Magyarmajdány
Мајдан
Majdan
  
| |
| Hivatalos? | Nincs adat |
| Használatban van? | Nincs adat |
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Észak-Bánsági |
| Község | Törökkanizsa |
| Rang | Falu |
| Terület | 25,0[1] km² |
| Népesség (2002) |
|
| Irányítószám | 23333 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Magyarmajdány (szerbül Мајдан / Majdan) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a szerb-magyar-román-hármashatárnál, Oroszlámostól 3 km-re. A falu határában található a Vajdaság legnagyobb kõolajlelõhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1910-ben 758 lakosa volt, melyből 747 magyar volt
- 1948: 747
- 1953: 824
- 1961: 717
- 1971: 624
- 1981: 451
- 1991-ben 387 lakosából 348 magyar, 19 szerb[1]
- 2002-ben 292 lakosából 251 magyar, 16 szerb, 12 cigány[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Első írásos említése 1247-ben Vruzlamus monostora (Oroszlános monostora) néven történt. 1360-ban Wruzlanos, 1451-ben Orozlanus. Mai neve a török majdán főnévből származik, mely piacot jelent.
[szerkesztés] Története
E helység helyén a középkorban Oroszlámos, vagy mint régebben nevezték Oroszlámos-monostora állt.
[szerkesztés] Őskora
A település területén több régészeti lelet (kőbalta, körömbenyomásos és vonaldíszes cserépedény, római kori érem, népvándorláskori tárgy) került a XIX. század végén és a századelőn a szegedi múzeumba. Az első okleveles források és fennálló épületmaradványok az Árpád-korból valók. Majdán területén, pontosan a római katolikus templom helyén állott a középkori Oroszlámos monostora és vára, a Tisza-Maros-köz jelentős nemzetségi központja.
1029-ben Csanád vezér Ajtony ellen Rév-Kanizsánál átkelt a Tiszán, az Oroszlámosi nagy dombon ütött sátort s imája közben megfogadta, hogy ha győz, e helyen monostort építtet. Álmában egy oroszlán ébresztgette őt biztatva, hogy azonnal fúvasson riadót s támadja meg az ellenséget. Fölébredve, azonnal összehívta a hadi tanácsot, éjjeli támadást rendelt, s a lázadókat leverte a nagyőszi síkon. Ajtony fejét ő maga vágta le.
E monostor volt egyúttal a Csanád nemzetség temetkező helye is. Mellette várat emeltek, melynek romjai még 1770-ben is álltak. Fusch Mihály uradalmi tiszttartó 1826 körül idős emberektől hallotta, hogy a vár romjaiból építették a bébi uradalom több épületét.[6]
1247-ben Kelemenös bán fiának, Pongrácz ispánnak itt egy jobbágytelke volt. A Csanád nemzetség tagjai között végbement osztozkodás alkalmával Oroszlámos-monostort az egész nemzetség közös birtokának hagyták. A monostor elpusztulása után – valószínűleg 1280-ban a kunok pusztították el – azonban 1337 június 11-én Oroszlámost is felosztották. A Telegdyek kapták a keleti részét, a Makófalviak a nyugatit.
1360-ban a Telegdy-rész Miklós főispán fiaié Györgyé és Miklósé lett. A Telegdyek eladogatták itteni birtokaikat, a XVI. század elején már csak Telegdy Istvánnak voltak itt részei, amelyekre 1508 május 22-én királyi megerősítő levelet eszközölt ki.
[szerkesztés] A 16.–17. század
1536-ban még olyan jelentős helység volt, hogy Oláh Miklós a vidék legnevezetesebb falvai között sorolja fel. Ekkortájt épült fel kőfalakkal megerősített kastélya, melynek nyomai a község temetőjében és környékén most is megvannak. Mindemellett a törökök 1550 szeptember havában ellenállás nélkül birtokukba kerítették s átadták Petrovics Péternek, aki ide őrséget helyezett. Néhány hét múlva Varkocs Tamás kiverte innen Petrovics embereit, de az erőd nem sokáig lehetett Ferdinánd birtokában, mert 1557–58-ban már a temesvári vilajetbe tartozott s ekkor a temesvári defterdár 45 magyar családfőt írt itt össze.
1559-ben földesurai János Zsigmondhoz pártoltak, Ferdinánd megfosztotta őket itteni birtokaiktól s azokat az 1559–60. években többeknek eladományozta. 1561-ben Kerecsényi László is kapott itt egy részt, ki azonban az egészet, mely ekkor városként szerepelt, Gyula vára számára foglalta el. 1562-ben a város egy része Osztopáni Balassa Bálint birtokába jut, de a Telegdy család még 1568–70-ben is fenntartotta jogát e birtokra.
A hódoltság alatt 1582-ben még kilenc magyar pásztorember lakta. Közöttük Dobos Pál, Máté János, Péter Tamás, Tót János 2310 juhhal.[6] Mikor a magyarság innen kiveszett, szerbek telepedtek le helyére és a helység régi magyar neve helyett a török Majdán név terjedt el, mely piacot jelent. 1647-ben Voxith-Horváth István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc adománylevelet nyertek rá.
[szerkesztés] A 18.–19. század
1716-tól katonai igazgatás alá került. A lakosok azonban nem lévén megelégedve helyzetükkel, 1748-ban azt kívánták, hogy lejjebb költözködhessenek. A kamara 1753-ban a középkori Oroszlámostól délre új falut telepített, amelyet Új-Oroszlámosnak neveztek el. Ide nagyrészt a feloszlatott Tisza-marosi határőrvidékről származó szerbek telepedtek. A régi Oroszlámost ettől fogva egészen 1799-ig Ó-Oroszlámos néven említik hivatalos okiratokban, térképeken.[4]
A csanádi tiszttartói hivatal 1773-ban (1770[7]) Magyarmajdányba dohánytermelő magyarokat telepített a Kunságból, Szegedről és Hódmezővásárhelyről.[4][7] A bébi uradalommal együtt azután Batthyány Ignácz erdélyi püspök birtokába került. Az uradalom 1795-ben római katolikus iskolát létesített.[4]
1882-ben gróf Batthyány József a dézsmatized és a szolgálmányok megváltását követelte a községtől, amit azonban a lakosok megtagadtak. Ebből hosszú per keletkezett, mely után a lakosokat mintegy 180.000 forint megfizetésére kötelezték.
A XIX. század közepe táján Makóról néhány református család érkezett a településre.
[szerkesztés] A 20. század
A trianoni határvonal a falu árutermelő parasztjait elszakította Szegedtől, a táj legnagyobb piac- és vásárközpontjától. Az 1920-as évek elejétől a szerbkeresztúri kompon átkelve a kanizsai piacokon, vásárokon értékesítették árujukat, de Kikindára is bejártak rendszeresen.
Az 1960-as évek végén Majdánon megvásároltak egy 20. század eleji parasztpolgár lakóházat, melyet a hívek összefogásával újítottak föl és alakítottak át imaháznak. Berendezéséhez a szentképek és faszobrok a rábéi iskolakápolnából származnak. Az imaház udvarán vasvázas haranglábon három harang áll: kettő az egyházé, egy a híveké. Itt helyezték el az elnéptelenedett Sasülés[8] harangját, melyen ez olvasható: „Sándor püspök a kis-szigeti kath. híveknek 1875. Öntötte Novotny A. Temesvárott”. A harangot Dessefy Sándor csanádi püspök adományozta Kis-Sziget, utóbb Sasülés lakóinak. A Magyarok Nagyasszonya ünnepén (október 8.), illetőleg a rá következő vasárnap tartott majdáni búcsúkor zsúfolásig megtelik az imaház.
[szerkesztés] Képek
Imaház
Az óvoda és az iskola épülete
[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
- Táj és nép kultúra 3. Észak-Bánság paraszti műveltségből. szerkesztette Juhász Antal, Szeged, 1999.
- Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ A 23 cm nagyságú körmeneti kereszt Krisztust, mint királyt ábrázolja, a fején koronával. Rézből készült, bevonata arany, három ágát pedig hegyikristálybetét ékesíti.
- ^ Bori Imre: Ezredéve itt. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2004.
- ^ a b c d Szentkláray Jenő: A Csanád egyházmegyei plébániák története. 1898.
- ^ Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország története földrajza I. Budapest, 1963.
- ^ a b Borovszky Samu: Csanád vármegye története II. Temesvár, 1897.
- ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ Rábétól délnyugatra fekvő tanyasor volt, mely elnéptelenedett.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
