Szivác

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Szivác
Сивац
Sivac
A református templom
A református templom
Table separator.png
Szivác címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Kúla
Rang Falu
Terület 152,7 km²
Népesség (2002)
  • 8992 fő
Irányítószám 25223
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Szivác (szerbül Сивац / Sivac, németül Siwatz vagy Szivatz) közép-nyugat-bácskai település, Cservenka szomszédságában, Apatintól és Zombortól kelet, dél-keletre, a Telecskai-dombok lejtőin.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • Ó-Szivácnak 1891-ben 7264 szerb, német és magyar lakosa volt, Új-Szivácnak 2331 német lakosa
  • 1910-ben Ó-Szivácon 7464 szerb, német és magyar lakott, Új-Szivácon 2080 német és magyar lakott.
  • 1991-ben a két egybeolvadt falunak összesen 9514 lakosa volt, melyből 4524 szerb, 3479 montenegrói, 513 magyar nemzetiségű volt[1]
  • 2002-ben 8992 lakos, 5179 szerb, 2703 montenegrói, 425 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Meglehetősen elterjedt az a hit hogy Szivácot a régmúltban Telekház néven emlegették. Ez a hiedelem azonban nem csak a lakosság elbeszéléseiben, hanem egyes komoly történeti vitákban is teret nyert. Így pl.: Ó és Újszivác egy német nyelven megjelent monográfiájában a szerző a következőket írja : 1579-ből származó török összeírásban szerepel Telekház falu 28 házzal és 11,234 akcse összegű adóval. Ez a Telekház a mai Szivác falu. A régi feljegyzésekben (török defterek) gyakran csak Telek néven is említik.

Az első írott emlék, melyben a Szivác elnevezés megjelenik tudomásunk szerint Bács-Bodrog vármegye monográfiája, melyet 1896-ban Zomborban adtak ki nyomtatásban. Szerkesztője Dudás Gyula többek között azt írja, hogy az 1590/91. évi összeírásban „Telek vagy Szivác” faluban 31 ház áll, Telekháza falunak pedig 27 háza van.

Dr. Dušan Popović az ismert szerb történész tanulmányaiban ugyanazokat az adatokat említi mint Dudás a monográfiájában. Sem Dudás sem Popović nem említi, hogy a török könyvben az írnok a falut 2 néven említi-e, vagy csak Telek néven és Dudás illetve Popović adták hozzá a „vagy Szivác” bejegyzést rámutatva ezzel, hogy a régi Telek tulajdonképpen a mai Szivác. Mert ha az 1590/91-es török könyvben a Telek elnevezés mellett a Szivác név is szerepel akkor a falu mai elnevezése 60 évvel korábbról datálódik mint ahogy azt egyesek állítják. Ők az első említést 1652-re teszik.

A fent említettek mellett rá kell mutatni még N. Đ. Vukicčević állítására is. Szerinte a pusztaság illetve a falu elnevezése Telehad.

Dr. Sima Čirovič tanulmányában a bácskai falvak hozzávetőleges elhelyezkedését mutatja be a török időkben. Szerinte Telek valahol Csonoplya és Pacsér között feküdt, Telekhát és Szivác pedig nem is kerül említésre könyvében.

[szerkesztés] A török időkben

A törökök bevonulása és jelentős számú magyar lakosság kiköltözése után, a szerb lakosok nem tudták megtartani ahogy a többi településen sem ezt az elterjedt magyar elnevezését falujuknak, ezért idővel természetesen új nevet adtak neki: Sivac. Vélhetően sohasem fogjuk megtudni, hogy Telek lakosai mikortól használják az új elnevezést. Sok időbe telhetett míg a török defterekben a népi elnevezés hivatalosként megjelenhetett. Dudás és Popvić szerint ez 1590/91-ben történhetett meg, Iványi szerint akire a német monográfia író hivatkozik, 1652-ben.

[szerkesztés] A sivac elnevezés kialakulása

A legenda szerint Telek első lakosai állattenyésztők voltak. Lovaikat és a többi állatot csapatokban legeltették. Az egyik csapatból állandóan kivált egy szürke kanca és a többi állatot a mai falu irányába vezette, ott patájával lyukat kapált és ebből ittak az állatok. A régi falusiak elhatározták, hogy vagyonukkal ők is levonulnak a Telecskai dombok lejtőire,és így a régi falu helyet változtatott. A szürke kanca tiszteletére a falu Szivác lett (Sziva magyarul szürkét jelent).

A katolikus templom

Egy másik legenda szerint 1402-ben a török-tatár harcokban török oldalon harcolt Ftevan Lazarević mint Bajazit szultán vazallusa. 5000 lovas katonájával Ankarából Sivas felé indult, ahol Bajazit fiát tatár támadás érte. Mire oda értek, Sivas fel volt dúlva, a tatár sereg pedig Ankara felé indult egy más útvonalon. A fáradt török és vazallusi hadsereg utolérte őket, ám a csata tatár győzelemmel végződött és Bajazit szultán fogságba került. Stevan eltudott menekülni és visszatért Szerbiába. Nem kizárt, hogy a feldúlt, Sivast megjárt katonákat Stevan később magyarországi birtokaira költöztette, miután 1404-ben a magyar király vazallusa lett. Lehetséges, hogy egyeseket éppen Telekre is telepített és ezek adták a távoli helység nevét településünknek.[2]

[szerkesztés] A német és magyar elnevezés

A németek 1787-ben csupán egy évvel betelepedésüket követően II. Józsefhez fordultak egy kérelemmel, hogy elkülönülhessenek a szerbektől s ebből kifolyólag a falu résznek ahol ők élnek más nevet adhassanak. 1796-ban jóváhagyták kérelmüket és az új településrész a Neuszivatz nevet kapta (magyarul Újszivác, szerbül Novi Sivac). Újszivác alapítása után a régi falu továbbra is a Szivác elnevezést viseli, ám idővel a közbeszédben és a dokumentumokba is a pontos megkülönböztetés miatt megkapja a Stari, Ó- illetve Alt előtagot. Csak 1904-ben kapta hivatalosan a magyar Ószivacz elnevezést a magyar minisztériumtól, ám a szerbek és a németek is a köznyelvben és dokumentumaikban saját elnevezésüket használják, nem a hivatalos magyart.

1946. májusában a népgyűlés, melyen katonai és politikai vezetők is részt vettek egyhangúlag elfogadta a 2 falu egy községgé való egyesítését. Így a település visszakapta A Sivac nevet.

Írott dokumentumokban a következő elnevezések, vagy névváltozatok lelhetőek föl:

  • Rácz-Szivac
  • Alt-Sivac
  • Szivacz
  • Újszivácz
  • Siwatz
  • Alt-Siwatz
  • Szivácz
  • Ószivác
  • Szivác

[szerkesztés] Története

A szeb ortodox templom

Bácska történetének kutatói Telekhez[3] kötik a mai falu kialakulását. Telek a mohácsi vész előtt mezőváros volt, 1462-ben talán királyi birtok, 1494-ben a Vingarti Geréb családé, 1500-ban pedig Enyingi Török Imre birtoka, aki azt Korvin Jánostól kapta. Ezután több kézen fordult meg, mígnem 1590 után helyét Szivác váltja fel. A török adókönyvekben 1590-ben Telek 31 házával a zombori kerülethez tartozik. Ugyanebben a dokumentumban Telekháza 29 házból áll. A korábbi összeírások között 1554-ben illetve 1570-ben egyik település sem kerül megemlítésre, ám 1579-ben a török hatóság 28 házat tart nyilván a területen.

A török benyomulása után elveszíti jelentőségét és a lakosság nagy része Telecska dél-nyugati részére költözik (néhány km-el kelet felé), ezért említik a török dokumentumok Teleket és Telekháza falut melyek később teljesen elnéptelenedtek.

[szerkesztés] A török idők után

1650-ben egy Sovácz nevű falu, bizonyára – Szivác – az érseknek dézsma fejében hét forintot fizetett. 1652-ben Szivácz helység gróf Wesselényié volt. Az 1699. évi első összeírásban Szivácz falu szintén fel van véve 34 gazdával, ami akkor igen tekintélyes szám volt. A szerbek előrenyomulásának következményeképp 1702-ben már Szivác 132 házból áll, azonban Rákóczi seregeinek pusztításai következtében a falu népessége megapadt, és 1715-ben csak 28 adófizetőt találunk itt.

Amikor megalakult a katonai közigazgatási terület a település a császári kamara tulajdonába került. 1717-től növekedni kezd a lakosság száma, 1722-ben 51 adózója van, 1743-ban pedig már 121. 1730-ban a vármegye itt tartotta közgyűlését. A lakosság 1736-os összeírásában már egy belgrádi zsidó kereskedő is szerepel mint állandó lakos. Az 1768. évi kamarai térképen a falu a mai helyén van feltüntetve a Telecskán, 50 szerb és néhány magyar családdal.

Szivác nem nagyközség volt, alig nyolcszáz lakosa közül többségben voltak a szerbek, kevesebben németek és igen kevesen magyarok, akik a XVIII. század hetvenes éveiben Karácsonyi gróf birtokairól az aránylag közeli Csantavérről, Kishegyesről, Feketicsről szivárogtak Szivácra. Számuk nem haladta meg az ezer lelket sem, zömmel cselédek és béresek, a falu perifériáján élők, s közülük nagyon kevésnek volt pár holdnyi földje. A falu a Telecskai-dombokon és a dombok lábánál a völgyben épült; a magyarok a dombot lakták, közel a temetőhöz.

Az iskola

1786-ban 338 szerb tulajdonú háza van ám a lakosság lélek száma természetesen nagyobb mivel magyar családok is éltek itt. A lakosság hosszú időn át hagyományos gazdálkodást folytatott. Legelőiken nagy birka nyájakat kecske és marha csordákat tartottak. A szántókon búzát, árpát, zabot termelnek.

1773-tól van a sziváci községnek pecsétje melyen a heraldikai elemek a település múltját és akkori jelenét ábrázolják : két pálmaág között egy gyertya felett földműves látható ekével és kivont karddal. Latin nyelvű felirat is látható rajta : Sig Pagi Szivatz 1717. [4] A falu 1780-ban új szerb templomot kezd építeni.

[szerkesztés] Telepítések

Mivel Szivácon 65 üres telek volt, a kamarai tiszttartó 130 földmívest és négy zsellért akart idetelepíteni. A 135 ház tervét 1785-ben el is készítették s 1786 tavaszán hozzáfogtak az építéshez. 1786-ban 135 protestáns német család (475 lélek) jött a faluba s egyelőre az itteni szerbeknél laktak, de egyesek a nekik kitűzött házhelyeket azonnal el is foglalták és siettették az építést. Az új házak a szerb falu folytatását alkották, a földeket pedig fél és negyed sessiókban kapták a szerb lakosok földjei között elszórva, amint éppen gazdátlanok voltak. Minthogy földjeik a szerbekével össze voltak keverve, ez sok viszályt okozott a falu új és régi lakosai között. A németek tehát már 1787-ben kérték II. Józseftől a teljes elkülönítést, a háborús idők miatt azonban ügyük csak 1796-ban nyert megoldást. A magyaroktól lakott utcát elköltözésük után szintén a németek kapták, úgy hogy ezeknek a telepe, melyet csak a kerteket elkülönítő árok választott el a régi falutól, 197 házból és 79 1/2 telekből állott, ami épen az ósziváci terület negyedrészét tette. 1796 óta tehát a német falu Újszivác néven szerepel, míg a régi falu Ószivác maradt.

Újszivác címeres pecsétje (1904.)

Újszivácon 1790-ben ideiglenes imaházat építtet a kamara, míg a németek a maguk költségén 1810-ben rendes templomot emeltek. A németek a szerbek szőlőjét megvásárolták és szépen művelték azt. A falu régi pecsétjén egy szántóvas alatt egyik oldalon három búzakalász, másikon szőlőtő van. Felirata: „Sig. des Orts N. Szivatz. 1796.”

[szerkesztés] A 20. század

Képeslap

Az első világháború után az SZHSZ királysághoz került, majd 194144 között ismét Magyarországhoz tartozott.
Szivácon a magyar lakosság száma az összlakosságnak talán egyharmada sem volt, a falut főleg német nemzetiségiek lakták. Az 1941-es bevonulást a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében nem említi. A helybéli magyar polgároknak nem sok beleszólásuk volt a kötelező munkaszolgálatosok elvitelét illetően, mégis a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében három sziváci magyar lakost tesznek felelőssé. A „felszabadulás” előtt a német lakosság zöme elmenekült, míg a magyarok semmitől sem tartva – maradtak.
1944. őszén a hatalomátvételt követően Szivácon is összefogdosták a magyar férfi lakosságot. Egy magtárba zárták őket és megtiltották a hozzátartozóknak a látogatást. A rabokat kegyetlenül kínozták, majd november 2-án a temetőben egy „M” alakú sírt ásattak velük, ahová végül belelövöldözték őket. Az áldozatok családját teljes vagyonelkobzással sújtották.

A sziváci áldozatok száma 66[5]–74[6] fő.

[szerkesztés] A hárobrú után

1945-ben és 1946-ban Ó-Újszivácot is eléri az intenzív betelepítési hullám: a német lakosság helyére (akiket kitelepítettek és lemészároltak) Montenegróból érkeznek telepesek; teljesen megváltoztatva a lakosság etnikai összetételét a szerb ajkúak javára. Az ósziváci református templomot a második világháború után lerombolták.

1946. májusában a népgyűlés, melyen katonai és politikai vezetők is részt vettek egyhangúlag elfogadta a 2 falu egy községgé való egyesítését.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Lazar Plavsić: „Sivac” 1579–1979 Buktinja u ravnici
  • A Vajdasái Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka 2003.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Fontos rámutatni még egy történelmi tényre is. Törökország ázsiai részén ma is létezik egy Sivas elnevezésű település Ankarától 500 km-re keletre.
  3. ^ Bács-Bodrog vármegye rekonstruált térképén Tavankúttól délre terült el Telek.
  4. ^ Valószínűleg azért tüntették fel Bodrog vármegye alapítási évét is, hogy megtarthassák a közösség önállóságát.
  5. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  6. ^ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök