Sajkásszentiván

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Sajkásszentiván
Šajkaš
Шајкаш
Szent Demeter ortodox templom
Szent Demeter ortodox templom
Table separator.png
Sajkásszentiván címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Titel
Rang Község
Terület 38,9 km²
Népesség (2002)
  • 4550 fő
Irányítószám 21244
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Sajkásszentiván (szerbül Шајкаш / Šajkaš, németül Schajkasch-Sentiwan) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik, Titeltől 16 km-re észak-nyugatra.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 3061 lakosából 102 magyar, 1249 német, 1694 szerb
  • 1948: 2237 lakos
  • 1953: 2391
  • 1961: 2825
  • 1971: 2987
  • 1981: 3541
  • 1991-ben 3828 lakosából 3641 szerb, 79 jugo., 37 cigány, 21 magyar, 17 horvát[1]
  • 2002-ben 4550 lakosából 4362 szerb, 64 cigány, 21 horvát, 18 magyar[1]

[szerkesztés] Története

Steltzer Frigyes Bács vármegye monográfusa szerint már 1254-ben várnak mondják. Győrffy György adatai szerint nevét 1308-ban említette először oklevél Sancto Iwan néven.[2] 1318-ig a Szentivániak birtoka volt, ez évi november 1-én Szentiváni Bencsnek és Domokosnak fiai a titeli káptalan előtt Szentiván nevű örökölt birtokuknak felét Bekuni Antal fiainak: Pálnak és Fülöpnek, továbbá Mátyás fiának, Jakabnak ajándékozták.
1487-ben is ugyancsak a titeli káptalan vezette be Szentiváni Pált, Szentkirályi Jánost, Lászlót, Istvánt és Fejes Lászlót possessio Szent-Iván birtokába, amelyet ezek nova donatio címén kaptak volt a királytól.

Ezenkívül a török defterek említik Szentivánt a titeli nahijében 1554-ben 8, 1570 körűl 18 és 1590-ben 25 házzal. Az 1722. évi adóösszeírásban nem fordul elő a neve. 1728-ban említtetik ugyan, de csak mint Szentiván puszta, amely a kovili katonai sánchoz tartozott. Tulajdonképen ekkor a mellette lévő Kovil kincstári falué volt, legalább is részben; mert 1731-ben utóbbiak panaszt tettek a vármegye előtt, hogy a militárisok a hozzájuk tartozott Maliszentiván pusztát is elfoglalták. Így említik 1740-ben is.

Kamarai falu volt 1769-ig, amikor a sajkás milícia gyarapítása céljából ezt a falut is sajkás szolgálatra osztották be, míg végül 1873-ban ismét a vármegyéhez került vissza.

1918-tól az SZHSZ királyság része, majd 1941-44 Magyarország, végül 1945-től Jugoszlávia része. A II. világháború végén német lakosságát deportálták.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Győrffy György: Bácsvármegye, in: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I—IV. Bp., 1963—1998.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök