Mohol

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Mohol
Мол
Mol
A katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Mohol címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Észak-Bánsági
Község Ada
Rang Község
Terület 68,1[1] km²
Népesség (2002)
  • 6786 fő
Irányítószám 24435
Körzethívószám 024
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Mohol (szerbül Мол / Mol, németül Mol) az adai község déli részén fekvő legnagyobb település, amely a Tisza mentén húzódik az Újvidék-Szeged országúton Adához 1957 július 1.-én, egy népszavazás útján csatolták; területeinek egy része pedig Topolyához került.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1800-ban 2347 szerb, 102 magyar lakosa volt
  • 1820-ban 4082 lakosából 2595 szerb, 1477 magyar, 20 zsidó
  • 1880-ban 7782 lakos
  • 1891-ben 9509 lakosából 5710 magyar, 3669 szerb, 107 német[1]
  • 1900-ban 9878 lakosából 6054 magyar, 3481 szerb, 266 zsidó, 77 német[2]
  • 1910-ben 10.254 lakos, 6615 magyar, 3557 szerb, 85 német
  • 1921-ben 11.033 lakos, 7060 magyar, horvát-szerb 3693, 56 német
  • 1931-ben 11.715 lakos, 7214 magyar, horvát-szerb-macedón 4373, 55 német
  • 1948-ban 8275 lakos, 5084 magyar, 3044 szerb
  • 1953-ban 8121 lakos, 5104 magyar, 2873 szerb
  • 1961-ben 8097 lakos, 5265 magyar, 2776 szerb
  • 1971-ben 8128 lakos, 5292 magyar, 2641 szerb
  • 1981-ben 7950 lakos, 5206 magyar, 2301 szerb, 27 jugoszláv
  • 1991-ben 7522 lakosából 4787 magyar, 2171 szerb, 307 jugo., 107 cigány[3]
  • 2002-ben 6786 lakosából 4217 magyar, 2189 szerb, 153 cigány[3]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét feltehetően Mohorról kapta, aki Ond törzséből, a Vaja nemzettségből származott. A Vaja nemzetség ősi fészke a Temes vármegye területén lévő Ormánd melletti Vaja falu volt. Mohort 1242 elején, elaggott korában a tatárok megölték.

12301323 között Moharewe, Moharewy, 14121521 között Moharrywe, Mohal, Mahol, Maholrév, Moharéve. 1521-ben Mohol, 1665-ben Moholy, 1690. Mohol, 1720. Moholy, 1900-tól Mohol.

A középkori helységek okleveles említésének sorrendjében Moholt először 1230 táján Moharewe, Moharewy, Moharrywe néven említették. A korszak írásmódjának megfelelően földrajzi névnek Moharévét vagy Moharrévét kellene tekinteni, de ezek a nevek a történelem során-1521-re átalakultak Mohollá.

Levéltárban fellelhető névváltozatai:[4]

  • Mohoj
  • Moholy
  • Mol

[szerkesztés] Története

Moholnak régi neve Moharéve, mely Becsei Imre birtoka volt, aki ezt 1323-ban Lampert országbíró előtt Dombónak adta cserébe tiszántúli Szentmiklós és Akacs nevű birtokaiért. 1332-ben a csanádi káptalan előtt Salánki Dombó Moharéve nevű birtokát 40 márkáért Becsei Imrének és fiainak visszaadta.

Moharéve és környéke Bács vármegye XIV. század előtti térképén

Később Moharéve a Telegdiek birtokába került, s mint ilyenről történik említés 1412-ben, mikor Zsigmond király Csanád vármegyébe kebelezte át, mert a Telegdieknek itt több birtokuk is volt. Ezután az 1521. évi Csongrád vármegyei tizedjegyzékben már Mohol néven szerepel. A török defterek a szegedi nahijében felsorolják Moholt 1570 körül 5, 1580-ban 17 és 1590-ben 23 adózó házzal.
Mohol az 1690. évi török mappán is fel van tüntetve a Tisza mellett, a Moholka bara beömlése alatt egy szigeten, melyet a Morski fok a Tiszával alkot. E sziget neve Tatarszka-ada (Tartársziget).

1701-ben szerbek telepedtek le. 1702-ben a tiszai határőrvidék szervezésekor katonai sánc lett. Az 1702 nyarán benyújtott kamarai összeírás szerint Moholon 16 gyalogos, 17 asszony, 29 gyermek, 4 legény, 2 hajadon és árva 10 volt. Moholhoz 17021703-ban a következő puszták tartoztak: Novoszeló, Ugaczka, Tiviske (Töviske) és Gyentáros (Gyantáros).

A moholi szerb templom

1740 körül a vármegye panaszolja, hogy Mohol katonai sáncban 50 adófizető egyén lakik, akik katonáskodás révén a vármegyei terhek alól fel vannak mentve.

1751-ben a határőrvidék megszűntével Mohol is a tiszai koronai kerületbe került; ekkor már két különböző vésetű pecsétje is volt. Az 1751-ben nyert kiváltságlevél 19. pontja szerint az adott jogok, uradalmi javak, robot és ingyenes szolgálmányok alól való mentesség és más kiváltsági engedmények ellenében a Tiszai kerület községeinek lakossága évenként földadót fizetett az uradalomnak.
Bodor Antal szerint a tiszai határőrvidék feloszlatása után a szerbek elvándoroltak, és helyükre 1753 körül alföldi, szegedi és jászsági magyarok érkeztek. Később, az 1770-es évek körül újabb magyar lakosság települt a faluba a Jászságból, Heves, Hont és Nógrád megyéből.[5] Gyetvai kutatásai viszont azt bizonyítják, annak ellenére, hogy a határőrvidék végleges felszámolása után sok szerb család elvándorolt, mégis maradtak annyian, hogy a magyarok letelepedését a szerb vezetők egészen a 19. század elejéig meg tudják gátolni.[6]

1771-ben Moholon az úrbéri összeírás szerint 273 gazda, 17 házas zsellér és 6 lakó volt. A Moholhoz tartozó határrészek: Novoszeló, Csanadacz, Pogledics, Obornyacza, Gyentáros, Tivitska, Dolity, Ugarszko, Szelistye voltak. Az 1791. évi országgyűlésen Moholt, valamint a Tisza mentén fekvő 10 községet koronai birtokká tették. 1792-ben 182 adózó házat írtak össze.

Mohol pecsétje a címerrel 1904-ből

18041805-ben nagyobb számmal telepedtek itt le magyarok, akik már 1806-ban plébániát is kaptak. Az önálló moholi egyház alapítása 1805-ben történt, és ez novemberétől-decemberétől kezdték el vezetni a moholi anyakönyveket. A Szent-György tiszteletére szentelt templom 1824-ből való, valamint az ortodoxok temploma is ekkor épült.

1870 február 26-án kilenc másik Tisza menti községgel együtt Pulchard János, és még négy moholi községi képviselő Óbecsén aláírták a Váltsági szerződést, s ezzel Mohol megszabadult a földesúri terhek alól, vásártartási joggal felruházott nagyközség-mezőváros lett. A váltságdíj lefizetése (Mohol község 109.653 forintot és 11 koronát fizetett) folytán több mint egy évszázad után, 1877-ben a védnökségi jog gyakorlását a király a volt kerületi társközségek római katolikus hitközségeinek adományozta, miután a védnökségi alapból Mohol 14.000 Ft-ot kapott. Ezzel az adományozással a községek magukra vállalták az egyházak fenntartási költségeit.[7]
A két felekezetnek volt egy-egy szép, díszesen bekerített és fásított temploma, 3-3 szilárd épületben lévő és jól felszerelt tanterme, emellett a tanyákon 2 iskolája, a községnek kórháza, jól berendezett községi vendégfogadója, tágas epreskertje, egyesületi olvasóköre. 1866-tól postaállomása, 1871-től újra kompjárása. A Tisza átvágására 185557-ben került sor, 1866-ban épült a védtöltés, mely által több mint kétezer hold föld lett ármentesítve.

Üdvözlet Molohról

Az 1864-es évben marhavész, majd az 1866-os évben kolera pusztított a községben. Az 1870. évi árvíz nagy károkat okozott: a belső földeket javarészt víz borította, a község délnyugati részében sok házat döntött romba.

1891-ben 1733 házzal és 9509 lakosa volt (közte 5710 magyar, 107 német és 3669 szerb), vasúti és gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott.

Moholon a házak valamikor csak számozva voltak, a mai értelemben vett utcákban való rendezés az 1800-as évek első felétől ismert, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében vezették be. Az anyakönyvek tanúsága szerint Moholon az 1930-as évek elején kaptak nevet az első utcák.

[szerkesztés] A II. világháború végén

A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság feljegyzéseiben Mohol községről nem találni semmit. Ennek ellenére 12 helybéli magyar polgár neve került föl a háborús bűnösök listájára.

Mohol 1944. október 8.-án „szabadult” fel, de a helyi Népfelszabadító Bizottság csak október 14-én alakult meg, melynek egyetlen magyar tagja sem volt. Az egyhetes hatalom nélküli állapotban már megkezdődtek a gyilkosságok. A közigazgatás bevezetése után pedig „elszabadult a pokol”. Több száz embert hurcoltak az iskola és a zárda épületeibe, ahol kegyetlenül kínozták őket. „Moholon nem alakítottak semmilyen bíróságot vagy különbizottságot, az emberek sorsáról hatalmaskodó személyek döntöttek, minden formai eljárás nélkül. Ez lehetett az egyik oka a vérengzések teljes elfajulásának.” [8]

Mohol lakosságát szinte megtizedelték. A legnagyobb mészárlás 1944. november 9.-én volt a homokbányában.

A moholi áldozatok száma 300.[8] és 800 fő között lehetett[9]

A katolikus templom belülről

[szerkesztés] A világháború után

A moholi határ ma mintegy 7000 hektárt ölel fel, de a földtagosítás következtében 1973-ban sok tanya megszűnt, lakói szétszéledtek, foglalkozást váltottak. A mezőgazdaság volt a fő foglalkozás, de a II. világháború után megkezdődött az ipar fejlődése. Ma a – már privatizált – PIK Halász József mezőgazdasági birtok mellett földműves szövetkezetek is segítik a mezőgazdaságot és az állattenyésztést, serkentve a magángazdaságokat is.
Közismert a Zora cég, amely gyümölcsöket és zöldségféléket dolgoz fel, tárol és eladásra kínál, továbbá a Progres cipő- és kesztyűgyár.

Az általános iskola, a moholi helyi közösség és az egyházközösség számos művelődési rendezvény hordozója.

[szerkesztés] Címere

Mohol címere 1751-ből

A címerpajzs külső szélei feketék. A pajzson ötágú aranykorona piros színű béléssel. A korona alatt hegyes talpú pajzs látható, amely felső mezejének (kb 3/4) része fehér (kb 1/4) része zöld színű. A zöld mezőn vitéz áll, aki felemelt jobbjában kivont kardot, baljában csoroszlyát (szántóvasat) tart. A vitéznek fekete színű bajsza van.
A vitéz öltözéke: csákójának színe kék, egy felálló fehér és egy leálló piros színű szalaggal. Mentéjének színe kék, fekete sujtásokkal, fehér gombokkal és fehér színű derék övvel, nadrágjának színe piros, felső lábszárán (combján) arany színű paszománnyal díszítve, alsó lábszárán sárga színű, térdig érő bőrcsizmát visel.

[szerkesztés] Történelmi települések

A történelmi kutatások alapján valahol e vidéken feküdt az elpusztult Turol község. Négy ilyen község szerepelt a vármegyében, úgy mint Turol, Mező-Turol, Árkos-Turol és Vizes-Turol, melyek együtt is, külön is szerepelnek. 1426-ban a Szólátiak panaszolják, hogy e birtokot a Beteriek eladták a Garaiaknak. 1426-ban Mező-Turol a Garaiaké lesz és 1462-ben Vizes-Turol és Árkos-Turol is. Ugyanekkor Vizes-Turol birtokosaként Szilágyi Erzsébet is meg van nevezve.

Ugyancsak Mohol közelében említenek az oklevelek egy Kétfülű nevű helységet is, mely 1504-ben Korvin Jánosé volt.

[szerkesztés] Híres moholiak

  • Dr. Bálint Lipót – moholi születésű ezredorvos, az I. világháborúban többször kitüntették
  • Moholy-Nagy László – bácsborsódi születésű világhírű művész, fiatalkora egy részét Moholon töltötte

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Pecsétek

[szerkesztés] Templomok

[szerkesztés] Középületek

[szerkesztés] Forrás

  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
  • Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I-IV. Pest, 1851.
  • Iványi István: Bács Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára. I-V. Szabadka, 1991.
  1. ^ A Pallas Nagy Lexikona. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893.-1897.
  2. ^ A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  3. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  4. ^ Zentai Történelmi Levéltár
  5. ^ Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest, 1914.
  6. ^ Gyetvai Péter: A Tiszai korona-kerület telepítéstörténete. I–III. Kalocsa, 1992.
  7. ^ Lásd: 1869–72. képviselőház iratai IV. kötet 163–171.I. Vö: Deák Ferenc: Adalékok a magyar közjoghoz 146.I.
  8. ^ a b Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  9. ^ Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában. Budapest, Magvető kiadó, 1991.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök