Maradék

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Maradék
Марадик
Maradik
A református templom
A református templom
Table separator.png
Maradék címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Szerémség
Körzet Szerémségi
Község Ingyia
Rang Falu
Terület 31,8 km²
Népesség (2002)
  • 2298 fő
Irányítószám 22327
Körzethívószám 022
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Maradék (szerbül Марадик / Maradik) a Vajdaság Szerémségi körzetében helyezkedik el, a Tarcal-hegység lankáin. A falu a szerémségi magyar szórványtelepülések (Dobradó, Satrinca, Nyékinca, Herkóca) közül az egyik legnagyobb magyar közösséget alkotja. Az 1970-es években 1200 lakosából a fele református magyar volt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1991-ben 2120 lakosából 1050 szerb, 630 magyar[1]
  • 2002-ben 2298 lakosából 1394 szerb, 552 magyar[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Az egyik eredetmítosz szerint Maradék úgy jött létre, hogy két más-más falubeli ifjú szerelmes ezen a helyen kelt egybe és épített magának házat. Egyikük falujában sem maradhattak ugyanis, mert szerelmüket ellenezte a családjuk. A lányt Marénak hívták, az fiút Dikónak. A legenda szerb változata szerint ezért lett a falu neve Maradik.
A magyaroknak is megvan a saját eredetlegendájuk: a település helyén valamikor véres csata dúlt, melynek végeztével kő kövön nem maradt – ebből eredeztethető a Maradék elnevezés – csak egy ház, és annak a tornáca. Aztán e köré a ház köré épült a jelenlegi falu. A harmadik változat arról szól, hogy földosztáskor a földesúr szétosztotta fiainak a környékbeli földeket, de ez az egyetlen rész kimaradt, mégpedig azért, mert nem tudták egyenlő arányban elosztani.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Őskora

1985-ben a falu területén I. és III.-ik századi római település nyomaira bukkantak. Első írásos említése 1498-ból származik Poss. Maradék néven,[2] az ún. Kruseváci krónikából. A török hódoltság előtti szőlő- és borkultúrájának köszönhetően a Szerémséget a magyar történelmi borvidékek egyikeként tartja számon a szakirodalom. A török hódoltság ideje alatt e területet teljesen tönkretették a hadműveletek. Magyar lakossága elpusztult, elmenekült, helyébe szerb és horvát telepesek vándoroltak ide. 1764-ben két másik vármegyével együtt Fiume városáért cserébe Horvátország része lett. 1776-ban fölépült barokk stílusú Szent Száva ortodox temploma.

[szerkesztés] A 19. század

Az 1830-as években még túlnyomórészt szerbek lakták a települést. Fényes Elek rác, sokác faluként említette.[3] Valamivel később a század közepe felé dunántúli és bácskai református magyar telepesek érkeztek. Bácskából főleg, Temerinből, Moholról, Kuláról és Cservenkáról.[4] Ennek következtében a század második felében rohamosan növekedett a reformátusok és a katolikusok száma, akik közt horvátok és németek is akadtak, de a többség magyar volt. 1910-re ők váltak Maradék legnépesebb nemzetiségévé. A nagyszámú katolikus magyar lakosság egy részének képviselői 1894-ben felkeresték a Beskán vendégeskedő református püspököt, hogy engedélyezze a beskai lelkésznek az időnkénti magyar nyelvű szentbeszédet, azonban a püspök elutasította őket, nem kívánt a katolikus egyház ügyeibe beavatkozni. 1898-ban Josip Juraj Strossmayer diakovári katolikus püspök magyarellenes intézkedései miatt[5] először 24 katolikus család, majd még 70 személy tért át a református vallásra, mivel katolikus mise nem folyhatott magyar nyelven. A maradéki református hívek 1898. őszén imaház építésébe kezdtek, a felépült imaházban megkezdődött a maradéki gyerekek oktatása is.

A horvát katolikus egyház a maradékiak áttérése után 1898. tavaszán három jezsuitát küldött a faluba, akik sikertelenül próbálkoztak a hívek visszatérítésével. Ezután az egyház önállósította a maradéki katolikus plébániát, valamint heti egy órára korlátozva bevezette a községi iskolába a magyar nyelv tanítását.

[szerkesztés] A 20. század

A XX. század hetvenes éveiben megszűnt a magyar nyelvű oktatás, azóta a falu diákjai csak a fakultatív anyanyelv-ápolási órák keretein belül tanulják anyanyelvüket. A magyar nyelv ápolásában a református egyháznak továbbra is fontos szerepe van. A katolikus vallásúak esetében a helyzet sokkal súlyosabb. Az anyanyelvhez való viszonyulás nem sokat változott az elmúlt évszázadban. A katolikus templomban a több mint száz magyar hívő horvát nyelven hallgatja az istentiszteletet, ugyanis papjuk nem tud magyarul. Ennek ellenére a katolikus, a református és a faluban élő nazarénus magyarok a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület keretein belül igyekeznek saját kultúrájukat és hagyományaikat együtt ápolni.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. Szabadka, Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2003.
  • Kósa László: Maradék. Vallás és anyanyelv konfliktusa egy szerémségi községben a 19.-20. század fordulóján. Magyar Képesújság, 35. sz., 1990.
  • Tomek Tibor, Tóth Viktor: Élet a szórványban. Hétnap, 2010 január 6.
  • Tomek Tibor, Tóth Viktor: Vannak még magyarok Maradékon. Hétnap, 2007 március 27.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  3. ^ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I–IV. Pest, 1851.
  4. ^ Bori Imre: Ezredéve itt. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2004.
  5. ^ Makkai Béla: Református külmisszió a magyar etnikum peremvidékein. FIgyelő, XV. évf, IV. szám
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök