Regőce

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Regőce
Риђица
Riđica
A regőcei katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Regőce címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község [[Zombor

Regőce részletes térképe község|Zombor Regőce részletes térképe]]

Rang Falu
Terület 64,6 km²
Népesség (2002)
  • 2590 fő
Irányítószám 25280
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Regőce (szerbül Риђица / Riđica, németül Legin) a Vajdaság Nyugat-Bácskai körzetében helyezkedik el, Zombortól 27 km-re északra, a magyar államhatárhoz közel. A település a Kígyós-ér partján, 95–102 méter közötti tengerszint feletti magasságban fekszik. Földrajzilag a község beékelődik Magyarország határai közé, így ÉK-ről a magyarországi Katymár, míg ÉNY-ról Gara határolja. Délről három szerbiai település veszi körül: Haraszti (Rastina), Bácskörtés (Kruševlje) és Őrszállás (Stanišić). Külterülete a következő pusztákból áll:

  • Szalasity (Salašić) : mezőgazdaságilag megművelt terület a falutól északra. Valószínűleg régebben egy település állhatott itt. E pusztának magyarul más névváltozatai is léteznek: Szallaszty (1797.), Szallasity, Szállásity, Szalasics, Salásics (1905.).
  • Karmity (Karmić)
  • Rávna (Ravna): mezőgazdaságilag megművelt terület a községtől Délre
  • Piako vagy Peákova (Veliko i Malo Pejakovo)
  • Kríva (Kriva)

Környékén három tó található:

  • Kolovrát-tó (Veliki Kolovrat)
  • Ribolov
  • Medura-tó (Medurina, Medurovo)

A közhiedelem azt tartja, hogy a Medura-tó közepén a török időkben egy kút volt, melybe szökött török katonák, elrabolt ékszereket, kincseket rejtettek. Egy másik feltevés szerint a Török hódoltságot megelőzően a tó közelében feküdhetett a hajdani Rég község. Ezt az is bizonyítja, hogy a Regőcéről Ó-Legyenbe és Katymárra vezető úttól jobbra, a Klisza (Klisa) nevű domb mellett, az 1800-as évek elején épületromokat és XII. századbeli pénzérméket találtak az itt dolgozó helyi jobbágyok. Végül nem messze innen, a Medura-tó partján ugyancsak a XIX. század elején, régi lakóházakat és egy templom maradványait fedezték fel.[1]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1787-ben 1364 lakosa volt
  • 1790-ben 1316 görög keleti vallású lakosa volt
  • 1815-ben 2873 lakosából 1948 német
  • 1822-ben 2773 lakosából 1848 német
  • 1836-ban 3236 lakosából 2242 római katolikus, 983 görög keleti
  • 1850-ben 3539 lakos
  • 1857-ben 3422 lakosából 2091 német
  • 1877-ben 3395 lakosából 2871 római katolikus, 448 görög keleti
  • 1890-ben 3639 lakos
  • 1900-ban 3588 lakosából 2321 német, 877 magyar, 384 szerb
  • 1910-ben 3591 lakosából 2440 német, 804 magyar, 334 szerb
  • 1931-ben 4238 lakosából 2170 német
  • 1940-ben 4081 lakosából 3770 római katolikus, 274 görög keleti
  • 1948-ban 4195 lakos
  • 1953-ban 4317 lakos
  • 1961-ben 4291 lakosából 3285 szerb, 585 magyar, 340 horvát, 23 jugoszláv
  • 1971-ben 3663 lakosából 2624 szerb, 475 magyar, 346 jugoszláv, 152 horvát
  • 1981-ben 3186 lakosából 2079 szerb, 624 jugoszláv, 369 magyar, 84 horvát
  • 1991-ben 2806 lakosából 2128 szerb, 287 jugoszláv, 275 magyar, 66 horvát, 4 német[2]
  • 2002-ben 2590 lakosából 2165 szerb, 217 magyar, 83 jugoszláv, 63 horvát[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

A falu középkori neve Rég volt, de a történelem során több néven volt ismert: 1323-ban Bothalja-Szent-Péter, Bothaliascenthpetur, később Rég (Reeg, Reeh, Reg, Régh, Régy), 1346-ban Régyszentmárton, 1543-ban Rigyica, 1699-ben Legyen, 1720-ban Ó-Legyen. A XX. század eleji magyar helységnévrendezés során – 1904-ben – kapta az addig Rigyiczaként ismert település a Regőce nevet, mely 1922-ig a település hivatalos elnevezése maradt.

Német elnevezései: Riedau, Deutsch-Baja, Rigitza (1822.), Ridjitza, Legin

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őskora

A település környéke már a Kelták idején lakott hely volt, amit a falutól nem messze talált kelta erőd maradványai is jeleznek. Az első írásos emlék a faluról 1346-ból származik mikor is a Rég nevű birtokot a hájszentlőrinci káptalan más bodrog vármegyei birtokkal együtt Tőttösnek adta bérbe, aki ennek fejében elvállalta a falu betelepítését. 1399-ben Rég a Czobor család birtoka lett. 1519-ben barki Bornemissza Mihály megvásárolja Rég, Bakács és Szentmiklós részbirtokokat, melyek azelőtt Chókach Benedek özvegyének, Margit tulajdonát képezték. 1535-ben Kerecsényi László birtoka lesz.

[szerkesztés] A török hódoltság alatt

A mohácsi vészt követően, a török defterek Rigyica néven említik a falut; 1590-ben 21 adózó házzal. Azonban a falu a török idők alatt valószínűleg teljesen elnéptelenedett és csak a XVII. században települtnek ide törökök elől menekülő rácok. 1640-ben a település és környéke Szombathelyi János birtokába kerül. A török kiűzése után, a település ugyancsak Rigyica néven, de már királyi kamarai faluként szerepel az 1699-es első Bács vármegyei összeírásban. Ekkor 39 gazdát tartottak itt számon.

[szerkesztés] Betelepítése

Regőce egy korabeli térképen

Az 1715-ös összeírás szerint 15 adózó volt a faluban, személy szerint: Sztipán Todorovity (Todorović), Mihájló Legjenácz (Leđenac), Vukmán Novkóvity (Novković), Zivka Kátyánin, Sztánkó Trepávi, Osztoja Gváriács, Putnik Kátyánin, Ládisáv Rádivojev, Pána Mihajlóv, Zahária Sarcsanin, Rádisáv Felityánin, Vukájló Ivkovics (Ivković), Nirika Peakovtyánin, Iván Peákovcsánin, Milován Csereleminácz.

1720 körül a szomszédos Legyen falu lakói Regőce község mai helyére telepednek át, ezért korabeli forrásokban a település Új-Legyen néven is fel-feltűnik egészen az 1740-es évekig. Az elhagyott pusztát a mai napig Ó-legyen pusztának hívják. 1721-ben, a Kincstári Kamara Billárd Mihály főhadbiztosnak 140 forint ellentételezés fejében a rigyiczai birtokot hat évre bérbe adja. A település még 1786-ban is többségében délszlávok által lakott helyiség volt, mivel Korabinszky a következőket írja a faluról:[3]

Rigyidcza, ein Illyrisches Dorf im Bátscher Komitat an der Landstrasse 2 M von Sombor.

Vályi András is még egy szerbek által lakott településről ír 1799-ben:[4]

Rigyicza, rátz falu Báts Várm., földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai ó hitüek, fekszik Sztanisityhoz 3850, Katymárhoz pedig 5050 b. ölnyire; dombos, és alatson határja 3 nyomásbéli, leginkább tiszta búzát, és zabot terem, erdeje nints, szőleje középszerű bort terem; vagyon székes vize a’ határban, piatza Baján, és Zomboron.

[szerkesztés] A Kovách család birtoktaként

1801. július 10-én Horthi és rigyiczai Kovách Imre – a Grassalkovich csalá család gödöllői uradalmának egykori igazgatója – I. Ferenc királytól adományként megkapja a 3000 holdas rigyiczai birtokot, 61.994 forint és 10 korona ellentételezés fejében. Ekkor Rigyiczán 165 jobbágytelek volt, melynek lakói szinte kizárólag „óhitű” szerbek voltak.

A Kovách család címere

A XIX. század a Pest vármegyei Miskéről és Tatárszentgyörgyről magyarokat, később pedig Soroksárról svábokat telepítenek a faluba.

A Kovách család a rigyiczai birtok keretében egy 200 holdas szőlőgazdaságot működtetett és itt volt az 1848–49-es szabadságharcot megelőzően az ország egyik legnagyobb faiskolája is. A községben egy szivargyár is működhetett, melyet Fényes Elek „Magyarország leírása” nevű monográfiai művében meg is említ. Ugyancsak Fényes Elek szerkesztésében, 1850-ben megjelent Magyarország geographiai szótára így ír a faluról:

Rigyicza, német-szerb-magyar falu, Bács vmegyében, a Kígyós-ér mellett, Bajához délkeletre 4 órányira: 2242 kath., 983 óhitü, 11 zsidó lak. Kath. és óh. anyatemplomok. Földe minden gabonát bőven terem. Juhot nem csak az uraság, hanem a lakosság is sokat tart. F. u. a Kovács nemzetség. Első osztálybeli határa 1100 négyszögölével tesz 15,428 holdat, mellyből 162 4/8 urbéri, 3 4/8 szabad telek után van 5731 hold szántó, 3634 hold rét és beltelek; 2614 hold legelő, 235 hold szőlő. Uradalmi föld és rét 2930 hold, mocsár 230 hold, utak 54 hold.

Egy érdekes eseményről számol be a Vasárnapi Újság 1862. július 6-ai száma:

Rigiczán Kovács József kertjében, egy alant művelt névtelen, először termő, apró vörös fürtü tőkén mult hó 28-án már érett szőlőt találtak.

[szerkesztés] A 19. század

Regőcét 1895. szeptember 14-én éri el a vasút, amikor is üzembe helyezik a Zombor-Regőce közti 28,2 km hosszú vonalat. A községet Kiskunhalassal összekötő helyiérdekű vonal csak 1903. szeptember 30-ára készül el. – A második világháborút követően, a határ közelsége miatt a falu és a magyar államhatár közti 2,5 km-es szakaszt felszedik, majd Zombor és Regőce között 1978-ben leáll az utasforgalom és 1995-ben végül a teherforgalmat is megszüntetik.

[szerkesztés] A 20.század

Képeslap a XX. század elejéről

A település német anyanyelvű lakosai 1922. február 2-án megalakítják a Sváb Kultúregyletet (Schwäbisch-Deutscher Kulturbund), melynek első vezetője Josef Rickert lesz. A század első éveiben Kaszinó és Polgári Olvasókör is működött, ellenben az első könyvtárat csak 1947-ben nyitották meg. A helyi olvasóterem és könyvtár jelenleg 10.600 kötettel rendelkezik és 1963-tól a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtár fiókkönyvtáraként működik.

A második világháború alatt a község határában 1944. április 3-án, egy négy-motoros amerikai bombázó repülőgépet lőttek le, melynek személyzetéből hét fő ejtőernyővel sikeresen földet ért, azonban a helyi lakosok elfogták őket. A falu zsidó lakosságát 1944. május-júniusában a bácsalmási gettóba gyűjtötték össze, innen Felső-Bácska más zsidó polgárával együtt, 1944. június 25-én és 26-án, őket is Auschwitzba, valamint Strasshof an der Nordbahnba deportálták.
A szovjet csapatok 1944. október 21-én érik el a falut. Nem sokkal később, 1944. december 29-én 104 sváb lakost hurcolnak el a Szovjetunióba. 1945. augusztus 7-én, a település teljes sváb lakosságát összegyűjtik és a szomszédos gádori és bácskörtési internáló táborokba küldik.

Képeslap a Kovách kastéllyal és a községházával

A második világháborút követően a szerb hatóságok 7 magyar származású regőcei lakost nyilvánítottak háborús bűnösnek, akik közül 5-öt ki is végeztek. A németajkú lakosság nagy részét végül kitelepítik és helyükbe a horvátországi Benkovácból, Zadarból, Sibenikből, Kninből, Drnisből és Sinjből telepítettek be szerbeket a jugoszláv szervek.

Az ötvenes években szűnik meg a magyar nyelvű alapoktatás a településen – pedig a falu Magyarországhoz való visszacsatolásakor, 1941-ben még 103 magyar gyermek iskoláztatására volt igény – melynek eredménye képpen a magyar kisebbség száma fokozatosan csökken. Napjainkban már csak kizárólag a hétvégeken, anyanyelvápolás címén zajlik a magyar oktatás.

A 2008-as parlamenti, tartományi és helyhatósági választásokon az 1917 szavazásra jogosult regőcei polgárból 1142 (59,57%) ment el szavazni. A legjobb eredményt a Szerb Radikális Párt nyerte el a voksok körülbelül felével. A Magyar koalícióra leadott szavazatok száma 18–19 voks között mozgott, mely a szavazásra jogosult polgárok 1,5%-1,6%-át jelenti.

[szerkesztés] Hivatalos pecsétek

  • 17761781 között: Földműves eszközök egymás mellett. Felirat: Sig. Poss. Cam. Rigicza
  • 17871790 között: Egy szántóvas, melynek hegyéből és oldalából egy-egy búzakalász áll ki. Felirat: Poss. R. C. Rigica
  • XIX. században: Földműves eszközök egymás mellett. Felirat: Rigyitza helység hiv. pecsétje. 1800.

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Kovách kastély

A Kovách kastély
A Kovách kastélya ma (szemből)

A regőcei birtokot gróf horthi és rigyiczai Kovách Imre 1801-ben vásárolta, amivel egyidőben jogot nyert arra is, hogy a „rigyiczai” előnevet használja. A kastélyt egy Bischof nevezetű bajai mesterrel építette 1806-ban, a Kígyós-ér mellett, a falu dombján. Az épületet egy angolpark vette körül, melyet Franjo Hiter, cseh kertész tervezett. A katolikus templom tőszomszédságában álló kastélyépület egy szabadon álló, elegáns, téglalap alapú, egyemeletes építmény, mely a késő barokk stílusjegyeit őrzi. Az emeletet illetve a földszintet egy vízszintes övpárkány futja körbe, a homlokzatból középen régen kiemelkedett egy háromszögalakú rizalittal rendelkező, önálló tetős bejáró, melyet azonban a XX. században lebontottak.

A korabeli okiratok szerint Kovách Imre egy fényűző nemesi kúriát szándékozott létre hozni Regőcén, azzal a céllal, hogy otthonában fogadhassa az ország magasrangú politikusait ill. a korabeli művészvilág elismert személyiségeit. Az épület több alkalommal töltött be ebből kifolyólag reprezentatív szerepet. Így a XIX. századi Magyarország több meghatározó személyisége is járt a kastélyban: Kossuth Lajos, Klobusiczky Péter kalocsai érsek, Károlyi István gróf, Győry László gróf, stb. Az épületet az utóbbi időben irodának használják, parkjából pedig sportpályát és játszóteret alakítottak ki. A kastély jelenleg meglehetősen rossz állapotban van. 2006-ban a Szerb Köztársaság kormánya harmincezer euróval támogatta a regőcei kastély felújítási terveit, mely távlati viszonylatban jelentősen növelheti a község idegenforgalmi vonzerejét.

[szerkesztés] Az Urunk Jézus Mennybemenetele római katolikus templom

A plébániát 1804-ban alapították, habár anyakönyvet 1786-óta vezetnek. Előtte a szomszédos Gádor leányegyháza volt. A templomot 1817-ben építették. A templom méretei: hossza 27,5 m, szélessége 11,25 m, a hajó belmagassága 10 m, a torony 35 m magas. Az Angster-gyár által készített orgonát 1885-ben helyezték be.
1906 és 1923 között a Kalocsai Főszékesegyházi Főesperesség esperesi kerületeként működött melyet addig Hercegszántó látott el. A templomot 1878-ban, 1927-ben, majd 1959-ben újították fel.

[szerkesztés] Szent Miklós szerb ortodox templom

Az ortodox templom

A templomot 1844-ben építették, Franz Gfeller építész tervei alapján. A szentélyben található ikonosztáz Jovan Isailović munkája, melyet 1845-ben helyeztek el a regőcei templomban.

[szerkesztés] A Zsinagóga

A regőcei izraelita hitvallású közösség 1900-ban épített szertartásaik lebonyolításához zsinagógát. A XIX. század végén számos zsidó élt a faluban, lélekszámuk meghaladta a 70 főt. A második világháború során az itt élő zsidó lakosság a holocaust áldozata lett. 1948-ban a helyi szervek a zsinagóga épületét lebontották. A mára teljesen elhagyatott izraelita temető, a község ÉK-i csücskében található.

[szerkesztés] Regőce a tíz-hidas község

A Kígyós-ér kilenc és fél kilométeren keresztül kanyarog Regőce kül- és belterületén. A település fennállása óta így a helybeliek számos hidat voltak kénytelenek építeni, melyek mára a falu büszkeségévé váltak.

  • Fahíd (Drveni most)
  • Vashíd (Gvozdeni most)
  • Sárga híd (Žuti most)
  • Frangepán utcai híd (Most u Frankopanovoj)
  • Regőce utcai híd (Most u Riđickoj)
  • Vajdaság utcai gyalogos híd (Pesacki most u Vojvođanskoj)
  • Zrinsko-kninska utcai gyalogos híd (Pesacki most u Zrinskoj kninskoj)
  • Széles híd (Siroki most u vojvođanskoj)
  • Kereskedelmi híd (Teretni most)
  • Szőllőskerti híd (Vinogradski most)
  • Betonhíd (Betonski most)

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Források

  • Stefan Bräutigam: Ridjica. Ein Dorf mit 3 Namen, Legin-Ridjica-Regöce. Heimatbuch, Heubach, 1979., (176. oldal)
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine., Újvidék, 1996.
  • Martha Connor: Ungarische Volkszählung 1828., Band 1-Komitat Bács-Bodrog (Batschka). 47.059 Namen, 110 Orte, (450. oldal)
  • Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918–1941. Püski Kiadó, Budapest, 1995., (499. oldal)
  • Dudás Gyula: Bács-Bodrogh Vármegye Egyetemes Monográfiája. Zombor, 1896.
  • Vladimir R. Đurić: Najnovije naseljavanje Bačke kolonistima iz Hrvatske. Novi Sad, 1960. (88. oldal)
  • Johann Eimann: Der Deutsche Kolonist oder die deutsche Ansiedlung unter Joseph dem Zweyten in den Jahren 1783–1787 absonderlich im Königreich Ungarn in dem Bácser Comitat. 1822.
  • Fényes Elek: Magyarország leirása, Pest, 1847.
  • Paul Flach: Goldene Batschka. Ein Heimatbuch der Deutschen aus der Batschka. München, 1953.
  • Fridrik Tamás: Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerü leirása. Szeged, 1878., (170. oldal)
  • Hegedűs Antal, Katarina Čobanović: Demografska i agrarna statistika Vojvodine, 1767–1867. (Vajdaság demográfiai és agrárstatisztikája, 1767–1867.) Újvidék, 1991.
  • Hoffmann István: Korai magyar helynévszótár 1000–1350. Abaúj-Csongrád vármegye. Debrecen, 2005. [1] (64. és 230. oldal)
  • Horthi és rigyiczai Kovách nep. János: Rigica és környéke Bács-Bodrogh vármegyében. Baja, 1862., (60. oldal)
  • Iványi István: Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és Történelmi Helynévtára. Szabadka, 1907.
  • Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz – Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Forum Könyvkiadó, 2003.
  • Lányi Károly: Rigyica. Bácsország, X. évf., 2004/IV-VI., Szabadka, (85. oldal)
  • Milica Marković: Geografsko-istorijski imenik naselja Vojvodine za period od 1853. godine do danas. 1966. (105. oldal)
  • Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. V. kötet, Ráth Mór, Pest, 1859. [2]
  • Dušan J. Popović, Živan Sečanski: Srbi u Bačkoj do kraja osamnaestog vekaistorija naselja i stanovništva. 1952.
  • Pierers Universal-Lexikon, 14. kötet, Altenburg, 1862. (164. oldal) [3]
  • Rapcsányi Jakab: Baja és Bács-Bodrog vármegye községei. Budapest, 1934.
  • Rosenmann Pál: Gyümölcstenyésztési buzgalom Rigyiczán. Magyar Gazda, 1839.
  • Ante Sekulić: Bački Bunjevci i Šokci. Školska knjiga, Zágráb, 1989. (86. oldal)
  • Sósberger Pál (Pavle Sosberger): Sinagoge u Vojvodini. Prometej, Novi Sad, 1998.
  • Srboljub Stamenković, Miroljub Milinčić, Biljana Dostanić, Ivana Cerovac: Geografska enciklopedija naselja Srbije. Stručna knjiga, 2002.
  • Srboljub Stamenković: Geografska enciklopedija naselja Vojvodine. Geografski fakultet Univerziteta, 2005.
  • Szaszkóné Sin Aranka: Magyarország történeti helységnévtára: Historical Gazetteer of Hungary. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, 1987.
  • Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a II. világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területen 1941–1944. Cumania 9. (257.-290. oldal)
  • Szluha Márton: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Heraldika, 2002.
  • J.C. v. Thiele: Das Königreich Ungarn-Ein topographisch – historisch – statistisches kundgemälde das ganze dieses lände in mehr denn 12 400 Artikeln umfassend. Kaschau, 1833.
  • Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda, 1796.
  • Wikipédia, a szabad enciklopédia: Regőce A Wikipédiából átvett szövegekre a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc érvényes.
  1. ^ cf. Rigyiczai Kovách József: Rigica és környéke, 51. oldal
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Korabinszky János Mátyás: Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon, Pozsony, 1786.
  4. ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása, Buda, 1796.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök