149 lakosából 544 magyar, 596 német
  • 1948: 1177
  • 1953: 965
  • 1961: 1033
  • 1971: 1733
  • 1981: 1382
  • 1991-ben 1176 lakosából 505 szerb, 491 magyar, 149 jugo.[2]
  • 2002-ben 1066 lakosából 570 szerb, 434 magyar[2]

[szerkesztés] Története

A mai község helyén még az 1783. évi térképen is nagy kiterjedésű mocsarak vannak feltüntetve. 1781-ben a beodrai uradalom, amelyhez e mocsaras terület is tartozott, Karátsonyi Bogdán birtokába került, aki megkezdte e mocsaras területek lecsapolását és kiszárítását, melynek eredményeképpen 1790 táján dohánykertész magyar és német családokat telepített ide.[3] 1850 táján felépült az iskola, amely egyúttal imaházul is szolgált.[4]
1838-ban Karácsonyi Lajos volt a puszta földesura, később pedig gróf Karátsonyi Guidó.

A földesúr 1880-ban 12 holdnyi földterületet ajándékozott az építendő új templom létesítésére, melyhez a kincstár is hozzájárult és a közadakozásból befolyó pénzt is hozzácsatolták.[5] Az új templom 1899-ben készült el Kisboldogasszony tiszteletére. A tornyot 1914-ben emelték,[4] megáldása 1915 pünkösd hétfőjére esett.[5]
Az elmúlt években számtalan tatarozást végeztek rajta, a leglátványosabb mennyezetének a felújítása volt. A kazettás mennyezetű templomok mintájára kalotaszegi díszítőelemek felhasználásával újították fel, és 1991-ben készültek el vele. A munkát a kisoroszi Hódi József kezdte el, majd hirtelen bekövetkezett halála után Almássy Oszkár újvidéki festő folytatta.[6] Töröktopolyának nincs helyben élő plébánosa, sem paplakja, csupán egy papi szoba, mely 1970-ben készült el az egyházmegye költségén.[6]

1893-ban alakult önálló községgé. 1918-tól az SZHSZ királyság része, 1941-45 között német megszállás alá került, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború után boszniai szerbeket telepítettek a faluba.

A településen évek óta nincs lehetőség arra, hogy a magyar ajkú diákok az anyanyelvükön tanulhassanak. Ennek nemcsak az az oka, hogy egyre kevesebb a magyar gyermek és pedagógus, hanem az is, hogy a szülők nem igénylik az anyanyelvű oktatást. Az anyanyelvápolást az alsósok és a felsősök részére diáksegélyező egyesületen keresztül szervezik.[7]

[szerkesztés] Mária kegyhely

Az 1850 táján épült iskolában, amely egyben imaházul is szolgált, néhány iskolás gyermek 1854 december 14-én Szűz Máriát vélte látni.[3][4] Tanítójuk, Lengyel Antal is megerősítette látomásukat. December 20-án hajnali litánia alkalmával, mikor az Úrangyala imádsága elmondatott szintén többen látták Máriát megjelenni.[4] A jelenések a vallomások szerint 1855-ben többször megismétlődtek.[3][4]

Én, Lengyel Antal, topolyai tanító, hitem letétele mellett bizonyítom, miként (1854) december 14-én du. 3 és 4 óra között az iskolás gyermekek között az iskolás gyermekek egyike mondja a másiknak: nézd meg, hogy mi ragyog ottan a falon. Én az asztalnál ültem és írtam, és észre sem vettem, mivel háttal ültem a tüneménynek, hanem én a gyermekek által figyelmeztettem, mert különben nem láttam volna, hanem az első osztálybéli gyermekeket felszólítottam, jöjjenek ki olvasni. Ki is jöttek és Szakál István mondja Molnár Józsefnek, nézd mi vagyon ottan a falon, az felelé neki, hogy az valami emberi alak. De aztán Piring András azt mondja, hogy nem ember, hanem a Boldogságos Szűz Mária, amely Huhn Vilmos ablakában volt. Mikor én azt hallottam, kérdeztem, mi ez itten? Felele Szakál István kérem, alásan tanító úr, ottan a feszületnél vagyon valami. A székemről felkeltem és odamegyek, megnézem, hát valóban olyan volt, mint az, amely az ablakban volt, balkarján a kisded Jézust tartva és jobb kezében liliom...[4]
A templom főoltára, a jelenések helyszíne

Az eseménynek természetesen híre futamodott, s a hirtelen összefutott népsokaság száma a följegyzések szerint elérte a tízezret.[3] Az irattárban meglelt legújabb okmány 1886. évi augusztus 24-iki dátumot visel, benne Nyári plébános jelentést tesz saját kézirásával a püspöknek az augusztus 15. és 16-iki jelenésekről és több más jelenésről, amiket ő maga is többször látott.[4] A nép több csodálatos gyógyulást is emleget, amelyek a topolyai kegyhelyen történtek.[3][4]

[szerkesztés] Elpusztult települések

Pusztanovoszello helyén a középkorban Újfalu helységet találjuk, amelyről 1399-ből van már adat. Lehet, hogy e helység azonos az 1441 táján a becsei várhoz tartozó Újfaluval. A hódoltság alatt elpusztult és a Mercy-féle térképen lakatlan helyként van feltüntetve; 1761-ben szerbek laktak benne. 1766-ban a kamara a tiszai és a marosi szerb határőröknek engedte át. A nagykikindai kiváltságos kerületnek 1774-ben történt szervezése elcsábította innen a szerbeket és 1783-ban a puszta ismét lakatlan volt. A XIX. század elején Beodrai Karátsonyi László földesurassága alatt, földművelő és dohánytermelő római katolikus németek telepedtek ide, úgy hogy 1838-ban lakosainak a száma már 4760-ra rúgott. Miután azonban a telepesek megélhetése nem volt eléggé biztosítva, nagyobb részük 1870 táján elköltözött, a helységet pusztaként Topolyához csatolták.

[szerkesztés] Forrás

  • Berecz Sándor: Banatska Topolya kegyhelyének története. "Katholikus hitélet" könyv- és kegytárgykereskedés, Stara Kanjiža, 1934.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  1. ^ Nagy Erzsébet: Templombúcsú Töröktopolyán. Hét Nap, 2009. augusztus 26.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ a b c d e Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  4. ^ a b c d e f g h Berecz S. (1934)
  5. ^ a b Sóti János SJ: Töröktopolyai Kegyhely. Novo Milosevo, 1999.
  6. ^ a b István Márta: Zarándokok Töröktopolyán. Hét Nap, 2008. augusztus 27.
  7. ^ F. L.: Nem elég az akarat, pénz is kell. Hét Nap, 2006 február 22.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök