Magyarszentmihály

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Magyarszentmihály
Михајлово
Mihajlovo
Szent Mihály katolikus templom
Szent Mihály katolikus templom
Table separator.png
Magyarszentmihály címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Nagybecskerek
Rang Falu
Terület 19,4 km²
Népesség (2002)
  • 1004 fő
Irányítószám 23202
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Magyarszentmihály (szerbül Михајлово / Mihajlovo) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik, 12 km-re északra Nagybecskerektől a Duna-Tisza-Duna csatorna mentén. A település konyhakerti veteményeiről híres, lakosságának 90%-a ebből él.[1][2]

2006-ban Szentmihályon 4 magyar elsős volt,[3] 2011-re ez a szám elérte a 10-et.[4]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948: 1373 lakos
  • 1953: 1286 lakos
  • 1961: 1409 lakos
  • 1971: 1252 lakos
  • 1981: 1318 lakos
  • 1991-ben 1169 lakosából 1079 magyar, 40 szerb, 17 jugo.[5]
  • 2002-ben 1004 lakosából 944 magyar, 37 szerb, 6 cigány[5]

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Középkor

A középkorban a mai Szentmihály közvetlen közelében három falut említenek az okmányok, amelyek lakói római katolikus vallásúak voltak. Ez a három település az 1332-ben említett Zele, az 1414-ben említett Cerba (ma is ez a neve a falu északi oldalán elterülő vadászterepnek), a harmadik pedig Szent Dömötör, melyet 1454-ben említenek.
Ez utóbbi középkori falu helyét őrző házcsoport a huszadik század elején még létezett. Ezt a házcsoportot akkor már a szentmihályiak Szent Mitra-tanyának nevezték. A néhai szentmihályiak azt mesélték, hogy a mai falu lakosainak elődei túlnyomó többségben Szent Mitráról települtek át.

„A rossz Böge mellé, a nádas közepére, arra a magaslatra, ahol Szent Mihályt köllött mondani, ’az utcába’ (a mai Kiss Ferenc utca) mert az magaslaton állt és ott biztonságosabb volt az élet.”

[szerkesztés] Nevének eredete

A falu nevének eredete a középkorba vezethető vissza, amikor még csak Szent Dömötör létezett. A fönt említett utca egy magaslati katonai pont is volt valamikor, ahonnan a magyar katonák kétszer is visszaszorították a Temesvárról a Rossz-Bega mentén érkező törököket. A magyarok Szent Mihály főangyalhoz fohászkodtak, hogy tüzes kardjával védje őket a pogány töröktől. Kitételt (jelszavat) is használtak, hogy a náddal körülvett terepen el ne vétsék egymást. Ha mozgott a nád odakiáltották, hogy Isten, s erre azt kellett válaszolni, hogy Szent Mihály. Aki nem így válaszolt, az ellenség lehetett, ezért lekaszabolták. Az ütközet emléke lehet a ma is létező Testhalom, ahova a feltevések szerint a keresztény áldozatokat temették. Fölé később egy kis kápolnát is emeltek, kereszttel. Az elesett törököket Udvarnok irányában egy nagyobb kiterjedésű helyre temették.

[szerkesztés] A 18.-19 század

Az 172325. évi gróf Mercy-féle térképen a becskereki kerületben a lakatlan helységek között találjuk. 1750-ben kincstári puszta, melyet a délmagyarországi kincstári puszták bérlő társasága bérelt. 1780-tól Magyarszentmihály néven említik. - Ez a megnevezés szerepel a faluról kiadott első képeslapon 1911-ben, valamint az 1920-as iskolai bélyegzőn is. Ezután (1922-ben) az állami hatalom Mihajlovóra keresztelte át a magyar többségű település nevét.

Benépesítése már 1796-ban Kiss Izsák birtokos idejében megkezdődött, ekkor az eleméri uradalomhoz tartozott.[6] 1838-ban még népes puszta, 828 magyar lakossal, akik dohánykertészettel foglalkoztak. Ekkor Kiss Ernő birtokához tartozott.
Lakosságát céltudatosan gyarapították azokkal a dohánykertész családokkal, amelyek a sövényházi Pallavicini-uradalomban 18521856 között hajléktalanná váltak. Az odavándorlást rokoni kapcsolatok is elősegítették.[6]

1908-ban nagyközséggé alakult.

A vert falú, nádtetejű templom a mai helyén 1835-ben épült, s 1836 szeptemeber utolsó vasárapján szentelték föl.[7] A nádtetőt 1848-ban felgyújtották a szerb felkelők, s az épületet megrongálták. Két évvel később felújították,1902-től orgonája, 1910-től pedig tornya is van a templomnak.
Az első világháború végén elvitték a harangokat, és megrongálták az orgonát. Az épületét később többször is felújították. A főoltár mögött áll Szent Mihály nagy képe, tüzes karddal a kezében, amely Till Leopold munkája 1856-ból.

Hagyományairól Kálmány Lajos buzgalmának köszönhetően tudunk, aki eleméri káplánkodása idején (1893) nagyértékű hiedelemanyagot gyűjtött a faluban.[6]

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Kecskés István: Kevés földön – sokat dolgoznak. Magyar Szó, 2004 szeptember 18.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ hn: Nagybecskerektől nem messze van Szentmihály. Magyar Szó, 2008 december 2.
  2. ^ Kecskés István: Ősszögedi kertészfajta magyarok között. Magyar Szó, 2006 március 2.
  3. ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
  4. ^ Kecskés István: Tizenegy elsős Nagybecskereken. Magyar Szó, 2011. május 25.
  5. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  6. ^ a b c Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  7. ^ Préc István: Szentmihály. Hét Nap, 2002. szeptember 25.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök