Padé
Падеј
Padej
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? |
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Észak-Bánsági |
| Község | Csóka |
| Rang | Falu |
| Terület | 78,3 km² |
| Népesség (2002) |
|
| Irányítószám | 23325 |
| Körzethívószám | 0230 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Padé (szerbül Падеј / Padej) a Tisza bal partján fekszik, az Aranka torkolatánál. A legközelebb fekvő település Ada, a Tisza túlpartján. Padét Adával híd köti össze, melyet 2010-ben adtak át.
A falu gyógynövénytermesztőiről és a mentáról elnevezett gyógynövény-feldolgozó üzeméről ismert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
A lakosság számáról 1869-ből származik az első adat: 3269-en laktak az akkor még külön települést képező Szerbpadén és Magyarpadén, csaknem egyenlő arányban. A legnépesebb 1953-ban volt, amikor az ott élők száma meghaladta a 4600-at. Ez azóta folyamatosan csökken. 1971-ben például alig érte el a 4000-et.
- 1991-ben 3190 lakosa volt 2255 magyar, 672 szerb, 143 jugo., 82 cigány[1]
- 2002-ben 2882 lakosa volt, 1920 magyar, 712 szerb, 119 cigány[1]
[szerkesztés] Története
Padé több mint 5000 éve lakott terület – a neolitikumtól, a római koron át a későbbi időkig találhatók határában leletek: szerszámok, fegyverek, pénzérmék.
Vadászó, állattartó, földművelő népek települtek meg ezen a tájon. Néhány erődítményszerű domb még mindig látható a falu határában, de találtak itt a régészek a népvándorlás korából is sírt – szép példáját a lovas temetkezésnek. Avarok, bolgárok, frankok is éltek valamikor erre.
[szerkesztés] Nevének eredete
1211-ben a mai Padétól délkeletre Morotva néven említenek egy kis, szerbek által lakott településről, amely közel feküdt ahhoz a helyhez, ahol a Harangod (ma Aranka) a Morotva-tóba ömlik. Továbbá ugyanitt említenek egy Harangod nevű települést is. 1223-ben már térképen is jelölik már Morotvát, ekkor a csanádi vármegyéhez tartozott.
A középkori faluról 1256-ból maradt ránk az első írásos emlék Harangodtöv néven, a Csanád nemzetség (Kelemenös bán fiai) ősi birtokai közé tartozott, és a mostani településtől keletebbre, a vasúton túli részen helyezkedett el. 1333-ben Harangodon római katolikus parókiát említenek, ami magyar lakókra utal. 1337-ben a Makófalvi család tulajdonában volt, 1479-ben Frank László és János birtokát képezte a település. Valószínűleg a török megszállás alatt néptelenedett el.
[szerkesztés] A török idők
1552-ben török kézre került, ekkor lakosai eltűntek, helyükbe szerbek érkeztek. 1557-ben a temesvári defter szerint 40 szerb család lakta, majd egy időben lakatlanná vált. Morotva is szerb faluként szerepelt ebben a defterben. Ezekben az időkben verem- és paticsfalú házakat építettek melyeknek csak 1 helyisége volt. A leletek szerint búzát zabot rozst és árpát termesztettek. A törökök új növényi kultúrákat is hoztak a vidékre: megjelent a dohány és a kukorica.
Ferdinánd király Cserepovics Gáspárnak, majd az ő halála után Szentgotthárdi Mártonnak, Dóczy Gergelynek és Kelemennek adományozta a települést. 1582-ben csupán öt szerb juhász lakta Padét. 1564-ben, mikor az adólajstrom szerint elpusztult, a Telegdyeké volt. 1653-ban a garamszentbenedeki konvent Béltelki Pált és Olasz Pált iktatta be birtokosokként.
[szerkesztés] A török után
1716-ban a török elhagyta a területet, de nem került vissza magyar fennhatóság alá, hanem osztrák tartomány lett. 1717-ben Padét 20, Morotvát 6 család lakta, de 1723-ban egy térkép Morotvát már lakatlan faluként tüntette fel. 1725-ben a padéi szerb lakosság elhagyja a falut az osztrákok által rájuk rótt terhek miatt. Egyeseket ugyan erőszakkal visszatelepítenek, ám 2 évvel később így is csak 10 szerb család lakta.
A török alól való felszabadulás után a kamaráé, majd 1781-ben Ormosdy István vásárolta meg, és már 1784-ben szegedi dohánykertész családokat telepített a szerbek mellé.[2] A papi szolgálatot az alsóvárosi klastromból kirendelt Takáts Rafael ferences atya látta el.[2] 1779-ben Torontál vármegyéhez került.
[szerkesztés] 19. század
1814-ben Diván Konstantiné lett a falu, aki 1806-ban a padéi előnevet is megszerezte. Később utóda, Diván György lett a földbirokos.
A XVIII. században elkezdődik a mocsarak lecsapolása a nagyobb termőterületek nyerése érdekében. Munkáshiány miatt Szeged környékéről magyarokat telepítenek be, majd újabb telepítésekre is sor kerül 1814-ben és 1839-ben. Ezek után épül a Szerb-Padé mellett a magyarok részére egy új település Újpadé (később Magyarpadé) néven.
A szegedi származású lakosság tovább gyarapodott, amikor az 1832 körül szétvert Morotva falu lakosságának egy része is Padéra költözött.[2] A szerbeknek már 1759-ben volt templomuk, az új 1855-ben épült. Padé katolikus templomát a későbbi földesúr, Diván György 1842-ben építtette - Bálint Sándor szerint a Havi Boldogasszony titulus a szegedi szülőföldre emlékeztet.[2]
A falu ekkor két településrészre különült el, az egyikben a szerbek, a másikban a magyarok laktak.
[szerkesztés] 20. század
1920-ban az SZHSZ királysághoz kerül. 1924 január 1-én (a két bizottság ülése 1923. december 21.) jelentős fordulatot hozott Szerbpadé és Magyarpadé életében, mert a minisztériumi rendelet értelmében ekkor egyesült a két falu. Ezt a dátumot sokáig mellékesen kezelték, a felülről diktált hagyomány értelmében itt is a felszabadulást éltették. A helyi közösség mostani vezetősége azonban elővette ezt a dokumentumot, és tavaly először faluünnepet szervezett ezen a napon. Az esemény különlegessége volt a kis település saját jelképeinek a bevezetése és használata.
[szerkesztés] Jelenkor
A jelenlegi helyzetről nem lehet sok jót mondani. A valamikor híres Menta gyógynövény-feldolgozó gyárban is nagy gondok vannak, de mások sem dicsekedhetnek.
Újabban minden év novemberében megrendezik a padéiak és az onnan elszármazottak találkozóját, amelyre időnként egész autóbusznyi résztvevő érkezik Szabadkáról. A Szabadkát ismerők gyakran emlegetik, hogy a városban egy egész kis Padé található.
A falunapon, december 21.-én kitüntetik az arra érdemes személyeket, intézményeket, vállalatokat, és tiszteletbeli polgár címet kapnak azok, akik annak ellenére is a szívükön viselik a szülőfalujuk sorsát, hogy már nem ott élnek. Az ünnepség rangját emeli a magyarországi testvértelepülés, Csanádpalota küldöttsége, akik a helybeliekkel együtt fellépnek a művelődési műsorban is.
[szerkesztés] Templomai
A padéi római katolikus templomot 1842-ben Diván György építette Szűz Mária tiszteletére, de a pravoszláv templom költségeinek a fedezéséhez is hozzájárult ez a család.
Ez utóbbi 1855-ben létesült Szent Miklós tiszteletére, de a szerbeknek már korábban, a 18. században is volt egy másik templomuk.
Említést érdemel, hogy az örmény származású Diván György a pravoszláv templom kriptájában nyugszik.
[szerkesztés] Schulhof- és a Diván-kúria
A falu legimpozánsabb épülete a Schulhof kastély. Ludwig Schulhof építtette az 1800-as években, s valamikor gyönyörű park is állt körülötte. A II. világháború után a TSZ központjává tették, majd teljesen lepusztult. Ma magánkézben van, felújítás alatt áll.
Diván Györgynek a falu földesurának kúriája a XIX. század végén épült, ma a helyi közösség irodája, valamint autóiskola működik benne.
[szerkesztés] A falu híres szülöttei
Említést érdemel, hogy Takáts Raffael Ferenc-rendi szerzetes, akinek a nevét a kilencvenes évek közepén vette fel a helybeli magyar művelődési egyesület, 1791-ben Padén nyomtatta ki Toldalék című tájszótárát.
A falu jeles szülötte még Kenedi Géza író, újságíró, aki egy ideig Mikszáth Kálmánnal együtt szerkesztette a Pesti Hírlapot. A publicista Padén járt elemi iskolába, majd a család Pécsre költözött, ahol a fiú jogot tanult. 1876-ban Pannonia címmel szépirodalmi és társadalmi lapot indított, majd a Közvélemény című lap munkatársa lett. Politikai és irodalmi tevékenysége közben megszerezte a jogtudori fokozatot is. A Pesti Hírlapnak huszonegy évig felelős szerkesztője volt, de összetűzésbe került a kiadóval, és átment az Újság című laphoz főmunkatársnak.
Kristály István, a falu tanítója és egy időben iskolaigazgatója, a Kalangya írói közé tartozott. Tisza menti majális című novelláskötetében a paraszti világ tragédiáit ábrázolta.
Említést érdemel, hogy a Padén tanító pedagógusok közül mások is jelentettek meg kisebb-nagyobb műveket, amelyeket végre számba kellene venni. A vajdasági alkotók közül Padén született Pintér Lajos, Molnár Rózsa Mária, Báti Konc Zsuzsa, Keszég Károly és Bóka Mária.
[szerkesztés] Címere
A címer tulajdonképpen az egykori helybeli földesúr, a Diván nemesi család címere.
- A korona alatti pajzs egyik oldalán vízszintes sávok, a másikon az ágaskodó oroszlán karmai között egy görbe kard látható, cser-, valamint tölgyfalevelekkel övezve.
- A zászló, amelyet mindkét templomban felszenteltek, az eget és a földet jelképezve kék és zöld színű.
[szerkesztés] Képek
Üdvözlet Magyarpadéról
A katolikus templom
A főutca és a katolikus templom
Az 1872-ben épített átkelő
Veber Schulhof kúriája
A Tisza Padé mellett
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- Herresbacher József: Padé monográfiája.
- cs. si: Feleségül vette fia jegyesét. Hét Nap, 2005 szeptember 27.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b c d Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
