Rábé

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Rábé
Рабе
Rabe
A Trianon emlékhellyé vált hármashatárkő
A Trianon emlékhellyé vált hármashatárkő
Table separator.png
Rábé címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Törökkanizsa
Rang Falu
Terület 25,0[1] km²
Népesség (2002)
  • 135 fő
Irányítószám 23332
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Rábé (szerbül Рабе / Rabe) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a magyar-román-szerb hármashatárnál.

[szerkesztés] Népessége

  • 1891-ben 2435 magyar[1]
  • 1910-ben 478 lakosa volt, ebből 469 magyar, 7 román volt
  • 1948: 400
  • 1953: 407
  • 1961: 390
  • 1971: 306
  • 1981: 290
  • 1991-ben 195 lakosából 186 magyar, 8 jugo., 1 szerb[2]
  • 2002-ben 135 lakosából 123 magyar, 5 jugo., 4 szerb[2]

[szerkesztés] Története

Első okleveles említése 1256-ban történt Rabey néven. 1285-ben Rabe, 1333-ban és 1337-ben Rabe néven írták. A település a Csanád nemzetség ősi birtoka volt. 1256-ban a nemzetség tagjai közt kétfelé volt osztva: Az Oroszlámos felé eső fele a Telegdieké, a másik fele pedig a Makófalvi családé volt.1333-ban már egyházas helyként szerepel a pápai tizedszedők jegyzékében, s egyházát valószínüleg a Csanád nemzetség alapította. 1337-ben említették az itt levő malmot is, melyet a két család közösen használt.

Temesvár eleste után a falu szintén behódolt a töröknek. A temesvári defterdár 155758-ban 27 magyar lakost talált a faluban. 1561-ben Nádasdy Tamás nádor, a János Zsigmondhoz pártolt Telegdy Mihály részét Kerecsényi Lászlónak adományozta. 1564-ben Jász Lukács, a kir. kincstár és Telegdy Mihály voltak a földesurai. A hódoltság alatt magyar jobbágysága kipusztult. 1582-ben mindössze három szerb juhász lakta, de nemsokára ezek is tovább vonultak s Rábéből puszta lett, melyet Wesselényi nádor 1655-ben Horváth–Kissevits György királyi titkárnak, Czorgáll Ferencnek és Csór Györgynek adományozott. 1701-ben igényt jelentett be rá a csanádi püspök is. A temesvári igazgatóság 1723-ban bérbe adta Veliki Vászó szegedi kapitánynak.

A mai helység lakosait a csanádi tiszttartóság 1777-ben (1773[3]) telepítette szegedi dohánytermelő lakosokból. A kir. kamara 1783-ban bérbe adta Szeged városának s ettől fogva lakossága szaporodott. 1875-ben az árvíz az egész határt elöntötte. 1900 táján önálló községgé alakult.[3]

1918-ig Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott. Trianon után a valamikor szomszédos falvak Kübekháza és Óbéba három külön országba került. Rábé az akkori Jugoszláviáé lett, Kübekháza maradt Magyarországé, Óbéba pedig Románia részévé vált.

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest, 1963-1998.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  • Táj és nép kultúra 3. Észak-Bánság paraszti műveltségből. szerkesztette Juhász Antal, Szeged, 1999.
  1. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök