Törökkanizsa

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Törökkanizsa
Нови Кнежевац
Novi Kneževac
A törökkanizsai Tisza híd
A törökkanizsai Tisza híd
Table separator.png
Törökkanizsa címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Törökkanizsa
Rang Község
Terület 124,0 km²
Népesség (2002)
  • 7581 fő
Irányítószám 23330
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Törökkanizsa (szerbül Нови Кнежевац / Novi Kneževac, németül Neu-Kanischa) a Tisza bal partján fekvő város, az Észak-Bánsági körzetben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 5067 lakosából 3390 magyar, 1670 szerb
  • 1910-ban 4938 lakosa volt
  • 1948: 7246
  • 1953: 7784
  • 1961: 8235
  • 1971: 8134
  • 1981: 8166
  • 1991-ben 8062 lakosából 4080 szerb, 3119 magyar, 560 jugo.[1]
  • 2002-ben 7581 lakosából 4369 szerb, 2657 magyar, 131 jugo.[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a szláv Knézaha szóból származik, mely olyan helyet jelent, ahol a kenéznek székhelye volt.

Első írásos említése Kenesdnál néven történt, majd a középkorban Rév-Kanizsa, a törökök kiűzetése után pedig Török-Kanizsának nevezik, és csak a XVIII. században lett Magyarkanizsa.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A település első nyomai

A helység eredete visszanyúlik a honfoglalás előtti korszakba. A község határában nagy mennyiségben találtak már őskori és népvándorláskori leleteket, melyek település ősiségét bizonyítják. Első írásos említése feltételezhetően 1030-ban történt Canysa néven.[2] 1200 körül Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik e helységről. Előadása szerint, a Délvidék elfoglalására kiküldött Bodid, Kadocsa és Bojta vezérek Kenesdnál (a Kanizsa név legősibb alakja) hajóztak át a Tiszán. A Gellért-legenda szerint pedig, mikor Ajtony Szent István király uralkodása alatt visszaverte Csanád vezér első támadását, ennek hadai Kanizsáig vonultak vissza.

[szerkesztés] 13.–15. század

Szent István idejében Törökkanizsa akkori nevén Rév-Kanizsa Csanád vármegyéhez tartozott. A XIII. században már jelentékeny helység volt és korán kereskedelmi gócponttá és várossá fejlődött. 1329 december 14-én már hetipiaca is volt. Idővel átterjedt a Tisza jobb partjára is és ebből a részből külön falu keletkezett, melyről 1367-ben van első ízben adatunk (A mai Magyarkanizsa). A városban ekkor királyi sókamara hivatal is volt.

A XV. század első éveiben, a kanizsai polgárok elveszítették függetlenségüket és földesúri hatóság alá kerültek. Zsigmond 1401 január 17-én Csáki István fiainak, Miklós temesi főispánnak, György visegrádi várnagynak és Istvánnak adta cserébe.
A kanizsai jobbágyok és a csanádi társas káptalan között támadt perből, 14501453 táján, név szerint 66 lakosát ismerjük Kanizsának. E névsorból következtetve, a helység lakossága magyar[2] volt és számuk 350–400 lehetett. 1489-ból három utcája ismeretes, a Kép, Halász és a Hosszú utca.[2]

A Csáki család uralma alatt Kanizsa határa átterjedt a Tisza másik oldalára is. 1509-ben Csáki Gábor volt a földesura, aki a helységet elzálogosította Bakócz bíboros érseknek, de az érsek 1511-ben elengedte a zálogösszegét.

[szerkesztés] A mohácsi veszedelem után

A Szent György Vértanú katolikus templom

A mohácsi vész után Kanizsa török uralom alá került. 1542-ben itt szállította át hadait a begler bég. 15571558-ban a temesvári defterdár 85 házat írt benne össze. Lakosai ekkor mind magyarok voltak, azonban 1582-ben már csak négy magyar lakost talált itt a török adószedő, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak.
A következő évtizedek alatt szerbek telepedtek le Rév-Kanizsára. 1647-ben is lakott helység volt. 1717-ben már ismét 40 házból állt. A rendes viszonyokhoz nem szokott szerbek azonban egyre-másra elszökdöstek innen.
173839-ben a pestis pusztított a lakosok között.

[szerkesztés] A 18–19. század

1718-ban Török-Kanizsát a csanádi kerületbe, 1779-ben pedig Torontál vármegyébe kebelezték. 1753-ban a temesvári igazgatóság a helység nevét Josefsdorfra akarta változtatni, de helyette a mellette keletkezett telep vette fel a Jozefova nevet. 1783. augusztus 4.-én kiváltságot kapott a szabad kereskedelemre. A kanizsai uradalmat 1792-ben Szerviczky Márkus vásárolta meg.

Törökkanizsa magyarsága teljes egészében szegedi eredetű.[2] Letelepedése nem egyszerre történt. Nagyobb része a szomszédos Budzsák gányófaluból származik, amely még 1776-ban kamarai birtok volt, továbbá Firigyházáról, amikor az 1876-ban földesúri önkény következtében megszűnt, s lakossága Törökkanizsára húzódott.[2]

1832 augusztus 2-án mezővárosi rangot kapott, illetve országos és hetivásárok tartására nyert kiváltságot. 1838-ban Szerviczky György volt a földesura.

Tallián Emil emlékműve

A községben álló kastélyok közül az egyiket Szerviczky György építtette 1793-ban (ma bíróság). A két Tallián-féle kúria közül az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette. A gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült.
Tallián Emil főszolgabírónak itt gazdag gyűjteménye volt, az ázsiai, amerikai, afrikai és legutóbbi Ferenc József-földi vadászatain elejtett ritka vadak trófeáiból, melyeket halála után a Tallián család őrizett. Tallián Emil érdeme az akkori általános iskola, kórház és még a községháza megépítése, mely az akkori főszolgabíróság épülete volt. Nevéhez fűződik a vasútállomás kiépítése, és a park létrehozása is.

A Schuple-kastély

Törökkanizsát Magyarkanizsával hajóhíd kötötte össze, melynek révjoga 1885 előtt még a törökkanizsai uradalomé volt; a hidat, melyet 1885-ben Szegedről hoztak, 80.000 frt költséggel állították fel. Később ennek helyén 1975-ben új híd épült.

1889-ben Törökkanizsán lecsapoló társulat alakult abból a célból, hogy Törökkanizsa és Oroszlámos községes határaiban 15.300 magyar holdnyi területről a belső vizeket levezesse. Létesített a lecsapolás céljából 18.000 m hosszú fő- és 27.900 m hosszú mellékcsatornát, egy szivattyútelepet, mely két db. egyenként 150 lóerejű Compound-gőzgéppel és két 900 mm-es centrifugális szivattyúval volt ellátva: a szivattyúk 6,00 m emelésmagasság mellett 2,5 m3 vizet tudnak szállítani. Befektetési tőke 117.445 Forint volt.

[szerkesztés] 20. század

1918-tól az SZHSZ királyság része, majd 194144 között német közigazgatás alá került. A II. világháború végén a bevonuló szerb partizánok visszaemlékezések szerint mintegy 50-60 helyi lakost végeztek ki, akiket 2 tömegsírban temettek el.[3]

[szerkesztés] Vallási élet

A főoltárkép

A községbeli római katolikus plébánia már 13331335-ben fennállt. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot 1381-ben a város állíttatta helyre. Mostani plébániája csak 1807-ben alakult, előtte csak helyi káplánság volt. A templomot Szerviczky György 1847-ben kezdte építtetni és örökösei 1858-ban fejezték be. Az oltárképet, melyen Szent György látható amint átdöfi lándzsájával a sárkány szívét, Székely Bertalan remeke; a mellékoltárokon Than Mór festményei láthatóak.
A plébánia 1959-ben egy hittanteremmel bővült. 1898-tól vannak keresztelő-oklevelei, 1919-től a házasságkötők, és 1907-tól pedig a halotti levelek. A templom búcsú április 24-én van, Szent György vértanú napján.

A törökkanizsai plébánia a nagybecskereki egyházmegye Északi Esperesi kerületébe tartozik. Aktív fiókegyházai közé tartozik a gyálai, ókeresztúri, valamint a firigyházi passzív leányegyház.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Törökkanizsa magyar nyelvű honlapja
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ a b c d e Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  3. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök