Nyest

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Nyest
Нештин
Neštin
Nyest
Nyest látképe
Table separator.png
Nyest címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Szerémség
Körzet Dél-Bácskai
Község Palánka
Rang Falu
Terület 33,8 km²
Népesség (2002)
  • 900 fő
Irányítószám 21314
Körzethívószám 021
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Nyest (szerbül Нештин / Neštin) a Horvátországi Újlaktól 5 km-re keltre, a Duna jobb partján fekszik. Közigazgatásilag Palánkához tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1991-ben 1002 lakosa volt, ebből 758 szerb, 111 horvát, 66 jugo., 57 szlovák, 1 magyar[1]
  • 2002-ben 900 lakosa volt, ebből 689 szerb, 86 horvát, 56 szlovák[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Elnevezése a magyar nyest álltanévből ered. A középkorban Nészth vagy Nészt néven ismert. Első írásos említése 1323-ból való, egykori várkastélyát 1445-ben Castellum Nezth néven jegyzik föl.

[szerkesztés] Története

A terület már korai kőkorban lakott volt, később éltek itt kelták, majd rómaiak is, akik a Dunán erődítményt építettek. A IV. században avar törzsek érkezek a vidékre, a X. század elején pedig már magyar népesség is élt a területen.

[szerkesztés] Középkor

1323-ban említik először az Újlakiak birtokaként. Egykori várkastélyát 1445-ben Castellum Nezth néven jegyzik föl, Újlaki Miklós tulajdonában.[2] A kastély Neszt területén állt a Duna partján, de pontos helye nem ismert.[3]

A XVI. században az oszmán birodalom fennhatósága alatt állt, ami a helység lakossági összetételét jelentősen megváltoztatta. A törökök kivonulásakor szerb telepesek érkeztek a településre.

1759-ben Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelték fel templomát, melynek építése négy évvel korábban kezdődött. Ikonosztázát 1773-ban Teodor Dimitrijević Kračun festette, és a szerb ikonművészet egyik remeke. 1792-ben Mária Terézia reformfaji alatt iskolát kapott, amely a mai napig is működik.

1848-ban a Kalrócán tartott szerb nemzeti gyűlés után, egy szerb felkelő itt lőtt bele egy magyar hajóba a Dunán, megsebesítvén ezzel Mészáros nevű kapitányát.
A szabadságharc alatt 13 háza leégett, és a pravoszláv temploma is megrongálódott.

[szerkesztés] 20. század

1910-ben 1648, többségben szerb lakosa volt, jelentős horvát és szlovák kisebbséggel.

A település a trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Újlaki járásához tartozott. 1918-tól az SZHSZ része lett.

A II. világháborúban a Horvát Királysághoz tartozott, ekkor 144 lakót kivégeztek.

1954-ben a faluba bevezették a villamos áramot, és fejlődésnek indult a mezőgazdaság, különösképpen a szőlőtermesztés.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Đorđe Busković, Smit Rudolf R.: Középkori várak a Vajdaságban. Bánáti Dunai Nyomda, Újvidék, 1939. Fordította: Szatanek József, Pécs 2002.
  3. ^ Đuro Szabó: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában. Zágráb, 1920. Matica Hrvatska
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök