Rábé
Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Рабе
Rabe
A Trianon emlékhellyé vált hármashatárkő
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Észak-Bánsági |
| Község | Törökkanizsa |
| Rang | Falu |
| Terület | 25,0[1] km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 23332 |
| Körzethívószám | 023 |
| A térképen: | |
Rábé (szerbül Рабе / Rabe) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a magyar-román-szerb hármashatárnál.
[szerkesztés] Népessége
- 1891-ben 2435 magyar[2]
- 1910-ben 478 lakosa volt, ebből 469 magyar, 7 román volt
- 1948: 400
- 1953: 407
- 1961: 390
- 1971: 306
- 1981: 290
- 1991-ben 195 lakosából 186 magyar, 8 jugo., 1 szerb[3]
- 2002-ben 135 lakosából 123 magyar, 5 jugo., 4 szerb[3]
[szerkesztés] Története
Első okleveles említése 1256-ban történt Rabey néven. 1285-ben Rabe, 1333-ban és 1337-ben Rabe néven írták. A település a Csanád nemzetség ősi birtoka volt. 1256-ban a nemzetség tagjai közt kétfelé volt osztva: Az Oroszlámos felé eső fele a Telegdieké, a másik fele pedig a Makófalvi családé volt.1333-ban már egyházas helyként szerepel a pápai tizedszedők jegyzékében, s egyházát valószínüleg a Csanád nemzetség alapította. 1337-ben említették az itt levő malmot is, melyet a két család közösen használt.
Temesvár eleste után a falu szintén behódolt a töröknek. A temesvári defterdár 1557–58-ban 27 magyar lakost talált a faluban. 1561-ben Nádasdy Tamás nádor, a János Zsigmondhoz pártolt Telegdy Mihály részét Kerecsényi Lászlónak adományozta. 1564-ben Jász Lukács, a kir. kincstár és Telegdy Mihály voltak a földesurai. A hódoltság alatt magyar jobbágysága kipusztult. 1582-ben mindössze három szerb juhász lakta, de nemsokára ezek is tovább vonultak s Rábéből puszta lett, melyet Wesselényi nádor 1655-ben Horváth–Kissevits György királyi titkárnak, Czorgáll Ferencnek és Csór Györgynek adományozott. 1701-ben igényt jelentett be rá a csanádi püspök is. A temesvári igazgatóság 1723-ban bérbe adta Veliki Vászó szegedi kapitánynak.
A mai helység lakosait a csanádi tiszttartóság 1777-ben telepítette szegedi dohánytermelő lakosokból. A kir. kamara 1783-ban bérbe adta Szeged városának s ettől fogva lakossága szaporodott. Önálló községgé a XIX. század végén időben alakult. 1875-ben az árvíz az egész határt elöntötte.
1918-ig Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott. Trianon után a valamikor szomszédos falvak Kübekháza és Óbéba három külön országba került. Rábé az akkori Jugoszláviáé lett, Kübekháza maradt Magyarországé, Óbéba pedig Románia részévé vált.
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest, 1963-1998.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
- Táj és nép kultúra 3. Észak-Bánság paraszti műveltségből. szerkesztette Juhász Antal, Szeged, 1999.
- ^ Magyarmajdán és Rábé együtt.
- ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||

