Tóthfalu

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Tóthfalu
Тотово Село
Totovo Selo
Turul-szobor
Turul-szobor
Table separator.png
Tóthfalu címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bánsági
Község Magyarkanizsa
Rang Falu
Terület 45,0[1] km²
Népesség (2002)
  • 709 fő
Irányítószám 24427
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Tóthfalusi utcarészlet
Szent József a munkás római katolikus templom

Tóthfalu (szerbül Тотово Село / Totovo Selo) a Vajdaság Észak-Bácskai körzetében, a Szerbia–Magyarország országhatártól délre mintegy 30 km-re, míg a Tisza folyótól mintegy 12 km-re nyugatra, 103–105 m tengerszint feletti magasságon terül el. Közigazgatásilag Magyarkanizsa községhez tartozik.

A falu természeti környezete fennsík jellegű, de néhány magasabb domb is található. A település mintegy 1,5 km2-en területen fekszik, míg a Helyi Közösség összterülete mintegy 45 km2.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948-ban: 1030 lakos
  • 1953-ban: 1161 lakos
  • 1961-ben: 1214 lakos
  • 1971-ben: 1070 lakos
  • 1981-ben: 913 lakos
  • 1991-ben 765 lakosából 747 magyar, 2 szerb, 10 jugoszláv.[1]
  • 2002-ben 709 lakos, 705 magyar, 2 szerb[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét Tóth József földbirtokosról kapta.

Levéltárban előforduló névváltozatok:[2]

  • Tóth Falva
  • Tóthfalu
  • Totovo Naselje

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A falu kialakulása

Tóthfalu a fiatalabb települések közé sorolható, mivel a fennmaradt írásos említések alapján a XIX. század második felében a település helyén még Tóth József földbirtokos gazdasága terült el.

Kialakulása szintén Tóth József földbirtokosnak, a Magyar Országgyűlés képviselőjének köszönhető, aki a XX. század első évtizedében birtoka egy részét nyári kúriája közelében részben kiosztotta házhelyekként, napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak. 72 napszámos családnak adományozott így házhelyet, melyek kimérését és kiosztását Pfejfer István zentai mérnökre bízta. A kimért telkek mindegyike 300 négyszögöl nagyságú volt. Ezeken a telkeken azután 3 év alatt épültek fel vert földből és vályogból az új házak. 1888-ban elkészült Tóth József kúriája, ami mind mai napig áll.

[szerkesztés] 20. század

1902-ben Tóth József megkezdte a falu templomának felépíttetését. Ebben az évben került sor az alapkő lehelyezésére, majd pedig ezt követően az építési munkálatok 7 éven keresztül tartottak, és 1909-ben fejeződtek be. A templomot az 1901-ben felépült és felszentelt új tornyosi templom mintájára tervezték meg és építették fel.
A templom hossza 34,75 méter, szélessége pedig 12,75 méter, magassága 11,50 méter, míg a torony magassága 44 méter. A templom román stílusban épült és egy színű festést kapott. A toronyba egy 8 mázsás harangot húztak fel. A fölszentelésére csak 1925. február 23.-án került sor. A felszentelést és a háború kitörését megelőzően 1913-ban, azonban ebben a templomban bérmálta meg a környező tanyavilág ifjúságát Horváth Győző kalocsai segédpüspök.

A falu első plébánosa Szabó Dénes volt, akit 1929. október 6-án neveztek ki az egyházközség élére. Ezt megelőzően 1926-tól kanizsai káplánkén ő volt kinevezve a templomba, mint vikárius, és irányítása mellett tartották a miséket felváltva, az adorjáni Horváth János, az oromhegyesi Koncz Dezső plébánosok és a kanizsai káplánok.
A keresztelések anyakönyvezése 1929. január 1.-én kezdődik meg, a halotti anyakönyvezés pedig 1931. november 15.-én veszi kezdetét.

A XX. század második évtizedében épült meg a csendőrlaktanya és a hozzátartozó lóistálló. 1941. szeptember 1.-től, ezekben az épületekben kapott helyet azután a falu iskolája. Tóthfalu sokáig nem volt önálló, csak 1948-ban a kanizsai határ átszervezése révén nyert önrendelkezést. Ebben az időszakban szaporodott meg jelentősen lakosságának a száma is, mivel az elhagyott lerombolt tanyák lakói betelepültek a faluba, de úgyszintén érkeztek ide távolabbi vidékekről is. Így az 1948-as népszámláláskor 1038 lakos, míg az 1953-as alkalmával már 1161 lakosa volt. Az 1960-as évektől kezdve szépen lassan kiépült a falu infrastruktúrája, a vízvezetékhálózat, az áramellátás, a csatorna, 1990-ben postája lett.

[szerkesztés] 20. század vége

Az 1980-as évek közepétől nyári lelkigyakorlatos táborok indultak be a régi plébánia épületében és a hozzáépített új épületszárnyban, majd azután az 1990-es évektől kezdve a legkülönfélébb táborok, tudományos konferenciák és közéleti összejövetelek szerveződtek meg itt.

1993-ban Tóthfalu település kiválásával az Oromhegyesi Helyi Közösségből, majd az új önálló Helyi Közösség megalakulásával 1994-ben, a falu lakossága először választott önálló 7 tagból álló vezető testület (Tanács) a Közösség irányítására.

[szerkesztés] Címere

Tóthfalu címere

Címerét a falu alapítója iránti tiszteletből, Tóth József családjának családi címere képezi, melynek kőbevésett másolata, a családnak a helybéli templom mellett lévő sírboltján található.

[szerkesztés] A címer leírása

  • A vért kék udvarában zöld alapon hátulsó lábain ágaskodó arany oroszlán, az első jobb lábával kivont kardot tartva.
  • A vért fölötti sisak koronáján aranymarkolatú görbe kardot tartó veres mezű kar.
  • A sisak dísz jobbról kék-arany, balról veres-ezüst.

[szerkesztés] A címer eredete

Huszágh H. István 1667. júl. 12.-én kapta meg a címeres levelet I. Lipót császártól. A család Zólyom vármegyéből származik, (ma Szlovákia) később elterjedt Nógrád, Zemplén és Bács-Bodrog vármegyékben még az 1848-as szabadságharc előtt telepedtek le.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2003.
  • A település honlapja
  • dr. Papp György: Bemutatkozó-Tóthfalu.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök