Oroszlámos

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Oroszlámos
Банатско Аранђелово
Banatsko Aranđelovo
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Oroszlámos címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Törökkanizsa
Rang Falu
Terület 74,0[1] km²
Népesség (2002)
  • 1718 fő
Irányítószám 23332
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Oroszlámos (szerbül Банатско Аранђелово / Banatsko Aranđelovo) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a román határnál.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1891-ben 3071 szerb és magyar lakos[1]
  • 1910-ben 3537 lakosa volt, melyből 1811 magyar, 1572 szerb, 64 román
  • 1948: 3258
  • 1953: 3133
  • 1961: 3189
  • 1971: 2710
  • 1981: 2245
  • 1991-ben 1901 lakosából 941 szerb, 519 magyar, 236 cigány, 156 jugo.[2]
  • 2002-ben 1718 lakosából 912 szerb, 456 magyar, 260 cigány[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét a szomszédos Majdány település középkori nevéről kapta.

[szerkesztés] Története

A mai Oroszlámost a XVIII. században telepítették, a régi Oroszlámos a szomszédos Magyarmajdán helyén feküdt.

[szerkesztés] A település létrejötte

A mai Oroszlámos csak az 1748-1761. évek között keletkezett. 1753-ban a régi Oroszlámostól délre új falut telepítettek amelyet Új-Oroszlámosnak neveztek. Első lakosai, akik szerbek voltak, 1748 után Magyarmajdánról költöztek ide. A helységet Perlas gróf temesvári tartományi kormányzó telepítette és az 1761. évi térképen már fel is van tüntetve.

Az óbébi uradalommal Új-Oroszlámos is a Batthyány-család birtokába került. 1785-ben gróf Batthyány Ignácz erdélyi püspök Oroszlámos határában négy szerződéses dohánytermelő magyar falut telepített Szegedről és a Maros mentéről.[3] Mikor azután e falvak benépesítésekor kitűnt, hogy Erdélyből és Szeged vidékéről sokkal többen jelentkeztek mint a mennyit az újonnan telepített községekben elhelyezni lehetett volna, a többieket Új-Oroszlámoson helyezték el. Fél évszázad alatt a magyarok annyira megszaporodtak, hogy a Batthyány család 1840-ben kápolnát és iskolát építtetett számukra. A községet 1805-ben szabályozták, mert addig a házak szétszórva álltak. 1830-ban a tisza-marosi védgátak befejezésével a község határában 6000 hold föld vált művelhetővé.

1848-49-ben a fellázadt szerbek a gróf Batthyánytól telepített Verbovicza-Sziget, Podlokány, és Újhely falvakat elpusztították, mire ezeknek a lakosai is nagyrészt Oroszlámosra költöztek. 1869-70-ben gróf Batthyány-Tarnóczy Antónia új, díszes kápolnát építtetett a Szent Család tiszteletére. A görög-keleti templom 1825-ben épült.

[szerkesztés] 20. század

1918-ban az újonnan alakult SzHSz királysághoz került. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Törökkanizsai járáshoz tartozott.
A II. világháború alatt német megszállás alá került, 1945-től Jugoszlávia része. Az 194445-ös szerb megtorlásoknak a visszaemlékezések szerint 40 áldozata lehetett.[4]

... Apám mit sem sejtve felült hozzájuk, haza is hozták, de nem engedték a házunkhoz, hanem elvitték a községháza pincéjébe, ahol akkor a börtön volt. Itt öt napon át kínozták, többek között úgy, hogy egy kiéhezett macskát bekötöttek a nadrágja szárába, a bőrét hasogatták, és a sebeit sózták. Az volt a bűne, hogy a német megszállás alatt ő mint hentes átvette a németek által kiszabott beszolgáltatási élelmiszert...[4]

1992-ben a délszláv háborúk alatt Velencei Tamás plébánost letartóztatták, katonai szolgálatra kényszerítették, és csak a püspök tiltakozása mentette meg attól, hogy a tűzvonalba küldjék; ezután egy kaszárnyában tartották fogva.[5]

[szerkesztés] Történelmi települések

A középkorban e tájon feküdt Szigetfalu, melynek földesurai a Szigeti család tagjai, az 1450-84. években szerepelnek. A XVI. század elején elpusztult, többé nincs adat róla.
1785-ben gróf Batthyány erdélyi püspök magyar dohánykertészeket telepített ide. Csak 15 házból állt e telep, mely 1848-ig önálló helység volt, az 1785-ben telepített Podlokány, Verbovicza-Sziget és Újhely helységekkel együtt. Az utóbbi három azonban 184849-ben elpusztult. A szabadságharc után gróf Batthyány Antónia a kisszigeti jobbágyokat Újhelyre telepítette.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  • Táj és nép kultúra 3. Észak-Bánság paraszti műveltségből. szerkesztette Juhász Antal, Szeged, 1999.
  1. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Táj és nép kultúra 3. Észak-Bánság paraszti műveltségből, szerkesztette Juhász Antal, Szeged, 1999.
  4. ^ a b Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  5. ^ Magyar Katolikus Lexikon
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök