Palona

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Palona
Плавна
Plavna
A Szent Jakab katolikus templom
Szent Jakab katolikus templom
Table separator.png
Palona címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Bács
Rang Falu
Terület 54,8 km²
Népesség (2002)
  • 1392 fő
Irányítószám 21428
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Palona (szerbül Плавна / Plavna, horvátul Plavana, németül Plawinge) a Vajdaság Dél-Bácskai körzetében, Bácstól délnyugatra a Vajas folyó keleti oldalán fekszik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban 1903 lakosából 1161 sokác, 584 német, 138 magyar, 8 szerb
  • 1948: 2350
  • 1953: 2560
  • 1961: 2662
  • 1971: 2033
  • 1981: 1712
  • 1991-ben 1538 lakosából 497 horvát, 389 szerb, 278 jugo., 196 magyar[1]
  • 2002-ben 1392 lakosából 607 szerb, 312 horvát, 145 magyar, 112 jugo.[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

1522. évi tized-lajstrom Alsopalona, Felsepalona néven említi. 1553. évi defterben Palavna, ami később Plávnára módosult. 1904-től magyarul Palona.

[szerkesztés] Története

Első írásos említése 1522-ben Alsopalona, Felsepalona néven történt 58 adózó házzal. A török defterek 1553-ban már Palavna néven említik a bácsi nahijében. A defterek szerint 155354. évben 4 adózó házzal, továbbá 1570 körül 23 és 1590-ben 27 adózó házzal bírt.

A török hódoltság után is fennállt a falu és a Läperger-féle 169193. évi, a bácsi prépostság tizedét illető kimutatásban is szerepel: Bács, Kajkovszelo (?), Novoszelo, Plávna, Bogojeva, Bogyan, Bukcsinovácz, Apra (?).
Bács vármegye első összeírásában 1699-ben 18 gazdával szerepel s összesen 6 lova, 16 ökre, 18 tehene, 22 borja, 38 juha, 11 disznaja, 42 méhkasa volt, továbbá 11 kapa szőlője, 18 hold szántóföldje és 5 hold árpája. 1715-ben csak 11 adófizető gazdája, 1722-ben pedig 23 adózója volt. Cothmann 1763-ban Bukinból Plávnára jött át s ekkor úgy írt róla:

Kamarai falu csekély terjedelmű határral, lakossága római katolikus sokác, akik a szomszéd Morgas puszta szántóföldnek használt kis részét bérben művelték. A morgási erdők mellett voltak a plávnaiaknak szintén szép tölgy- és cserfa-erdeik.

A falu úrbéri rendezése 1772 június 27-én volt. E helység határai az 1768. évi kamarai térkép szerint kelet felé a Morocka erdő, ettől ismét keletre Vrtok erdő és Vicka erdő. A falutól északnyugatra van egy Zsotrog nevű halastó. Az 1880. évi katonai mappán Morocka helyén egy Zsír és lejjebb Srednya-suma nevű erdő van jelezve, a Zsotrog helyett pedig Sviniart látni.
1826-ban egy Csupalia dűlőt Bácsújlak magának követeli és egy Bravszkoustye nevű nádas mocsárra Bogyán tart igényt. Jankó János 90 határrészt említ, ezek között: Morocka, Zsotrog, Jankovác, Csupelia, Morgács, Kalos, Tuk, Vrtop, Veranyak, Debelják.[2]

A római katolikus parókiát 1761-ben szervezték, de anyakönyvi feljegyzések már 1756 óta vannak. Istentisztelet helyéül 1812-ig sövényből font, betapasztott imaház szolgált. Mostani templomát 1813-ban a kincstár, mint kegyúr építtette Szent Jakab tiszteletére.[3] 1958-ban és 1968-ban felújították.
Palona ez időkből való pecsétje falusi jelvényeket tüntet fel: csoroszlya, szántóvas, kalász, alatta keresztbe téve ásó vagy kapa. Két ilyen, némileg eltérő vésetű pecsétet használtak az 1740-es években.

A községet 1876-ban árvíz, 1886-ban nagy tűzvész sújtotta. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Palánkai járásához tartozott. A falu német lakosságát a II. világháború végén kitelepítették.

[szerkesztés] Történelmi települések

E község környékén három helység pusztult el. Hullatag, mely 1448-ban szerepel és nagyjából a környékbeli falvak sorsát osztotta. 1480-ban a Sápi Szentbertalani család birtoka. Két évvel később a Patolcsiaké és még 1525-ben is ők az urai. Gyümölcsény 1334-ben érseki birtok, melyet másért cseréltek el.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Újvidék, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909., Adatok Bács B. sokácok néprajzához (a szerző megjegyzése)
  3. ^ Magyar Katolikus Lexikon
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök