Nyest
Нештин
Neštin
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Szerémség |
| Körzet | Dél-Bácskai |
| Község | Palánka |
| Rang | Falu |
| Terület | 33,8 km² |
| Népesség (2002) |
|
| Irányítószám | 21314 |
| Körzethívószám | 021 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Nyest (szerbül Нештин / Neštin) a Horvátországi Újlaktól 5 km-re keltre, a Duna jobb partján fekszik. Közigazgatásilag Palánkához tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1991-ben 1002 lakosa volt, ebből 758 szerb, 111 horvát, 66 jugo., 57 szlovák, 1 magyar[1]
- 2002-ben 900 lakosa volt, ebből 689 szerb, 86 horvát, 56 szlovák[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Elnevezése a magyar nyest álltanévből ered. A középkorban Nészth vagy Nészt néven ismert. Első írásos említése 1323-ból való, egykori várkastélyát 1445-ben Castellum Nezth néven jegyzik föl.
[szerkesztés] Története
A terület már korai kőkorban lakott volt, később éltek itt kelták, majd rómaiak is, akik a Dunán erődítményt építettek. A IV. században avar törzsek érkezek a vidékre, a X. század elején pedig már magyar népesség is élt a területen.
[szerkesztés] Középkor
1323-ban említik először az Újlakiak birtokaként. Egykori várkastélyát 1445-ben Castellum Nezth néven jegyzik föl, Újlaki Miklós tulajdonában.[2] A kastély Neszt területén állt a Duna partján, de pontos helye nem ismert.[3]
A XVI. században az oszmán birodalom fennhatósága alatt állt, ami a helység lakossági összetételét jelentősen megváltoztatta. A törökök kivonulásakor szerb telepesek érkeztek a településre.
1759-ben Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelték fel templomát, melynek építése négy évvel korábban kezdődött. Ikonosztázát 1773-ban Teodor Dimitrijević Kračun festette, és a szerb ikonművészet egyik remeke. 1792-ben Mária Terézia reformfaji alatt iskolát kapott, amely a mai napig is működik.
1848-ban a Kalrócán tartott szerb nemzeti gyűlés után, egy szerb felkelő itt lőtt bele egy magyar hajóba a Dunán, megsebesítvén ezzel Mészáros nevű kapitányát.
A szabadságharc alatt 13 háza leégett, és a pravoszláv temploma is megrongálódott.
[szerkesztés] 20. század
1910-ben 1648, többségben szerb lakosa volt, jelentős horvát és szlovák kisebbséggel.
A település a trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Újlaki járásához tartozott. 1918-tól az SZHSZ része lett.
A II. világháborúban a Horvát Királysághoz tartozott, ekkor 144 lakót kivégeztek.
1954-ben a faluba bevezették a villamos áramot, és fejlődésnek indult a mezőgazdaság, különösképpen a szőlőtermesztés.
[szerkesztés] Képek
A falu és a templom
A templom
A templom ikonosztáza
[szerkesztés] Forrás
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ Đorđe Busković, Smit Rudolf R.: Középkori várak a Vajdaságban. Bánáti Dunai Nyomda, Újvidék, 1939. Fordította: Szatanek József, Pécs 2002.
- ^ Đuro Szabó: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában. Zágráb, 1920. Matica Hrvatska
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
