Szilágyi
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Свилојево
Svilojevo
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bácska |
| Körzet | Nyugat-Bácskai |
| Község | Apatin |
| Rang | Falu |
| Terület | 37,5 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 25265 |
| Körzethívószám | 025 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Szilágyi (szerbül Свилојево / Svilojevo) a vajdasági szórványmagyarság egyik nyugat-bácskai települése, Apatintól 7 kilométerre kelet-délkeletre.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1948: 1750 lakos
- 1953: 1917
- 1961: 1785
- 1971: 1667
- 1981: 1490
- 1991-ben 1278 lakosából 1075 magyar, 75 horvát, 50 jugoszláv, 37 szerb[1]
- 2002-ben 1364 lakosából 792 magyar, 403 szerb, 47 horvát[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét Szilágyi Dezső néhai jeles miniszter tiszteletére kapta.
[szerkesztés] Története
A település alapját 1892-ben Bethlen András gróf volt földművelésügyi miniszter vetette meg, amikor a kis római sánc mellett fekvő apatini, bácsszentiváni és szondi kincstári tölgyerdők területét telepítésre jelölte ki, és az erdők kiirtását rendelte el. A mai települést 1899-ben Apatin-Újtelep néven hozták létre Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt dr. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter közreműködésével.
A terület nagy része erősen szikes, helyenként mocsaras volt, ezért a kincstár a parcellák, legelők és a beltelkek árát is mérsékelte. A házak építési költségének egy részét az állam fedezte, s azokat az apatini építőmesterek kőművesei és ácsai építették egységes terv szerint. Az új lakóknak két év alatt gazdasági épületeket kellett felépíteni és kutat ásni, a portán szabadon maradt területet szőlővel, gyümölcsfákkal vagy pedig veteménnyel kellett beültetni. Az új lakosok 50-nél több helységből érkeztek (főként Bácskából).
1903-ban 1270, 1906-ban 1592 lelket számlál a falu. A római katolikus község eleinte egyházilag Bácsszentivánhoz tartozott, de 1900-ban önálló lelkészséget kapott s ekkor épült Szent István király tiszteletére a kápolna, 1906-ban pedig temploma.
1903 február 15-én 64 taggal megalakult az olvasókör, amelynek jegyzőkönyvét 1930-ig vezették,[2] 1905-ben pedig létrejött a Római Katolikus Olvasókör. Alapítója és egyben egyházi elnöke Bálint György plébános volt.[3] 1907-ben avatták fel Szilágyi Dezső mellszobrát a templomkertben, és ekkor alakult a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület,[3] 1909-ben pedig dalárda is létesült.
A lakosság főként búzát és kukoricát termesztett, valamint jelentős volt a jószágtenyésztés is. A csikósok, a csordások, a kanászok a kis járáson (az apatini oldalon) és a nagy járáson (Szilágyi és Szond között terült el) legeltettek. Tejszövetkezetet alapítottak 120 tehénnel, s 1905-ben 50000 l tejet adtak el a szomszédos településeken.
Lovas Sándor 1906-ban írt A legújabb állami telepítések Magyarországon c. könyvében a következőket írja a faluról:
| „ | Bács-Bodrog vármegye, Apatini járás, keletkezésének éve 1899, területe 6386k. hold és 438 négyszögöl, a telepítendő házhelyek száma 260, betöltve 188, ki nem jelölve 72, egyenkénti területe 20 k. hold (0,5 hold házhely, rajtalakóház épülettel, 1.5 hold kenderföld, 14 hold szántóföld, 4 hold az osztatlan legelőből), vételára 8000 korona, a vételárból előre kifizetendő 900 korona, fizetendő évi kamat 3%, törlesztési idő 50 év. | ” |
1910-ben épült meg a Szond és Szilágyi közti vasútvonal. A templomteret élősövénnyel ültették körül szabályos négyszög formában. Ennek a mértani alakzatnak a délkeleti csücskét, az óvoda és a parókia felőli részét "megcsonkították" egy kör alakú betonmedencével, amiből ásatás és mélyfúrás után természetes forrás, kéntartalmú víz tört fel. Ekkor felvetődött egy gyógyfürdő létrehozásának is a terve, de az 1914-es események megakadályozták megvalósulását.
Az I. világháború során itt is mozgósították a katonaköteles fiatalokat, sőt a 17 és 60 év közötti férfiak közül több személyt kivezényeltek a hadszínterekre. Az háború áldozatainak emléktáblája a templomban és a templomtéren is látható.
1948-ban alakult meg a Törekvés sportegyesület. Kezdetben csak futballcsapat volt, majd később a kézilabdacsapat is létrejött. 1947-ben alapították meg a földműves szövetkezetet, a kultúrotthon 1951-ben készült el, s 1952 óta van villanyáram a faluban. A villanyhálózat javítására és felújítására, a járdák betonozására 1970 és 1975 között került sor, a mellékutak kikövezése, valamint a halastó létesítése 1973-tól 1977-ig tartott.
Az 1990-es évek délszláv háborúi idején a falu magyar lakosságának száma jelentősen lecsökkent, akárcsak a környező falvakban, ugyanis több mint 150-en vándoroltak külföldre, és több száz szerb menekült talált új otthonra a korábban majdnem teljesen magyarlakta településen.
[szerkesztés] Képek
Szent István katolikus templom
Szent Flórián szobra
Telepes ház
I. világháborús magyar emlékmű
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Szilágyi portál
- ^ a b Faragó Árpád: Szilágyi, színjátszóink tizenötödik találkozójának a házigazdája. Hét Nap, 2010 március 3.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
