Szilberek

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Szilberek
Бачки Брестовац
Bački Brestovac
A Boldogságos Szűz Neve katolikus templom
A Boldogságos Szűz Neve katolikus templom
Table separator.png
Szilberek címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Hódság
Rang Falu
Terület 56,0 km²
Népesség (2002)
  • 3469 fő
Irányítószám 25242
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Szilberek (szerbül Бачки Брестовац / Bački Brestovac, németül Brestowatz vagy Ulmenau) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében Hódság községben fekszik, Doroszló és Veprőd között. 1945-ig német többségű település volt, jelentős szerb kisebbséggel. A II. világháború után deportálták a német lakosságot.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népesség

  • 1900-ban 5400 lakosából 4356 német, 750 szerb, 259 magyar
  • 1948: 5991
  • 1953: 5795
  • 1961: 5226
  • 1971: 4589
  • 1981: 3876
  • 1991-ben 3737 lakosából 3481 szerb, 110 jugoszláv, 65 horvát, 16 cigány, 12 magyar[1]
  • 2002-ben 3469 lakosából 3101 szerb, 35 cigány, 29 horvát, 22 jugoszláv, 7 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Régebben Bresztovác, melyet a szláv nyelvben breszt-nek nevezett szilfáról kapta.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Középkor

Már az 1543. évi érseki úrbéri lajstromban szerepel egy Nagy-Bresztovácz (major), mely az érseknek 16 pénz harácsot ad évenként. Valószínűen ez a török defterekben a zombori nahijében felsorolt kis falucska Bresztovo 1554-ben 3, 1570 körül 5 és 1590-ben 8 adózó házzal.

[szerkesztés] A 18. század

1728-ban panaszolja a vármegye, hogy Gákova, másképpen Bresztovác kamarai pusztát a szegedi várparancsnok, ahová a – zombori milicia is tartozott – erőszakosan és önhatalmúlag elfoglalta, katonai hellyé alakította és Kis-Oláhországból bejött siákokkal telepítette be, akik pedig folytonosan rabolnak és kárt tesznek s annyira terjeszkednek, hogy már majdnem egészen Doroszló falu házai alatt szántanak.
A falu, mint a zombori katonai sáncnak filiálisa, 1740 körül Bresztovice néven fordul elő. 1743-ban a vármegye kéri e helynek feloszlatását és 1745 július 1-én királyi rendelettel Bács vármegyébe is kebeleztetett. Október 7-én járt itt a feloszlató bizottság, az itteni 175 családfő a katonai élet folytatása mellett nyilatkozott s csak egy akart polgár lenni.

1746-ban még újonnan telepített kamarai faluként szerepel és a vármegye összeírja. 1757-ben 1200 forint volt az adója. 1763-ban Cothmann említi, hogy e falunak görög szertartású szerb lakossága van, mely saját területén kívül, Alsó-Gákova pusztát, Katalin dűlőt és Prekája pusztának negyedrészét bérben tartja.
1772-ben úrbérileg rendezték, mely alkalommal a falu lakossága azt vitatta, hogy e falu Gákova pusztán épült, jóllehet itt Bresztovác nevű külön puszta nem volt, ámbár a falu 174672-ig ilyen után is fizetett adót.

A római katolikus plébánia 1787-ben alakult, temploma 1818-ban épült; kétszer újították meg, először 1852-ben, majd újabban 1896-ban. Ortodox temploma 1851-ben épült.

[szerkesztés] A 19.–20. század

Az ortodox templom

A század elején kiváló ipara volt. 1834-ben vegyes céh alakult és ugyanekkor kaptak szabadalmat a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, kádárok, kötélverők, kalaposok, harisnyakötők, üvegesek, csizmadiák, vargák, szűcsök, szabók, festők, esztergályosok, asztalosok, takácsok céhe.

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Hódsági járásához tartozott.

A II. világháború után német lakosságát deportálták. Katolikus temploma hívők nélkül maradt, de a Szilberekhez kötődő németek Franz Wesinger szilbereki születésű, Németországban élő építészmérnök közreműködésével két alkalommal - 1987-ben és 2009-ben - felújították.
Wesinger úr vezetésével a templombúcsúra 2004 óta rendszeresen hazalátogatnak a németek. A mintegy száz - többnyire horvát és albán nemzetiségű - szilbereki katolikus hívő lelki gondozását a zombori Karmelita Rendház atyái látják el.

2009 szeptember 12-én, a templombúcsú napján dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök a jelenlévő papsággal együtt mutatott be szentmisét, ünnepi szentbeszédet pedig Andreas Straub, a Németországban élő dunai svábok lelkipásztora mondott. A búcsún jelen volt a helybeli pravoszláv egyházközség lelkipásztora, Predrag M. Tolimir atya is.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Brestowatz. Donauschwaben Villages Helping Hands
  • Orcsik Károly: Szilbereki templombúcsú. Hét Nap, 2009. szeptember 30.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök