Szerbcsernye

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Szerbcsernye
Српска Црња
Srpska Crnja
Szerbcsernye madártávlatból
Szerbcsernye madártávlatból
Table separator.png
Szerbcsernye címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Magyarcsernye
Rang Falu
Terület 68,8 km²
Népesség (2002)
  • 4383 fő
Irányítószám 23220
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Szerbcsernye, régebben egy része Németcsernye (szerbül Српска Црња / Srpska Crnja, németül Serbisch-Zerne) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik Magyarcsernye községben, a szerb-román határnál Zsombolyától délre.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1836-os adatok szerint a településnek 4370 lakosa volt, ebből 2832 szerb, 1538 német
  • 1878-as népszámlálás szerint Szerbcsernyének 770 háza volt 3800 lakossal, Németcsernyének pedig 260 háza volt, 2600 lakossal
  • 1910-ben 390 háza volt és 3326 lakosa
  • 1921-es népszámláláskor Szerb-, és Németcsernyének 7400 lakosa volt
  • 1948.: 8220
  • 1953.: 7977
  • 1961.: 7376
  • 1971.: 6001
  • 1981.: 5467
  • 1991-ben 5046 lakosából 4148 szerb, 420 cigány, 194 magyar, 168 jugo., 10 német[1]
  • 2002-ben 4383 lakosából 3672 szerb, 413 cigány, 163 magyar, 11 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1373-ban említik először Csorna néven, majd 1482-ben Crno Selište (ma Menoš) néven, 1528-ban pedig a monarchia térképén már mint nagyobb település szerepelt. A németek betelepítésével a település két részre vált, egyik Szerbcsernye (Serbisch-Zerne), másik Németcsernye (Német-Czernya) néven.

[szerkesztés] Története

Pontosan nem tudni hol épült eredetileg a falu, de a történeti adatok alapján már a XIV. században létezett néhány település a vidéken, úgy mint Csorna, Crno Selište, Crna Greda és Rokoš – legészakabbra Selište, legdélebbre pedig Rokoš feküdt.

Szerbcsernye északi részén a XIV.–XVI. századból származó településmaradványok, kerámia edények, és egy temető került elő. Ez a terület ma Selište-Menoš néven szerepel, és teljes feltárása még nem kezdődött meg.

[szerkesztés] A török idők

A XVII. században a törökök elfoglalták a Bánságot, és Menoš területén falut alapítottak, amely a török kivonulásáig jelentős településsé fejlődött. Jelentőségét alátámasztja egy 1660-ból származó népességösszeírás melyben a következő családok szerepeltek: Golić, Vukoman, Fijat, Djuradj, Maksim, Vujić, Grujica, Miloš Figetski és Bogdan pap. Tehát a falunak ekkor már papja és temploma is lehetett. A törökök kisebb helyi erődítményt tartottak fenn, amire kiváló lehetőséget adott a közelben húzódó 20 km hosszú dombvonulat. Az oszmán birodalom alatt bizonyos önállósággal rendelkezett kenézzel az élen, akinek hatáskörébe a betelepítések irányítása, és a harács beszedése volt.

A XVII. században a község helyén Olasch vagy Olesch nevű helységet találunk, mely Müller térképén ez utóbbi névvel van megjelölve.

[szerkesztés] A 18. század

A római katolikus templom (Németcsernye)

A monstani csernyeiek elődei császári katonák voltak, akik 1696-ban részt vettek a Csernye határában lezajlott török elleni harcban. A csata előtt a menoši török lakosság és katonaság a keresztény hadsereg elől Temesvár várába menekült, a szerb lakosság pedig a közeli Szerbittabé felőli réteken bújdosott, ahonnan a csata után sokan visszatértek falujukba. Egy részük Ittabén maradt – ezt a Crnjanski családnév igazolja.
A csatát Fridrich August vezette, és 1696. augusztus 26-án zajlott le a település közeli Határ nevű részen (ma Seleš és Endreš, a Béga folyó mellet). A szerb csapatokat Jovan Monastirlija vezette akik egészen Temesvárig üldözték törököket. Később a szerb katonák egy része (13 család) a törökök által épített településen (Menoš) telepedett le. Ezen családok: Stevanovi (Grnčarini), Markovi, Tomini, Arsin-Miljanićevi Crna Gorából, Gajini, Ivini, Jova és három fia Racko, Rada, Mija, Gavrilovi, Ćirini (Purdićevi), Glišini, Milankovi, Aleksini, Nenadovi (Drlonjovi).

16991717-ig fennhatóság nélküli terület volt, de török irányítással. A török kiűzése után hirtelen fejlődésnek indult, főleg déli irányba terjeszkedett. 1716-ban Csernyére földmérők érkeztek, akik a települést szabályos utcákkal tervezték újjá. 1718-tól közvetlen az Osztrák Császársághoz tartozott. Az 172325. évi gróf Mercy-féle térképen a temesvári kerületben, a lakatlan helyek között találjuk. Az 1740-es adatok szerint Csernye határát, ami nagyrészt legelőkből állt Miloš Stanislavić granicsár bérelte. Ez időben az új birtokos kárpáti románokat telepített be, akik bérbe vették a jó minőségű legelőket.
A következő nagyobb betelepítés 1753-ban történt, amikor 68 szerb család költözött ide a Temesvár melletti Szentmihályról. Ekkor összesen 500 szerb, és egy kisebb csoport román települt le. A helységet ekkor Czerna-Grédának, Fekete-szigetnek nevezték; utóbb a Gréda szó elmaradt s csak a Czerna elnevezés maradt meg.

1775-ben a régi fa szerkezetű templom helyére újat építettek, amit a temesvári püspök szentelte föl 1778-ban. Három harangja volt, az ikonosztázát pedig 1788-ban készítette Đura Jakšić. Egyházi iskolája is valószínűleg 1775-ben kezdett működni a templommal egy időben, ám az első adatok csak 1778-ból származnak.

Mikor Csernye Csekonics József tábornok birtokába került, 1790-ben római katolikus vallású svábokat ('Mainz, Trier, és Lotharingia környékéről származtak') telepített a falu mellé Zsombolyáról. A kis német község kezdetben 55 házból állott, de 1808-ban Csekonics tábornok megnagyobbította a helységet. A házak száma 200-ra szaporodott, a római katolikus hívek részére 1808 szeptember 1-én plébániát alapított és ekkor épült a római katolikus templom is.

[szerkesztés] 19. század

Emléktábla a katolikus templom falán

1836-os adatok szerint a településnek 4370 lakosa volt, ebből 2832 szerb, 1538 német. Az 18481849-es szabadságharc alatt kolerajárvány pusztította a két falut. Szerbcsernyén 119 szerb, Németcsernyén pedig 141 német áldozata volt.

Szerbcsernyén 1864-ban parasztlázadásra került sor Čekonić birtokos földeltulajdonítási kísérlete miatt. Az összecsapásokban 2 lakos, és 2 zsandár életét vesztette.

1878-as népszámlálás szerint Szerbcsernyének 770 háza volt 3800 lakossal, Németcsernyének pedig 260 háza volt, 2600 lakossal. Egy 1886-os tűzvészben 88 ház megsemmisült, a lakosság pedig a környező földekre menekült. A tűzvész okozója egy Németcsernyei lakos lehetett a korabeli feltételezések és szóbeszédek szerint.

1898-ban a Nagybecskerek-Zsombolya vasútvonal kiépülésével Szerbcsernye is bekapcsolódott az országos vasúthálózatba.

[szerkesztés] 20. század

1910-ben 390 háza volt és 3326 lakosa. A lakosság száma csökkent, mivel sokan kivándoroltak Amerikába. Az első világháború alatt a lakosok nagy része a keleti fronton harcolt, de sokan Pijavéban, Szalonikiben és Dobrudzsában is részt vettek a harcokban.

Az 1943-ban Najhauzen német tisztnek építtetett kúria, ma étterem

Az 1921-es népszámláláskor Szerb-, és Németcsernyének 7400 lakosa volt. Az 1920-tól 1924-ig tartó időszakban új település épült Németcsernyétől északra Vojvoda Bojović néven. Ide Szerbcsernyeiek, román, magyar és boszniai szerb menekültek települtek. 12 év múlva iskolája épült.

1923 végén a határkiigazításkor Zsombolya Romániához került, Módos pedig Szerbiához, így a megszűnt zsombolyai járásból a módosi járásba került a település. 1926-ban új vasúti szárnyvonalvonal épült Németcsernye és Klári között.

1941-ben német támadás érte a Bánságot, és később német fennhatóság alá is került. A helyi németek ekkor megalapították a „Kulturbundot”, és hirdetményekben szólították fel a lakosságot a partizántevékenység felhagyására. Április végén 10 szerbcsernyei lakost a nagybecskereki Bagljaš gyűjtőtáborba vittek. 1943-ban tömeges letartóztatások történtek. Ekkor két szerb ellenállót kivégeztek. 1944-ben 19, majd a későbbi razziák során még 5 embert öltek meg.
1944. októberében Románia felől előretört az orosz hadsereg, a németek pedig Zsombolya felé menekültek. 1945. decemberében az elhagyott német házakba a boszniai Krajinából 400 család (2000 fő) érkezett. Az 1948-as népszámlálási adatok szerint Szerbcsernyének 8220 lakosa volt.

A háború utáni években fejlődének indult az ipar, a gyárak újra elkezdtek termelni. 1970-ben határátkelő épült Románia felé. A fejlődés ellenére a lakosság száma csökkent, 1971-ben 6001, 1981-ben 5467, 1991-ben pedig 5026 lakosa volt.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Nebojša Faranov: Istorija Srpske Crnje. (Utolsó elérés: 2009. november 12.)
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök