Palánka

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Palánka
Бачка Паланка
Bačka Palanka
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Table separator.png
Palánka címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Dél-Bácskai
Község Palánka
Rang Község
Terület 129,2 km²
Népesség (2002)
  • 29.449 fő
Irányítószám 21400
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Palánka (szerbül Бачка Паланка / Bačka Palanka, szlovákul Báčska Palanka, horvátul Palanka, németül Plankenburg) a Dél-Bácskai körzetben helyezkedik el, a Duna bal partján.
A mai Palánka három település egyesüléséből jött létre:

  • Ópalánka (szerbül Stara Palanka, németül Alt-Palanka)
  • Újpalánka (szerbül Nova Palanka, németül Neu-Palanka)
  • Palánka (szerbül Palanka, németül Palanka vagy Plankenburg)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900-ban:
    • Ópalánka 5586 lakosából 3964 szerb, 855 német, tovább kisebb számmal szlovák, magyar és horvát
    • Újpalánka 1899 lakosából 1759 német, 91 magyar, kevés szerb és szlovák
    • Palánka 5704 lakosából 4530 német, 820 magyar, 206 szlovák, 97 szerb és 24 horvát
  • 1948: 12.830
  • 1953: 13.625
  • 1961: 16.475
  • 1971: 21.104
  • 1981: 25.001
  • 1991-ben 26.780 lakosából 19.498 szerb, 3113 jugo., 1226 szlovák, 1182 magyar, 781 horvát, 175 cigány, 81 német[1]
  • 2002-ben 29.449 lakosából 23.864 szerb, 1194 szlovák, 1160 magyar, 618 horvát, 607 jugo., 231 roma, 68 német[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

A palánka török eredetű főnév, mely kerítéssel erődített várhelyet jelent.

Az első településtől, mely Ópalánka néven szerepelt, először Palánka vált le 1770-ben. Ekkor a régi Palánkának megjelenik a Rácz-Palánka, az újabbnak pedig az Új-Palánka elnevezése.
1807-ben Ópalánkáról újabb település vált le, aminek Német-Palánka volt kezdetben a neve, majd később csak Palánka lett.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Ópalánka

[szerkesztés] A középkortól a törökig

Ópalánka környéke már a XIII. századbeli okmányok tanúsága szerint is sűrűen lakott hely volt és határában különféle nevű helységek álltak. A Palánka nevet azonban nem találjuk a török idők előtt, sőt a későbbi török defterekben sem fordul elő. Az Ungarisches Magazin említi ugyan, hogy Palánkát 1593-ban a török árokkal és sánccal vette körül, 1599-ben pedig a keresztények felégették;[2] azonban a helység, bár palánk volt, azaz bekerített erődítmény, a Palánka nevet aligha viselhette abban az időben, mert Lazius 1556. évi térképén a dunántúli Szerém-Újlak mellett kelet felé Nesth (Nyest és Újlak), s ezekkel szemben a bácskai oldalon Pesth és Keresztúr van említve. Így van ez Krekvitz 1685. évi térképén és egy 1596. évi térképen is. A Hevenesi-féle 1689. évi térkép szerint is Pest meg Keresztúr áll szemben a dunántúli Újlakkal. Mindebből következtethető, hogy Pest állt a mai Ópalánka helyén.

A katolikus templom régen

Ezt a Pestet már 1486-ban oppidumnak, azaz mezővárosnak mondják, míg a török háborúkban el nem pusztult. 1519-ben Újlakkal (ma Ilok) szemben levő helyzete miatt Újlak-Pestnek is nevezik. A török defterekben Ilok néven találjuk felsorolva 1554-ben 2, 1570-ben 5, 1590-ben csak 8 adózó házzal, pedig nevezetes és népesebb hely lehetett, de a lakosok többsége hihetőleg törökökből és nem adózókból állott.

[szerkesztés] A török után

A török kiűzetése után a császári táborkari mérnök Marsigli térképén 1690-ben már vicus Palánka (P. falu) van feltüntetve Ilokkal szemben. A Bács vármegye 1699. évi összeírás felsorolja Palánkát is, de ennek összeírását a katonaság megakadályozza, mert határőrvidéki katonai sáncnak volt kiszemelve, és 1702-ben határőrségi milicia szervezésekor a dunai határőrvidékbe került.
Bács és Bodrog vármegyék rendezésekor, 1717-ben Palánka Bodrog vármegyébe került, mely szept. 20-án gyűlést is tartott Új-Palánkán.

A határőrök igen sokat hatalmaskodtak és a környék nagy kárára terjesztették ki hatalmukat. Így a keresztúri bíró is panaszkodik 1728-ban, hogy Kerekity és Tamana nevű pusztájukat és Illova puszta felét tőlük a katonák elragadták. A határőrök népes, betelepített pusztái voltak: Bulkesz, Kerekity, Visinda, Plavsin-szállás, Bicsanszky-szállás, Szmolynarovics, Uros, Rajkov-szelo, Knesevity-szállás, Miskov-szállás és Zlatno-glavacz. Nem voltak benépesítve: Ilovának fele, Pavlovácz, Mandra, Lyubisity és még mások. Hasonló hatalmaskodásról panaszkodik a vármegye 1731-ben is.

A központ

1740 körül Palánka a dunai vagy szerémi határőrvidékbe tartozott, s annak feloszlatásakor Palánka is megszűnt katonai sánc lenni. Egy 1745 július 1-én kelt királyi rendeletre polgárosíttatott és a vármegyébe csatolták. Ugyanez év október 1-én a megjelent királyi vegyes bizottság 107 családfőt talált, akik közül csak négy akart továbbra is katonáskodni, 14 pedig táborban volt távol. A hivatalos átadás október 23-án ment végbe. 1747 nov. 8-án a vármegye új adóösszeírást tartva, Palánkán mindössze 119 adózó személyt talált, kik mindannyian szerbek voltak. 175455-ben oppidum (mezőváros) előnévvel szerepel. Cothmann kamarai biztos 1763-ban itt járva, Palánkát a legnépesebb szerb falvak egyikének mondja, melynek díszes temploma, és oly nagy határa van, hogy azon három nagyobb falu is elférhetne. De sok helyen talált jókora műveletlen területet is. A falutól messzire elnyúló pusztákon a távolság miatt annyi szállás volt, hogy azok maguk is külön kis falvaknak látszottak, ahol az emberek állandóan kint laktak.

[szerkesztés] Telepítések

Az ópalánkai pravoszláv templom

176465-ben németek telepedtek le Palánkán, de némely adat szerint már 1754-ben is volt itt telepítés. Az új lakosok nem éltek békében, mert a nyelv, a vallás és a szokások különbözősége miatt folytonos viszályban voltak a falu szerb lakosaival. Ezért 1770. május 28-án a királyi kancellária elrendelte, hogy az ópalánkaiakat és a németeket a vármegye különítse el. 1770 szeptemberében Kruspér Pál kamarai adminisztrátor is kéri a vármegyét, hogy a palánkai határt: Vizinda, Sztublina, Keresztúr pusztákat a szerbek és a németek között arányosan ossza fel. Szerb volt akkor 251 gazda és 7 zsellér. A németek szegényebbek és csak 77 házuk volt, mivel nem igen foglalkoztak földműveléssel.

Ópalánka 1770-ben veszített területéből, amikor határának egy részét elvették a külön telepített római katolikus németek számára. Ekkor származott az új község Új-Palánka néven melytől megkülönböztetésül a régi helységet Rácz vagy Ó-Palánkának is nevezték. 1775-ben már előfordul Ó- és Új-Palánka elnevezés is. Ó-Palánka nemsokára ismét veszített terjedelmes határából. Az üres telkek betelepítésére (6 2/4 sessio és 125 lánc rét) ismét németeket hoztak 1786 május és júniusban, ezzel megalakult a harmadik Palánka, amely Német-Palánka nevet kapott. 1800 után annak csak három utcája épült a Duna felé, ahova csupa mesterembereket telepítettek.
Szintén 1786-ban vették el Palánkától Kerekity és Plavsin-szállás. Az 1790. február 12-én kelt helytartótanácsi rendelet szerint az itt lakó németeket a szerbektől el kellett különíteni két külön helységbe. De úgy látszik, csak 1807-ben keletkezett a már meglevő két Palánka között a harmadik Palánka: Német-Palánka.

[szerkesztés] 19.–20. század

Ópalánka címeres pecsétje (1904.)

Ópalánka a vármegye kérelmére 1826-ban megkapta a vásárjogot és mezővárossá lett. Lakossága, akkor túlnyomóan szerb és kevés német volt. Céhei 1840-ben kaptak szabadalmat, így a szűcsök, vargák, kovácsok, lakatosok, szabók. A pravoszláv templom 1795-ben épült.
Ópalánka első pecsétje 1774-ből maradt fenn.

A XX. század elején Ópalánkán volt az európai hírnevű Michels-kenderáztatótelep és kötélfonógyár, mely 500–600 munkást foglalkoztatott; voltak téglagyárak, két pénzintézet, és néhány egyesület is működött a városban.

[szerkesztés] Újpalánka

Október 20. iskola

E helység 1770-ben keletkezett, amikor Kruspér Pál kamarai adminisztrátor arra kérte a vármegyét, hogy az ópalánkaiaktól elkülönített németeknek engedje át a palánkai határ egy részét.

Újpalánka már 1772-ben szerepel hivatalos okiratokban. 1786-ban községgé, 1828-ban mezővárossá lesz és vásárjogot nyer. Ipara gyors virágzást ért. 1816-ban a szűcsök; 1817-ben a rézművesek és a pékek; 1822-ben a bocskorkészítők, mézeskalácsosok, kalmárok, ácsok; 1824-ben a borbélyok, 1827-ben a szűrszabók; 1830-ban a kalaposok, 1832-ben a kádárok, 1833-ban a tímárok, 1834-ben a szappanosok, 1837-ben az asztalosok és lakatosok; 1839-ben a vargák és halászok, 1841-ben a német szabók és 1843-ban a magyar szabók kaptak céhszabadalmat. Ekkor lakossága kizárólag római katolikus és német volt. 1927-ben Blázek M. Géza és Eisenhuth Ferenc megalapították a „Merkur” táskagyárat, ahol 500 lakósnak osztrák szakemberek betanításával biztosítottak munkát.

Újpalánka első pecsétje 1775-ből való.

A monarchia ideje alatt itt volt az ország egyik legjobb cement-műkőgyára, ahol kiváló színes cementlapokat is gyártottak. 1908-ban épült díszes római katolikus temploma. A községben a XX. század elején volt egy szép sétány is, ahol a Kallós Ede alkotta Szent István király-szobor állt.

[szerkesztés] Palánka

Palánka, vagy régebbi nevén Német-Palánka 1807-ben keletkezett Ó- és Újpalánka között. 1826-ban május 12-én lett mezővárossá. A községnek következő pecsétjei ismeretesek:

Palánka pecsétjei
  • A képen egy ember kaszál, mellette kalászok vannak. „Sig. Reo. Caal. Poss. Teuto. Palanka.” Használva 1829.
  • Egy dicsfényes ember látható három kalásszal. „Gemeinde Deuts-Palanka.” Használva 184550.
  • A pecséten semmi kép nincsen. „Deuts-Palankaer Markt Gemeinde.” Belül ez az írás van: „Nolond” (?). Használva 185070.
  • Jézus dicsfénnyel. Jobbra búzakéve, balra eke. Köríratja: „Német-Palánka mezőváros pecsétje.” Használva 187090.
  • A kép teljesen ugyanaz, de a körírat „Bács-Bodrog vármegye Németpalánka községe.” Használva 1890.

Ipara már a XIX. század elején igen szép és fejlett volt; volt itt selyemgubóraktár, dohány beváltó hivatal, téglagyár, mészégető, két gőzhajóállomás, egy gőzkomp, posta-, távíró- és telefon és vasúti állomás. Élénk kereskedőhely volt, két országos vásárt tartott és hetenként három hetivásárt. 1818-ban kaptak céhszabadalmat a kőművesek, molnárok, pékek.

Római katolikus temploma 1787-ben, evangélikus temploma 1892-ben épült.

[szerkesztés] Történelmi települések

Örös, vagy Erős 1403-ban a Szántai Marhártiak birtoka. 1412-ben az Örösi családot is itt találjuk. 1431-ben az Örösi Nagy, a Kepes és a Deres családok előneveként van említve. 1486-ban, Marhárti Jakab elhuyta után, a Nagybicseiek kaptak rá királyi adományt. Ekkor a Lekcsei Sulyokok is igényt tartottak e birtokra, de 1489-ben lemondtak róla. 1486-ban a Porkoláb család is részbirtokos volt.

Jánosfalva 1455-ben szerepel a Lekcsei Sulyok család birtokaként.

Lengyel vagy Lengel, már 1308-ban szerepel a Lengyeli nemesek nevében. 1408-ban a Garaiak kapnak rá királyi adományt. 1412-ben az Örösi család is birtokosa. 1455-ben Nagyvölgyi Lászlót iktatják itt be. 1522-ben még szerepel a dézsmajegyzékben, de azután nyoma vész.

Molnosfalu 1418-ban a Csigerdiek birtoka, melyet a Garaiaknak adnak el. 152022-ben még előfordul a megyei dézsmajegyzékben.

Tamanya vagy Tamana, 1327-ben a bácsi káptalané. 1334-ben az érsek elcseréli más birtokért.

Tittes, 1403-tól 1467-ig a Szántai Marhárt család birtoka. Későbbi sorsa megegyezik a szintén elpusztult Erős községével.

[szerkesztés] Egyház

Már 1237-ből származó iratok említik ezt a plébániát Peszt néven. 1755-ben újraalapították Dunabökény (Mladenovo) területéből és Újlakról (Ilok) irányították. A templomot 1787-ben építették, belső felújítását 1925-ben és 1966-ban végezték, kívülről pedig 1927-ben és 1967-ben újították fel. Névadója: Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása. A templom méretei: hossza 33 m, szélessége 15 m, a hajó belmagassága 11 m, a torony 32 m magas. Öt harangja közül a legnagyobb 1080 kg, a legkisebb 30 kg. Az anyakönyvet 1755 óta vezetik. A plébánia területén van Ópalánka vikariátusának imaháza 1927-ből. Névadója Páduai Szent Antal. 1959-ben alaposan föl lett újítva.

Az újpalánkai leányegyházat 1920-ban alapították, és neogótikus stílusban új templomot építettek. A templom névadója: Árpád-házi Szent Erzsébet. A II. világháború után ezt a templomot teljesen lerombolták.

1814-ben emelték a Jézus Szíve kápolnát a Kálvárián, 1844-ben kibővítették, majd 1896-ban és 1903-ban is felújították. 1889-ben épült a Szent Rókus kápolna a temetőben.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • John Feldenzer: Németek Palánkán
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök