Ruma

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Ruma
Рума
Ruma
Katolikus templom
Katolikus templom
Table separator.png
Ruma címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Szerémség
Körzet Szerémségi
Község Ruma
Rang Község
Terület 67,5 km²
Népesség (2002)
  • 32.229 fő
Irányítószám 22400
Körzethívószám 022
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Ruma (a középkorban Árpatarló, szerbül Рума / Ruma) a szerémségi síkság nyugati részén terül el, Újvidéktől 30 km-re délre.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1891-ben 9582 lakosából 5708 német, 3342 horvát és szerb, 390 magyar[1]
  • 1991-ben 28.582 lakosából 22.734 szerb, 2848 jugo., 1558 horvát, 377 magyar, 39 német[2]
  • 2002-ben 32.229 lakosából 28032 szerb, 1027 horvát, 709 jugoszláv, 362 magyar, 35 német[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Első írásos említése 1323-ból való Arpatarlo néven. 1497-ben Poss. Arpatarro, 1498-ban Oppidum Arpatarro,[3] 1519-ben Opp. Arpatarlo.[4] A Ruma név először 1566/67-ben tűnik fel török defterekben.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őskora

Első írásos említése a XIV. század elejére tehető, amikor 1323-ban a kolostor temetőjében Aratorlo, később Arpatoro néven kápolna épült.[5] 1420-ban mint zálog a Marótiak birtokába került. 1430-ban egy köznemes (Gergely kir. ember) nevében merül föl, tehát részben köznemesi birtok volt. 14961498-ban a vingárti Gerébek és nagylaki Jaksics-ok viszálykodtak miatta. Utóbbiaké pl. 1519-ben is. Vele együtt járnak 14968-ban Lyukó, Gerdanócz, Petőcz, Mit(v)arcz, Maradék és Székely helységek s Oszián puszta.[4]

[szerkesztés] A török kor

A törökök I. Szulejmán vezetésével feltehetően harc nélkül foglalták el erősségét.[6] Ruma néven egy 1566/67-es török defter említi először. Ekkor 49 háza, egy temploma és három papja volt, s lakosai szerbek voltak.

Amikor 1699-ben befejeződött az osztrák–török háború Szerémséget két részre osztották; Ruma 1718-ig a török kézen maradt, majd csak a pozsareváci békét követően került a Habsburgok alá.
A XVIII. század elején tiszta szerb település volt. A következő időszakban lakossága nőtt, és a szerbeken kívül németek is költöztek ide.

[szerkesztés] A 18.-19. század

A XVIII. század közepén, amikor megkezdődött Szerémség tervszerű betelepítése, Rumára 173 német család költözött. A században Marko Pejačević báró a mai Ruma helyén építtette fel földbirtokának székhelyét. Új, urbánus jellegű település jött létre, és 1747-ben szabad kereskedővárosi státust nyert.

A XIX. században folyamatosan nőtt a település népességének lélekszáma, a lakosok főleg mezőgazdasággal és kisiparral foglalkoztak. A század második felében Ruma jellegzetes kisváros volt. Működött itt magánkézen lévő szerb középiskola, gimnázium (1770-1787) és ferences gimnázium is, amely Ruma első emeletes épületében kapott helyet. A XVIII. és a XIX. század folyamán három ortodox templom épült: a Miklós (Nikolajevski)-templom (1758), a Jézus mennybemenetele-templom (1761) és a Mindenszentek-templom (1840).

[szerkesztés] A 20. század

1918-tól az SZHSZ királyság része, majd 1941-44 között német megszállás alá került.
A település a szerémségi németek egyik központja volt, de a II. világháború végén el kellet hagyniuk a várost, mára számuk elenyésző.

Az 1990-es években 10.000 boszniai, horvátországi és koszovói szerb menekült érkezett.

[szerkesztés] képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.) Mirko Grlica: Ismerjük meg egymást! Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa, Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, Újvidék, 2008.
  1. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Gere László: Várak a Szerémségben. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged, 2000.
  4. ^ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  5. ^ (Szerk.) Mirko Grlica: Ismerjük meg egymást! Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa, Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, Újvidék, 2008.
  6. ^ Gondos László (2007): Erődítmények és jelentőségük a Duna mentén 1526-ban. TIT Teleki László Ismeretterjesztő Egyesület
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök