Törökbecse

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Törökbecse
Нови Бечеј
Novi Bečej
Tiszapart
Tiszapart
Table separator.png
Törökbecse címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Törökbecse
Rang Község
Terület 286,5 km²
Népesség (2002)
  • 14.452 fő
Irányítószám 23272
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Törökbecse (szerbül Нови Бечеј / Novi Bečej, németül Neu Betsche) a Közép-Bánsági körzetben a Tisza mellet helyezkedik el, három nagyobb gazdasági központ között, ezek: Kikinda, Nagybecskerek és Óbecse. Az itt élő lakosok főleg földműveléssel foglalkoznak.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910: 7647 lakosából 5287 magyar, 2094 szerb, 168 német
  • 1948: 15.644
  • 1953: 16.303
  • 1961: 16.378
  • 1971: 16.075
  • 1981: 16.091
  • 1991-ben 15.404 lakosából 8659 szerb, 4657 magyar, 1172 jugo., 367 cigány, 152 román, 13 német[1]
  • 2002-ben 14.452 lakosából 8868 szerb, 3849 magyar, 387 cigány, 352 jugo., 144 román, 6 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őkora

Óbecse és Törökbecse középkori története elválaszthatatlan egymástól, ugyanis csak a XV. században kezdődött meg a Tisza két partján elterülő település különválási folyamata. Az írásos forrásokból arra következtethetünk, hogy a középkorban a két Becse még egy település volt.

A község már az 133237. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel, így már ekkor is volt plébániája. Vára 1342-ben már állt. 1386-ban Zsigmond brandenburgi őrgróf, a későbbi király, ideiglenesen Losonczy István fiainak, Lászlónak és Istvánnak adományozta.

[szerkesztés] A 15.–16. század

A XV. század elején a szerb despoták birtokába került. István szerb despotától örökségképpen Brankovics Györgyre szállt, aki 1440-ben Geszti Mihály fiának Lászlónak zálogosította el. 1440-ben azonban I. Ulászló király elvette tőle és a Thallóciaknak adta. Ulászló halála után ismét Brankovics György birtokában találjuk, akitől Hunyadi János 1450-ben az országgyűlés rendeletére elfoglalta. A vár a Tisza-szigetén állt.

Becse helység szintén a Tisza-szigetén épült és 1440-ben már városi kiváltságokat élvezett és vámos hely is volt. 1442-ben itt tartotta Torontál vármegye közgyűléseit.

1451-ben a vár és a város ismét Brankovics György birtokába került, ki azt 1458-ban Szilágyi Mihálynak adta át. Szilágyi pedig ismét visszaadta a despotának. Később a vár és a város Mátyás király birtokába került. A török hódoltság alatt nem pusztult el.

[szerkesztés] A 17.–18. század

Az 1695. évi hadjárat alatt Frigyes Ágost választófejedelem táborozott Törökbecsén. Az 1717. évi kincstári összeírásban a becskereki kerület községei között találjuk, 20 lakott házzal.

A katolikus és ortodox templom

II. József császár délmagyarországi utazásai alkalmával Albert szász-tescheni herceg és Nostitz gróf társaságában 1768 május 10–11-én ellátogatott Törökbecsére is. Másodízben 1773-ban fordult meg itt s innen Melencére majd Nagybecskerekre utazott. 1782-ben a Szissányi család kapta donációba Törökbecsét. Az utolsó három Szissányi leányt Rohonczy Lipót ezredes, gróf Leiningen Károly tábornok és Urbán Gyula vette el s e réven volt itt birtokos gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike.

[szerkesztés] A 19.–20. század

1820-ban a földesúr a szerb lakosság mellé Szeged tájról telepít a Susán városrészbe magyar gányókat, akiknek számát a közeli Borjasról betelepült szintén szegedi magyarok is gyarapították 1849-ben.[2]

1848 október 13-án Rohonczy Lipót honvédőrnagy 3000 szerb felkelőt vert itt szét. Az e csatában elesett honvédek és nemzetőrök sírja fölé síremléket állított a kegyelet. 1849. április 24-én határában verte vissza Perczel a Teodorovics vezette osztrák-szerb sereget. A község főterén szabadságharc emlékére Hungária szobrot emeltek a következő felirattal:

Hungária-szobor
Az 1848–49-iki szabadságharc dicső emlékére emeltetett 1903-ban. Örökre a szabadság emléke legyen és soha létünk nagyság sírköve.

1911 szeptember 17-én pedig nagy ünnepségek között leleplezték a művészi alkotású Leiningen szobrot, mely a következő feliratot viselte:

Gróf Leiningen Westerburg Károly honvád tábornok, ki Aradon új hazája szabadságának kihívásáért 1849 október 6-án, mint vértanú hősi halált szenvedett, porhűvelyed visszaállt ugyan e föld rögébe, de nemes lelked, annak vitézsége és geniuszod örökké élni fog magyar honunk egén és minden magyar szívében.

Később a szobor hányatott sorsot élt meg. Utoljára 1954-ben látták/találták meg a Schlesinger-ház udvarán, bontás közben. A szobrot ekkor az Óbecsei labdarúgó csapat szerezte meg, akik a csapat fenntartási költségeinek fedezésére szétverték, és beolvasztatták.[3]

Miloje Čiplić Általános Iskola

1886-ban a helység harmadrésze leégett; 1893-ban pedig a kolera pusztított. 1884-ben a vasútvonal kiépítésével fellendült a polgáriasodás. A gazdaságban is nagy előrehaladást jelentett, amikor kiépült a hajómegálló. 1872-ben Ferenc József császár hajója is kikötött itt.

A XIX. század második felében igen élénk volt a gabona kereskedelme is a városnak, mert itt rakták a hajóra a bánáti búzát, amit Nyugat-Európába, Amerikába szállítottak. Így Törökbecse az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb gabonakereskedelmi központja lett, ami lehetővé tette, hogy gazdag polgári réteg alakuljon ki. Megkezdődött a malmok építése, bankok alapítása és sok kereskedelmi és kisipari üzlet nyílt. 1907-ben tégla és cserépgyár létesült. Rohonczy Gedeon törökbecsei földbirtokos 1890 után a gyöngyszigeti földbirtokon honosította meg egy Észak-Afrikából hozott szőlőfajtát, amelyből a híres krokán bor készül. 1871-ben épült fel az első községi iskola, amelyben ma is folyik oktatás. A településnek ma három óvodája, két általános iskolája és egy középiskolája van. Az óvodákban és elemi iskolákban magyar és szerb nyelven folyik a tanítás, de a tanulók zöme szerb ajkú. A római katolikus templom 1809-ben, az ortodox 1741-ben épült.

[szerkesztés] Történelmi emlékek

Sokolac kastély a XIX. században

A községben levő úrilakok közül az egyik Solymos Eleméré, a másik Rohonczy Gedeoné volt. A régi Szissányi kúriát 1908-ban átalakították és volt nagy parkja helyén egy utca épült.

A Törökbecse közelében levő Sokolac villát Dunderski Lázár építette nászajándékul leányának Emíliának. A villa körül rendezett mezőgazdasági birtok és híres méntelep húzódott. Manapság a kastély elnéptelenedett viszont a körülötte elterülő parkosított terület a törökbecseiek kedvenc kirándulóhelye lett.

A település másik látványossága az 5–6 km-re keletre fekvő – basahídi és beodrai utak között – 500 hektáron elterülő Sóskopó. Erre a területre a víz kizárólag csapadék és talajvíz alakjába kerül. Innen csak pároldással távozhat a víz az agyagos föld miatt. Ezzel két lassú folyamat indul meg: az elszikesedés és a kiszáradás, aminek következménye a pusztai tájforma kialakulása lett. A Sóskopó sós vize gyógyhatású, környéke pedig madárrezervátum (kb. 200 madárfajtát számláltak itt meg).

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] Kastélyok

[szerkesztés] Középületek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Prof. Dr. Kaszás Sándor: Törökbecse rövid történelme.
  • Berta Adrián: A törökbecsei járás az őskorban. Bácsország 2007./II. (41. szám)
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  3. ^ Kalapis Zoltán: „Negyvennyolcnak nagy idejében”, Forum kiadó, 1998. (ISBN 86-323-0443-7)
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök