Szerbkeresztúr

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Szerbkeresztúr vagy Ókeresztúr
Српски Крстур
Srpski Krstur
A pravoszláv templom
A pravoszláv templom
Table separator.png
Szerbkeresztúr címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Törökkanizsa
Rang Falu
Terület 54,9 km²
Népesség (2002)
  • 1620 fő
Irányítószám 23334
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Szerbkeresztúr vagy másnéven Ókeresztúr (szerbül Srpski Krstur / Српски Крстур) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el, a magyar határ közelében.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948.: 2642
  • 1953.: 2585
  • 1961.: 2415
  • 1971.: 2201
  • 1981.: 1794
  • 1991-ben 1552 lakosából 1122 szerb, 218 magyar, 123 cigány, 58 jugo.[1]
  • 2002-ben 1620 lakosából 1131 szerb, 220 cigány, 152 magyar, 36 jugo.[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A XIV. században Papkeresztúr néven említik, majd 1717-ben Kistúr, a XIX. században Ókeresztúr, vagy Szerbkeresztúr lett.

[szerkesztés] Története

Első birtokosa a XIV. század második felében Bernátfia Lőrincz, aki a falut, melynek ekkor Papkeresztúr volt a neve, utód hiányában végrendeletileg az Üdvözítőről nevezett csanádi társas káptalannak hagyta. 1456 december 5-én V. László király a káptalan jobbágyait felmentette a szegedi várnagyoknak addig fizetett adók alól. E kiváltságot 1458 március 12-én Mátyás király is megerősítette.

155758-ban a temesvári defterdár 10 házat írt itt össze, melynek lakosai magyarok voltak. A község azonban csakhamar elnéptelenedett és 1647-ben már a puszta telkek között szerepel. 1648-ban Dőry István és Török András nyertek rá nádori adományt. 1701-ben Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét e pusztára, melyet az újszerzeményi bizottság 1702-ben meg is ítélt neki, de ezzel a püspök nem nyert semmit, mert a puszta a Magyarország területéből elszakított temesvári bánságba esett.

Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni. Egy 1717. évi jegyzék Kistúr néven említi. 1735 óta ismét puszta volt. 1752-ben a tisza–marosi határőrök nyerték és ekkor újra benépesült. 1774-ben a nagykikindai szabad kerülethez csatolták. 1876-ban, a nagykikindai kiváltságos kerület feloszlatása után, Torontál vármegyébe kebelezték.

Magyar kisebbsége a XVIII. század végén dohánykertészként telepedett itt meg.[2]

A görög-keleti templom a XVIII. században épült, de elpusztult és helyére 1818-ban új templomot építettek.

[szerkesztés] Történelmi települések

E helységgel a középkorban Örvösfalu volt határos. 1419-ben Örvösi Pál fia István, Mihály fia Gergely, Miklós fia Tamás, Mátyás fia Simon és István fia Tamás voltak itt birtokosok, 1450-ben pedig az Örvösi családból János, Benedek és Simon fia Pál, továbbá Keserü János és Pánczél Pál. Örvösi Pál 1469-ben szerepel utóljára, mikor a budai káptalant Temerkény birtokába beiktatják.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök