Petrőc

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Petrőc
Бачки Петровац
Bački Petrovac
Petrőc evangélikus temploma
Petrőc evangélikus temploma
Table separator.png
Petrőc címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Petrőc
Rang Község
Terület 65,1 km²
Népesség (2002)
  • 6727 fő
Irányítószám 21470
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
Képeslap a 19. századból

Petrőc (szerbül Бачки Петровац / Bački Petrovac, szlovákul Báčsky Petrovec) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében fekszik Újvidéktől északkeletre. A település a Petrőc község központja, amely a Vajdaság egyetlen szlovák többségű községe.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1890-ben 7857 lakos
  • 1900-ban 7867 lakosából 7491 szlovák, 205 német, 135 magyar, 29 szerb
  • 1961: 8104 lakos
  • 1971: 7822 lakos
  • 1981: 7729 lakos
  • 1991-ben 7236 lakosából 6288 szlovák, 352 jugo., 310 szerb, 38 magyar[1]
  • 2002-ben 6727 lakosából 5549 szlovák, 573 szerb, 169 jugo., 56 horvát, 36 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1717-ben Petrovcze, majd Petrovácz, 1904-től Petrőc.

[szerkesztés] Története

A XIV. században már volt egy Petrőc nevű helység Bács vármegyében, de a kutatások még nem bizonyították be, hogy ez a település azonos a mai Petrőccel.

Az ősi Petrőcöt 1437-ben a Garai család kapta meg, mint Szentiváni Balog Mihály birtokát, amelyet addig jogtalanul birtokoltak a Keresztes testvérek. E község történetét 1579-ig lehet levezetni, míg a mai Petrőc történetét csak 1703 óta ismerjük.
1703-ban Petrőc mint a futaki uradalomhoz tartozó puszta van felemlítve, amelyen 1715-ben 18 adófizető lakott. 1717-ben Petrovcze néven az akkori Bodrog vármegyéhez került. 1718-ben a futaki uradalom névsorában már mint falu szerepelt 19 adózóval. 1722-ben Petrócz (Petrovácz) néven említik 15 adófizető családdal. 17361737-ben Alpárral együtt van megadóztatva.

1745 február 18-án a futaki uradalom földesura Csernovics András, Csányi Mátyást bízta meg, hogy a petrováci puszta eddigi szerb lakosságához evangélikus népet telepítsen, miért is neki és utódainak a falu elöljárói tisztét biztosítja. Csányi Pest vármegyéből ekkor több szlovák jobbágy családot telepített be.
Pest vármegye 1746 március 9-én Bács vármegye előtt panaszt emelt és a szökevényeket, 50 evangélikus jobbágyot visszakövetelte „Petrovácz pusztáról, a mely falunak is mondatik”. Bács vármegye a jogosság szerint intézkedett, és 48 evangélikus szlovák családnak 1747 tavaszával régi helyére, Pest vármegyébe kellett visszaköltöznie. Az 1746 december. 19-én Bács vármegyének bemutatott jövő évi adóösszeírás szerint Petrőcön legtöbb a szlovák, kevés magyar és 18 szerb család, összesen 98 1/2 adózó maradt hátra.

1747 május 25-én Csernovics Arzén újból szerződést kötött a településen lakó régibb, és 1745-ben itt letelepedett jobbágyaival, mely szerint Petrovácz helység egész határát és a Bodony nevű pusztát nekik évi 1000 forintért és a termés (búza, árpa, zab, köles és kukorica) 1/9, (Bodonyból pedig 1/8) részéért átengedi. A falu részéről aláírták a szerződést Csányi Mátyás szabados, 2 bíró, 6 esküdt és 8 lakos, magyar és szerb vegyesen.

A helység régibb pecsétje (az 1760–80-as évekből) egy nagy szántóvas és csoroszlya között embert tüntet fel, jobbjában sarlóval; alatta egy lapát van keresztül fektetve. A körülírás: „Sigillvm Petrovacz.” Ezt a pecsétet még az 1840-es években is használták, csakhogy más körülírással: „Sigill. Comun. Petrovatz 1441787.

1783-ban lett önálló az evangélikus egyház, templomot 1822-ben építettek.

Ipara a múlt század elején már jelentékeny volt. A csizmadia, kovács, szabó, kerékgyártó, kalapos, szűcs, ács-iparok 1841-ben kaptak céhszabadalmat. Földesura ekkor a gróf Brunszwik család volt. Ebben az időben itt volt a legnevezetesebb bácskai komló-piac.

Az 1904. évi miniszteri rendelet szerint hivatalos neve Petrőcz lett.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Bodony

A község vidékén több olyan helység feküdt, mely az idők folyamán elpusztult. Így Bodony már a XIII. században ismert hely. Első okleveles említésére 1282-ben találunk, amikor az Irmo nevű birtok szomszédjaként szerepel. Templomáról az 133237. évi pápai tizedjegyzék megemlékezik.

E falutól vette nevét a XIV. században felbukkanó Bondonyi család. A XVI. század kezdetén, 1517-ben, Kis-Bodon nevével találkozunk, melynek akkori ura, Bodonyi Vitéz Lénárd, birtokát elhalálozása után Lajos király Brezniszei Jánosnak adja. Iványi szerint ez a Kis-Bodon azonos lehet az 133842. évi pápai tizedlajstromban szereplő Bodok-Minor nevű birtokkal, amely itt terült el.
Bodonyról a török defterek is szólnak: 1554-ben, 1570 körül és 1590-ben. Ettől fogva a falu többé nem szerepel, a XVIII. században már csak pusztaként említik, amikor a futaki uradalomhoz tartozott. 1747-ben Csernovics, a futaki földesúr, Bodony pusztát a petrőcieknek adta haszonbérbe s azóta Petrőchöz is tartozik.

[szerkesztés] Bálintfalva, Szent-Imre

Bálintfalva állítólag Petrőc és Palánka vidékén feküdt. A XV. század elején Csigurdi Balázs fia Sandrinus birtoka volt, aki azt 1418-ban Garai Jánosnak adja el. A Garaiak 1432-ben is birtokában vannak.

Szent-Imre is itt fekhetett e tájon, melyet 1437-ben említ először egy oklevél, Kápolnával és Kulcsvölggyel egyetemben.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök