Muzslya

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Muzslya
Мужља
Mužlja
A Mária Szent Neve római katolikus templom
A Mária Szent Neve római katolikus templom
Table separator.png
Muzslya címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Nagybecskerek
Rang Nem önálló település
Terület km²
Népesség (2002)
Irányítószám 23206
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Muzslya (szerbül Мужља / Mužlja, németül Muschla) Nagybecskerektől délre, a város központjától légvonalban 4 km-re, a Béga folyó jobb partján helyezkedik el. 1981-től nem önálló település, Nagybecskerek város IX. kerületét alkotja.
Muzslya a Közép-Bánsági körzet legnagyobb magyar többségű faluja, ennek ellenére az elmúlt harminc év alatt a magyar iskolába járok száma több mint 300-al csökkent.[1] A muzslyai intézményekbe 2010-ben 58 magyar elsős volt, akik közül többen a környékbeli Lukácsfalváról jártak be.[2]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Nevének eredete

A Nagybecskerekhez tartozó Felső-Muzslya királyi kincstár területről kapta a nevét. Előfordul még a Torontálmuzslya elnevezés is.

  • 1918-ig Felsőmuzslya
  • 19181941 között Gornja Mužlja
  • 19411944 között Ober Muschla
  • 1955-ig Gornja Mužlja, magyarul Felső Muzslya
  • 1955-től Mužlja, magyarul Muzslya, de a helybeliek Muzslának mondják

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A falu alapításának terve

A falu alapításának első lépése az volt, mikor 1888-ban Nagybecskerek határában Felsőmuzslya néven kincstári telepet szerveztek, mintegy 400 magyar családnak, aminek 1890-ben, a szervezett betelepítés után lett számottevő közössége. Még ebben a évben a kincstár a Tisza mellet elterülő mintegy 12000 holdnyi rétből az új település számára 5-6 ezer hold földet sajátított ki Becskerek város rovására.

Ezen rét ősidőkben midőn a Tisza töltései fel nem épültek még, nádas és legelőként használtatott, később pedig, midőn el lett gátolva a Tisza folyam, felszántatott a terület nagyobb része és haszonbérbe adatott. Az 1840-es években megkínáltatott Nagybecskerek város közönsége ezen rét megvételével, de részint szűkkeblűség, részint pedig a rosszul felfogott gazdasági érdeken hajótörést szenvedett a kérdéses adásvételi ügy és a kincstár tulajdona maradt.

Muzslya fejlődését a múltban a város (Nagybecskerek) közelsége olykor előnyösen, olykor hátrányosan befolyásolta, attól függően, hogy az új telepes község közigazgatásilag a városhoz tartozott-e, vagy sem. Mindenesetre tény, hogy Muzslya a telepítés előtt (és utána is egy ideig) Becskerek szerves részét képezte, s ezért érthető, hogy 1890-ben az újságok nem muzslyai, hanem nagybecskereki telepítésről írtak, noha már akkor világos volt, hogy egy új, önálló község van alakulóban.

[szerkesztés] A telepítések megkezdése

Az 1890. év rendkívül gazdag volt eseményekben, s a korabeli sajtó hasábjain pontosan nyomon lehetett követni a betelepítés ütemét és folyamatát.
1890. tavaszán, a telepítés megkezdése előtt már a legapróbb részletekig ismert volt az operatív terv. A királyi kincstár 420 család beköltöztetését irányozta elő, ahogy akkoriban mondták: „a nagybecskereki rétben lévő Felső-Muzslya nevű kincstári területen.” A telepítési terv részleteit ismerve a Torontál 1890 márciusában beharangozza, hogy minden család kap:

600 szögöl belsöséget, 8 hold szántóföldet, kihasíttatik továbbá 1200 hold legelő, amely a telepeseknek közös vagyonát, esetleg a község, mint erkölcsi testület törzsvagyonát fogja képezni; megfelelő belsőségek lesznek továbbá átengedve az iskola, egyház és községház céljaira, s ezen kívül kulturális célokra 50 hold szántó hasíttatik ki.

Akkortájt már elkészült a 420 család névjegyzéke is, amelyet a kincstár el is fogadott.[3] A telepítés előtt, azonban egy lényeges kérdés szinte az utolsó percig megoldatlan maradt. Nevezetesen az, „hogy ezen telepítés mint önálló község létesíttessék-e, avagy Nagybecskerek r. t. városnak kiegészítő részét képezze?” Ugyanis, ha Muzslya közvetlenül a telepítés után 10000 holdnyi területével kilépett volna a város közösségből, Becskerek elvesztette volna jövedelmének egy részét, pontosabban az úgynevezett kincstári pótadód.

A falu főutcája, a templommal

1890. márciusában az új község státusa még megoldatlan volt, s az illetékesek még azt sem tudták, hogy az érkezők becskereki illetőségűek lesznek-e, vagy sem. Halogatásra már nem volt idő, és sürgősen dönteni kellett. Hertelendy József főispán azonnal felhívást intézett a város polgármesteréhez, amelyben kérte, hogy a felvetett kérdésben a városi képviselő-testület rendkívüli közgyűlése adjon választ. Április 15.-én meg is tartották az összejövetelt, s a viharos gyűlésen 14 szavazat többséggel kimondták, hogy a telepes község, mint Nagybecskerek városának kiegészítő része, annak külvárosát fogja képezni. Időközben április 3.-án a kincstári épület helységeiben kijelölték a telepesek telkeit, vagyis megejtették az olyankor szokásos sorsolást. Mindez báró Malkomesz Jeromos miniszteri titkár felügyelete alatt történt, s az eseményen természetesen a telepesek is jelen voltak.

A betelepülők nagy részét Szaján és a Karácsonyi Bogdán alapította, majd megszüntetett Akács gányófalu szegedi eredetű magyar lakossága adta (1891),[4] de érkeztek Monostor, Lőrincfalva, Kis- és Nagy-Bikács településekről is.[5]

[szerkesztés] A település kiépítése

1890. nyarán a Torontál már arról tudósít, hogy az új község:

assanként kezd kibontakozni a fejlődési stádiumából. A települő 400 családból a nyár folyamán bizony még hírmondónak is alig mutatkozott egy-kettő, most az aratás után azonban tömegesen térnek új otthonukba, úgy hogy az utóbbi napokban mintegy 97 ház van építés alatt, melyekből 40 ház legközelebb tető alá kerül.

Az építkezés gyorsított ütemben haladt, a munkálatokat az illetékesek is sürgették. Augusztus végén már arról ad hírt a sajtó, hogy 124 ház van munka alatt, melyekből 5 ház csaknem elkészült. Ronay Jenő alispán többször is a helyszínre látogatott, ahol Engel S. helybeli és Milkó Vilmos szegedi építési vállalkozókkal több órán át tartó tárgyalást folytatott.
Érdekességként említjük, hogy a korabeli megállapodás kikötötte, hogy az új telepen csak cseréppel fedett lakóházak építhetők fel.

A Mária Szent Neve római katolikus templom

1890. október 26.-án már arról értesülünk, hogy a telep meglehetősen mozgalmas képet nyújt. 180 ház fala készült el (vert fal volt), s mintegy 50 ház került tető alá. A falakat a telepesek együttes erővel készítették, s csak a tetőszerkezetet engedték át a szakembereknek, az Engel, Kremer és Milkó cég dolgozóinak. A cserépzsindelyes tetőszerkezeteket a szakemberek ugyanis gyorsabban készítették el, s egyébként sem volt idő tétovázásra, mert a telepeseket még az őszi esők előtt fedél alá kellett juttatni.

1890. október 27.-én került sor a telepeseknek kijáró kincstári földek szétosztására. Az építkezési munkálatokkal egyidejűleg, felsőbb megbízásból két becskereki orvos, Haidegger Lajos és Weiterschan József általános szemvizsgálatot tartott az új telepen. A mintegy 500 megvizsgált személy közül 16-nál észleltek trachomát, és azonnal meg is tették a szükséges óvintézkedéseket.

1893-ban megalakult a Nagybecskereki Rétlecsapoló Társulat Rónay Jenő akkori főispán kezdeményezésére, hogy a Felsőmuzslya telepes községnek kiosztott földeket, melyek a tiszai védtöltéseken tavasszal átszivárgó és fakadó vizektől évről-évre el voltak árasztva vízmentesítse, mert Felsőmuzslya telepesei a nekik telepenként kiosztott 105 holdnak csupán a magasabb fekvésű részeit használhatták, a másik részét, mely a földeknek mintegy fele volt 4–5 éven át a víz minden tavaszon elárasztotta.

1893-ban megépült az iskola, 1895-ben a római katolikus templom. 1899-ben helyi káplánság alakult, melyből 1909-ben plébánia lett.

[szerkesztés] 20. század

A telepítéseket 1902-re fejezték be. 1905-ben Nagybecskerektől különválva megalapították Felsőmuzslya községet.
Az I. világháború után az SZHSZ királysághoz került, majd 1941-44-ig német megszállás alatt volt. A bevonuló szerb partizánok a visszaemlékezések szerint 12 helyi lakost vertek agyon.[6]

A falu 1981-ben csatlakozott Nagybecskerekhez, tulajdonképp Muzslya képezi a város IX. kerületét. 2010 június 19.-én felavatták a muzslyai Petőfi szobrot, amely második a Vajdaságban és az első Bánátban.[7]
2010-ben minisztériumi rendelettel megszüntették a muzslyai anyakönyvvezetői hivatal munkáját, ami később a helyi tanács közbenjárására a hivatal újra megnyílt, de a gyerekek anyakönyveztetését, a házasságot és a halotti bizonyítványok kiállíttatását már Nagybecskereken kellet elvégezni.[8]

[szerkesztés] Lábjegyzet

  1. ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
  2. ^ Kecskés István: Tizenegy elsős Nagybecskereken. Magyar Szó, 2011. május 25.
  3. ^ A levéltári források esetenként 400-420-450 családot említenek.
  4. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  5. ^ A legenda szerint a kétkezi munkások inkább Katrincára költöztek volna, de Hertelendy József, Torontál megye főispánja Muzslyát „választatta ki” velük. Mégpedig úgy, hogy a telkek kiosztásakor azt mondta: „aki Katrincát szeretné, az guggoljon le, aki Muzslyát, az álljon fel”. Az emberek leguggoltak, a főispán pedig szép lassan számolt: egy, kettő, három... Sokáig ment ez így, mígnem mindannyian felálltak, mert megmacskásodott a lábuk. Ekkor azt mondta: „No, látik, kentök! Mindönki Muzslára akar mönni”...
  6. ^ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  7. ^ Kecskés István: Petőfi-szobrot avattak Muzslyán Magyar Szó, 2010. június 21.
  8. ^ Kecskés István: Száz év után megszűnt az eskettetés Muzslyán. Magyar Szó, 2010 január 9.

[szerkesztés] Forrás

  • Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest 1914.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Németh Ferenc(1988) Magyar szó
  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003 Szabadka

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök