Székelykeve

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Székelykeve
Скореновац
Skorenovac
A Szent István király katolikus templom
A Szent István király katolikus templom
Table separator.png
Székelykeve címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Dél-Bánsági
Község Kevevára
Rang Falu
Terület 54,5 km²
Népesség (2002)
  • 2574 fő
Irányítószám 26228
Körzethívószám 013
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Székelykeve (szerbül Скореновац / Skorenovac, németül Skorenowatz) a Vajdaság Dél-Bánsági körzetének Kevevára községében, az Al-Duna közelében, Kevevárától 6 km-re nyugatra fekszik.

Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi, többségében magyarok által lakott települése.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910: 4541 lakos, 73,31% magyar, 11,94% német, 1,26% szerb
  • 1921: 4195 lakos, 81,83% magyar, 7,34% német, 0,36% szerb
  • 1948: 4465 lakos, 84,46% magyar, 11,22% bulgár, 3,18% szerb
  • 1991-ben 3123 lakosából 80,36% magyar (2582), 9,4% szerb (302)[1]
  • 2002-ben 2574 lakosából 86,71% magyar (2232), 5,47% szerb (141)[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1412-ben Zkorenovetz Terra, majd Zkorenocz Puszta, 1428-ban Villa Regalis, 18831886 között Nagygyörgyfalva, 18861922-ig Székelykeve – nevét az 1886-ban betelepített székelyekről kapta, 1922-től Skorenovac.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Előzmények

A falu elődjét Keve vármegye területén már a XV. században is megtalálhatjuk Szkordnovetz, olykor Zkorenocz-puszta elnevezés alatt.
1412-ben a terület még terra Zkoronovecz, de már 1428-ban villa regalis – királyi helység. Zsigmond király 1428. november 29.-én Karánsebesen kelt levelében Keve városának kiváltságokat adományozott, és még két, vele határos – név szerint Bálványos és Szkorenovecz – falut juttatott birtokába, melyet eddig csak haszonbérben bírt.

18691886 között Beresztóc és a Duna közötti területen már létezett egy Gyurgyova-Rádayfalva nevű falu, melynek 1869-ben 396 lakosa volt. Első lakói magyar palócok, akik Újfaluról, Ürményházáról, Sándorfalváról, Szeged környékről, Óbesenyőről, és Szőlősudvarnokról jöttek.

[szerkesztés] Székely betelepítések

1883-ban 645 bukovinai székely családot (körülbelül 2000 fő) telepítettek Gyurgyovára, de 1886-ban áthelyezték őket a mai Székelykeve és Sándoregyháza helyére, mivel a Duna állandó áradása, és a talajvíz veszélyeztette a telepeseket. Minden új telepesnek a kormány 10 hold földet adott (Igaz ezt az év nagy részében a Duna elárasztotta).

1886-ban megalapították a falut a ma ismert nevén. Ekkor Torontál vármegyéhez tartozott, de később 1912-ben Temes vármegye fennhatósága alá került. Ez idő tájt sok német, és bolgár lakost telepítettek be. Közben a kormány a község részére templomot és iskolát építtetett. Papot és tanítókat kaptak, és megindult a rendes közigazgatási élet. Székelykevének az itteni letelepülés után két évre 1889-ben épült fel a ma is meglévő szép sugártornyú temploma.

1888-ban 506 ház volt a településen, 1910-ben pedig már 685 ház. A település életét az 1888. évi árvíz nagyon megzavarta, sokan koldusbotra jutottak, sokan pedig visszamentek Moldvába. 1889-ben újabb székely telepesek érkeztek a faluba. A férfiak elsősorban kubikossággal keresték meg kenyerüket, valamint a környező szerb és német gazdáknál voltak napszámosok, aratás idején részes aratók.

Az anyakönyvvezetés 1892-ben kezdődött.

A vállalkozó szelleműek az első világháború előtt kivándoroltak Amerikába. Az 1970-es években a lakosság tömegesen indult Nyugat-Európába, Franciaországba és Németországba vendégmunkásnak.

[szerkesztés] Az első székelykevei telepesek

Székelykevei utcarészlet
  • Andrásfalváról: Daradics, Csiszer, Erős, Fábián, Gál, Gecző, György, Illés, Jakab, János, Katona, Kelemen, Kemény, Kis, Koródi, Kovács, Lakatos, László, Lipina, Lukács, Müller, Palkó, Pásztor, Petres, Péter, Hompot, Husori, Sebestyén, Schidt, Szakács, Szatmári, Ranc és Varga.
  • Istensegítsről: Ambrus, Barabás, Bartis, Béres, Bot, Borbandi, Bőte, Dudli, Faluközi, Finnya, Fülöp, Győrfi, János, Kató, Lovász, Magyaros, Makrai, Miklós, Nagy, Nyistor, Pék, Sánta, Szabo, Szász, Szőte, Tamás, Urkon és Váncsa.
  • Fogadjistenről: Ambrus, Barabás, Gáspár, Kuruc, Pap, Váci, Szabó és Székely.
  • Hadikfalváról: Beréti, Bréti, Biro, Csiki, Dani, Erdős, Fazekas, Fodor, Forrai, Galambos, Kerekes, Kis, Kozma, Kozsán, Kölő és Skasszián.
  • Józseffalváról: Kurkó, Kusár, Palló, Mákszem, Mezei, Székely és Várda.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • A vajdasági magyarok néprajzi atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság 2003.
  • Szabatka Gyula: Skorenovac története. Kovin, R. Oberläuter, 1936.
  • Jovan Erdeljanović: Srbi u Banatu. Novi Sad, 1992.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  • Mgr. Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez. 1993.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök