Szilágyi

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Szilágyi
Свилојево
Svilojevo
Szent István katolikus templom
Szent István katolikus templom
Table separator.png
Szilágyi címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Apatin
Rang Falu
Terület 37,5 km²
Népesség (2002)
  • 1364 fő
Irányítószám 25265
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Szilágyi (szerbül Свилојево / Svilojevo) a vajdasági szórványmagyarság egyik nyugat-bácskai települése, Apatintól 7 kilométerre kelet-délkeletre.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948: 1750 lakos
  • 1953: 1917
  • 1961: 1785
  • 1971: 1667
  • 1981: 1490
  • 1991-ben 1278 lakosából 1075 magyar, 75 horvát, 50 jugoszláv, 37 szerb[1]
  • 2002-ben 1364 lakosából 792 magyar, 403 szerb, 47 horvát[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét Szilágyi Dezső néhai jeles miniszter tiszteletére kapta.

[szerkesztés] Története

A település alapját 1892-ben Bethlen András gróf volt földművelésügyi miniszter vetette meg, amikor a kis római sánc mellett fekvő apatini, bácsszentiváni és szondi kincstári tölgyerdők területét telepítésre jelölte ki, és az erdők kiirtását rendelte el. A mai települést 1899-ben Apatin-Újtelep néven hozták létre Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt dr. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter közreműködésével.
A terület nagy része erősen szikes, helyenként mocsaras volt, ezért a kincstár a parcellák, legelők és a beltelkek árát is mérsékelte. A házak építési költségének egy részét az állam fedezte, s azokat az apatini építőmesterek kőművesei és ácsai építették egységes terv szerint. Az új lakóknak két év alatt gazdasági épületeket kellett felépíteni és kutat ásni, a portán szabadon maradt területet szőlővel, gyümölcsfákkal vagy pedig veteménnyel kellett beültetni. Az új lakosok 50-nél több helységből érkeztek (főként Bácskából).

1903-ban 1270, 1906-ban 1592 lelket számlál a falu. A római katolikus község eleinte egyházilag Bácsszentivánhoz tartozott, de 1900-ban önálló lelkészséget kapott s ekkor épült Szent István király tiszteletére a kápolna, 1906-ban pedig temploma.
1903 február 15-én 64 taggal megalakult az olvasókör, amelynek jegyzőkönyvét 1930-ig vezették,[2] 1905-ben pedig létrejött a Római Katolikus Olvasókör. Alapítója és egyben egyházi elnöke Bálint György plébános volt.[3] 1907-ben avatták fel Szilágyi Dezső mellszobrát a templomkertben, és ekkor alakult a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület,[3] 1909-ben pedig dalárda is létesült.
A lakosság főként búzát és kukoricát termesztett, valamint jelentős volt a jószágtenyésztés is. A csikósok, a csordások, a kanászok a kis járáson (az apatini oldalon) és a nagy járáson (Szilágyi és Szond között terült el) legeltettek. Tejszövetkezetet alapítottak 120 tehénnel, s 1905-ben 50000 l tejet adtak el a szomszédos településeken.

Lovas Sándor 1906-ban írt A legújabb állami telepítések Magyarországon c. könyvében a következőket írja a faluról:

Bács-Bodrog vármegye, Apatini járás, keletkezésének éve 1899, területe 6386k. hold és 438 négyszögöl, a telepítendő házhelyek száma 260, betöltve 188, ki nem jelölve 72, egyenkénti területe 20 k. hold (0,5 hold házhely, rajtalakóház épülettel, 1.5 hold kenderföld, 14 hold szántóföld, 4 hold az osztatlan legelőből), vételára 8000 korona, a vételárból előre kifizetendő 900 korona, fizetendő évi kamat 3%, törlesztési idő 50 év.
Szilágyi Dezső szobra

1910-ben épült meg a Szond és Szilágyi közti vasútvonal. A templomteret élősövénnyel ültették körül szabályos négyszög formában. Ennek a mértani alakzatnak a délkeleti csücskét, az óvoda és a parókia felőli részét "megcsonkították" egy kör alakú betonmedencével, amiből ásatás és mélyfúrás után természetes forrás, kéntartalmú víz tört fel. Ekkor felvetődött egy gyógyfürdő létrehozásának is a terve, de az 1914-es események megakadályozták megvalósulását.

Az I. világháború során itt is mozgósították a katonaköteles fiatalokat, sőt a 17 és 60 év közötti férfiak közül több személyt kivezényeltek a hadszínterekre. Az háború áldozatainak emléktáblája a templomban és a templomtéren is látható.

1948-ban alakult meg a Törekvés sportegyesület. Kezdetben csak futballcsapat volt, majd később a kézilabdacsapat is létrejött. 1947-ben alapították meg a földműves szövetkezetet, a kultúrotthon 1951-ben készült el, s 1952 óta van villanyáram a faluban. A villanyhálózat javítására és felújítására, a járdák betonozására 1970 és 1975 között került sor, a mellékutak kikövezése, valamint a halastó létesítése 1973-tól 1977-ig tartott.

Az 1990-es évek délszláv háborúi idején a falu magyar lakosságának száma jelentősen lecsökkent, akárcsak a környező falvakban, ugyanis több mint 150-en vándoroltak külföldre, és több száz szerb menekült talált új otthonra a korábban majdnem teljesen magyarlakta településen.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök