Monostorszeg

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Monostorszeg vagy Bácsmonostor
Бачки Моноштор
Bački Monoštor
Monostorszeg
Monostorszeg
Table separator.png
Monostorszeg címere

Monostorszeg címere2.png
[1]
Hivatalos? Nem.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Zombor
Rang Falu
Terület 94,4 km²
Népesség (2002)
  • 3920 fő
Irányítószám 25272
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Végzetes hiba: Parameter coordinates must be one or more valid locations.


Szent Péter és Pál katolikus templom

Monostorszeg vagy Bácsmonostor (szerbül Бачки Моноштор / Bački Monoštor, németül Batsch Monoschtor) a Vajdaság a Nyugat-Bácskai körzetében, Zombortól 15 km-re nyugatra, a Duna bal partján fekszik. Közigazgatásilag Zomborhoz tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 5690 lakosának többsége horvát volt, rajtuk kívül 1214 német és 1058 magyar lakta
  • 1961: 4560
  • 1971: 4590
  • 1981: 4432
  • 1991-ben 4205 lakosából 1709 jugo., 1563 horvát, 167 magyar, 145 szerb, 70 román, 43 német[2]
  • 2002-ben 3920 lakosából 2043 horvát, 570 jugo., 371 szerb, 211 magyar, 179 román, 100 cigány, 32 német[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét a határában feküdt Bodrog város, Szent Péter tiszteletére szentelt bodrog-monostori apátságáról kapta.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A középkor

Az eredeti település a bodrogi vár mellet feküdt, ezért története elválaszthatatlan attól.

Bodrog vára a magyar honfoglalás előtt a szláv Zalán vezér székvárosa volt. A magyarok legyőzték Zalán seregét, Bodrog várát pedig elfoglalták. A vármegyeszervezés idején I. István Bodrogot az azonos nevű vármegye székhelyévé tette. Itt töltötte 1095. húsvétját Szent László király, itt fogadta a clermonti zsinat küldöttségét megígérve, hogy keresztes hadjáratot indít a Szentföldre. A hadjáratra a király halála miatt soha nem került sor.

1241-ben a tatárok Bodrogot is megostromolták és miután bevették teljesen lerombolták. A település azonban kiheverte a pusztítást és 1256-ra újjáépült. 1327-ben Szent Péterről nevezett apátság volt Bodrog mellett s ennek apátja Márton (abbas de S. Petro de districtu Bodrogiensi) perben volt a szintén Bodrog mellett, egy dunai szigeten fekvő Szent Kereszti paulinusokkal bizonyos Hotyas nevű tó miatt, amely ugyanazon a szigeten volt és a paulinusok használták. A kalocsai érsek vikáriusa, az okiratok és a kihallgatott tanúk vallomása alapján, e tavat az apátnak ítélte oda, amint az régebben is joggal bírta, s ennek birtokába az apátot mindjárt be is vezettette. 1332-ben a szent-kereszti prior is belenyugodott ez ítéletbe és e tavat továbbra is a Bodrog melletti szent-péteri apátság birtokában hagyta. Ez alkalommal Péter volt az apát „monasterii Scti Petri prope Bodrugh.”

A tó még sok pert okozott később is, sőt nemsokára Miklós macsói bán Kőszeg, várához csatolta, de 1337-ben a Bodrog vármegyei közgyűlés után, ismét visszaadta a Bodrog melletti Szent Péter apátságnak (monasterio S.-Petri prope Bodrog.)

Ez az apátság 1338-ban is szerepel Papi és Hetes birtokok szomszédjaként (a mai Bácskertes határában). 1365-ben András apát újra perben állt a tó miatt. Ez alkalommal bizonyára a klastromhoz épült faluról van szó, mikor az apát „possessio sua Monostor”-ban megidéztetik. A tavat 1366-ban Kont nádor a paulinusoknak ítélte oda. Az utóbbiak e nádori ítéletet 1379-ben, a királytól is megerősítve az apát ellen (contra abbatem ecclesiae S. Petri de juxta Bodrog.)

1382-ben I. Lajos király adományából az óbudai Klarissza-apácák kapták meg s még a XV. században is az övék maradt e részük. 1497-ben ismét Monostor néven találjuk felemlítve a szent péteri apátságot (abbas monasterii beati Petri de Monostor), amely Papi miatt határperbe keveredett.

Az eddigi adatokból világos, hogy a Szent Péterről nevezett apátság vagy monostor, Bodrog város mellett volt és hogy egyszerűen Monostornak nevezték. Az 1803., 1816. és 1828. években tartott kanonika vizitáció iratai szerint Monostorszeg falu határában a Bodrog pusztában, az Obrovácz erdőben és a Stari selo vagy Ó-Monostor másképp Bodrog-Monostor nevű határrészekben romok vannak, amelyeket az apátság romjainak tartanak. E szerint a mostani helység a régi apátság vagy monostor tőszomszédságában, vagy a telek végében épülve kapta Monostor-szeg nevét. Egy 1522. évi Bodrog vármegyei dézsmalajstromban Bodrog város után közvetlenül ez a Monostor is fel van sorolva Bodrog-Monostor néven, 10 adózóval. Ugyanez évben Szond körül egy már 1382-ben fennállott Monostorszeg is fel van sorolva, de Bács vármegyében, tehát Apatin alatt. A török defterek a zombori nahijében sorolnak fel egy Dolni- (azaz Alsó-) Monostort 1570 körül 3, és 1590-ben 9 adózó házzal.

[szerkesztés] A török után

Tájház

Az 1699. évi vármegyei első összeírásban Sterbácz és Pasináda között sorolja fel Monostort (tehát a mai Monostorszeget) 36 adózó gazdával. Marsiglinek ez időbeli térképén is egyszerűen Monostor néven van feltüntetve a Duna mellett, (de a mai Monostorszegnél délibb helyen.) Müller I. 1709-ben kiadott térképén Monostor szintén Küllőd alatt van, a Kígyós folyó mellett. Így tünteti fel 1717-ben Schenk Péter mappája is, hibásan.
Egy 1702. évi kamarai összeírásban Pasinada és Sterbacz mellett Alsó-Monostornak van nevezve. Az 1715. évi adóösszeírásban Zombor és Bukcsinovics között van Monostor felsorolva, 17 adófizető gazdával. 1718-ban Alsó-Monostornak írják 41 adóköteles gazdával, de Nagy-Monostornak is, melyre 171819. évben 88 dikát róttak. 1722-ben Monostorban 48 gazda lakott. 1724-ben Nagy-Monostor, másképen Bodrog, népes hely volt, 46 gazdával. Az összeírás szerint „az a hely, ahol most a nagymonostoriak laknak, azelőtt Bodrog helység volt, ez pedig híres volt vala és területének egy része a Veresmarttal szemben levő szigeten volt, melyet a veresmartiak ma is Bodrognak neveznek.”
Az 172527. évi adóösszeírásban már Monostorszeg néven van említve Sterbácz és Pasinada között, 70 adózó gazdával. Az 1746-ban használt régibb pecsétjén „Sigil. Comm. Monostoriensis” körülírás volt, de az 1770-ben használt pecséten már „Sigil. Monostorszeg” áll. Müllernek 1769. évi mappáján mégis Bodrog-Monostor van a Duna mellett feltüntetve, s alatta Etes (Hetes).

[szerkesztés] 18.–19. század

A XVIII. század elején horvát, német és magyar telepes érkeznek a faluba. 1717-ben a nem rég érkezett telepesek a lakóházaikhoz szükséges építőanyagot a Bodrog erőd maradványaiból hordták szét. Az újonnan alapított falu már 1 kilométerre távolabb épült fel mint a régi, török pusztította, köszönhetően az állandó árvizek miatt. Így 1752-re az egész ófalu átköltözött az új településre. 1770 október 23-iki összeírás szerint 262 gazda és 13 zsellér lakott itt, és Pasinada meg Grubasevity puszták tartoztak ide. 1772 augusztus 3-án úrbéri rendezés céljából összeírás volt itt, s akkor 253 telkes gazda lakott benne és 28 zsellér.

A horvát templom

A Ferenc-csatorna dunai nyílása Monostorszegnél volt, de mikor a Duna 1822-ben a gátat áttörte, fölfelé kellett azt vezetni Bezdánig. Ipara már ekkor jelentékeny volt: a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, molnárok, halászok 1825-ben kaptak céhszabadalmat. 1826-ban Monostorszeg lakosságának nagyobb részét római katolikus horvátok és sokácok tették ki, és csak kis részét németek. 1836-ban Monostorszegnek 501 házban 4296 lakosa volt.

A római katolikus parókia 1722 óta áll fenn. A templom Péter és Pál apostolok tiszteletére van szentelve. 1752-ben épült, 1806-ban megújították és bővítették.

[szerkesztés] 20. század

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott.

A falut 1944-ben a németek fel akarták égetni. A falu plébánosa ekkor megfogadta, hogy ha megmenekülnek minden hónapban megtartják 13.-át a Fatimai Miasszonyumk tiszteletére. Azóta a templom egy fatimai kegyszobor másolatot is kapott a zarándokhely.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Bartán

Monostorszeg határában nagy történelmi emlékű helyek voltak, így: Bartán hajdan várhely volt – castrum Barthan – mely 1480-ban a Nagyvölgyi László özvegyét uralta. A katonai térképeken, a Ferenc-csatorna éjszaki partján, a monostorszegi határban levő Bortány-pusztát jelöli meg Csánki az egykori vár helyeként.[3] Erről a várról nagyon kevés hiteles adatunk van, úgyszólván egyetlen határozott megjelölése a várnak az a Mátyás király korából fennmaradt 1475. évi oklevél, mellyel Szilágyi Erzsébet megparancsolja a Barthan vár várnagyainak (castellanis castri Barthan), hogy a szomszédos falvak területén a jogtalan vámszedést abbahagyják és az így okozott kárért elégtételt adjanak.

Barthan falu említésére azonban már sokkal korábban 1323-ban történik, amikor egy Joh. fil. Egydij de Barthau nevű nemes szerepel. Újabb említése 1347-ben van Lajos király oklevelében, mellyel Bartháni László fiait, Jánost és Pétert, a kunokkal való összeesküvésük miatt összes birtokaiktól megfosztja és azokat, köztük Bartánt is, Becsei Tőttösnek adja.
A Bartháni család többi tagjai azonban, mint később kiderült, megtartották itteni részüket, sőt Bartháni Peres Mihály 1367-ben birtokot kap még Aranyanban is, és 1368-ban királyi emberként szerepel. A Barthániak 1404-ben ismét magukra vonják a király haragját, mert Miklós erdélyi vajdával szövetkeztek; ezért Zsigmond király megfosztja a Bartháni Pereseket birtokaiktól és azokat Gyula Franknak és Németi Jánosnak adja. A Peresek azonban később, amikor Zsigmond király a vajdával kibékült, ismét visszaszerezték részben a jogaikat. Egyik Bartháni részbe 1330-ban a kalocsai káptalan Maróthi Jánost iktatja be, 1441-ben Nagyvölgyi László egy másikba. További adat a peresekről nincs, s a mikor 1445-ben Nagyvölgyi Lászlót ismét más részbirtokába helyezik át, már csak egyedül szerepel.

Bartán földjére a XV. század elején jogot tartottak a Marótiak, kik 1430-ban ítéletileg el is nyerték a vitás részt. Igényt tartottak itt birtokra a Farnasi Veresek is. 1448-ban a Vizvölgyi csalás és 1460-ban egy Nagy nevű nemes bukkan fel, ki a bartáni előnevet használják. A Nagyvölgyiek szintén a bartáni előnevet vették fel s ebből a családból való az a Nagyvölgyi László, aki 1468-ban a vármegye alispánja volt.

[szerkesztés] Besenyő

A vármegye egyik legősibb helysége volt Besenyő, melynek azonban egész határozottsággal nem állapíthatjuk meg a pontos fekvését. Egy 1211. évi határjárás szerint a mai Monostorszeg körül, a Duna mellett terült el; más források azonban Bajától éjszakra helyezik s az újabb katonai térképek is Baja fölött jelölnek meg egy Besenyő nevű földrészt. Okleveles emlékeink szerint a Bodrog megyei Besenyő első ismert birtokosa a tihanyi apátság volt, melyet Szent László király 1093-ban újra megerősített e birtokában. Már akkor falunak nevezi Besenyőt Szt. László király. A következő század elején, 1211-ben, II. Endre erősíti meg az apátságot e birtokában. 1266-ban IV. Kelemen pápa is pártfogásába veszi az apátságot és birtokaiban megerősítve azt, megemlékezik a Bodrog vármegyei Besenyő faluról és abban Szt. Máriának felszentelt kápolnájáról. A XIV. században számos adattal szerepel egy Besenyei család, melynek bizonyára már akkor birtoka volt itt; birtokban találjuk e családot Besenyőn a következő század elején is, a mikor 1425-ben e családbeliek osztozni akartak jószágukon, amit azonban a kalocsai káptalan többek ellenvetésére, nem hagyott jóvá. Több család, már a XIV. században a Besenyei előnevet is használja, így Földes Benedek, aki 1392-ben Bodrog vármegye szolgabírája volt; ugyan ez a család 1402-ben is szerepel. 1468-ban a besenyői előnevű Kis Jakab Bodrog megyei szolgabírót találjuk. 1448-ban a Nagy és Gyele családok, továbbá 1461-ben felbukkanó Bárány, 1466-ban szereplő Györgyfi és Fizi nevű nemesek, 1479-ben Doba, 1480-ban Antalfi, 1482-ben Albert, Bocskodi, Kemény és Monházi családok használták a bessenyei előnevet. Ez a helység is bizonyára a török korban pusztult el. Ekkortájt igény tartottak rá a Bekeyek, akik 1628-ban tiltakoznak az ellen, hogy Budai Pált itt birtokba iktassák. Az erről szóló oklevélben Besenyő már csak pusztaként szerepel.

[szerkesztés] Bodrog

A Duna folyam mellett, Zombortól nyugatra, Monostorszeg határában feküdt Bodrog is, ez az ősrégi város, melynek várát már itt találták a honalapítók. A vármegyei rendszer behozatala alkalmával főhelyévé lett a vidéknek és az alakított vármegyének, amely gyűléseit a XIV. századtól kezdve rendszeresen itt tartotta. Az 1330-as évektől kezdve már főként mint város szerepel. 1351-ben Szekcsői Herczeg Péter kapta meg Róbert Károly királytól egyéb birtokokkal együtt Bodrog várost, örökösödési joggal. Ő tette át a város vásárait Dautba, amely szintén birtoka volt s ezeket a vásárokat özvegyétől Becsei fia, Tőttös László 1366-ban Garára akarta átterelni. Bodrog ura a Herczeg család maradt egészen a török hódoltságig. 1522-ben a dézsmalajstromokban név szerint van felsorolva 147 adózó lakosa, akik nevük után ítélve, majdnem kivétel nélkül magyarok. Utoljára 1535-ben említik a Herczeg családnak egy birtok igényperében. Bodrogról még csak 1724-ben van szó, a mikor az az évi összeírás a mai Monostorszeget másként Bodrognak nevezi.

A hajdan romba dőlt Bodrog városához tartozott Bodrog-sziget, ahol a pálosoknak Szent Keresztről nevezett kolostora állott, melyről még a tatárjárás előtt megemlékeznek a följegyzések. A tatárjárás idejében a kolostor elpusztult és a később, az 1459-ben szereplőt, csak a tatárjárás után építették. A XV. század derekán a bodrogi várral együtt ez is a szekcsői Herczegek birtoka volt. 1490-ben a földesúr a bodrogszigeti jobbágyoknak szabadalmakat is adott. Utolsó okleveles nyomára 1497-ben találunk és így valószínű, hogy a mohácsi vész idejében végleg elpusztult.

[szerkesztés] Hetes

E tájon fekhetett még Hetes község 13681468 között részben a margitszigeti apácák birtokaként; de részuk volt itt már 1423-ban a Maróthiaknak is. Még 1468-ban is szerepelnek, 1476-ban azonban, Maróthi Mátyás elhunytával a Czoborok kapták, akik Gábor kalocsai érseknek zálogosították el, ki a zálogjogot a káptalanra ruházta át.
148195-ben a Czoborokat ismét birtokban találjuk itt. E birtokért a Czoborok és a Szentgyörgyi grófok között hosszú birtokper folyt.

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Fejér György: Codex Diplomaticus
  • Iványi István: Bács-Bodrog vármegye Földrajzi és Történelmi Helynévtára. Szabadka, 1907.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ A hivatalos címer nem ismert, ezt a két változatot használja a település általában.
  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök