Magyarmajdány

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Magyarmajdány
Мајдан
Majdan
Majdányi utca
Majdányi utca
Table separator.png
Magyarmajdány címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Észak-Bánsági
Község Törökkanizsa
Rang Falu
Terület 25,0[1] km²
Népesség (2002)
  • 292 fő
Irányítószám 23333
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Magyarmajdány (szerbül Мајдан / Majdan) a Vajdaság Észak-Bánsági körzetében helyezkedik el a szerb-magyar-román-hármashatárnál, Oroszlámostól 3 km-re. A falu határában található a Vajdaság legnagyobb kõolajlelõhelye.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1910-ben 758 lakosa volt, melyből 747 magyar volt
  • 1948: 747
  • 1953: 824
  • 1961: 717
  • 1971: 624
  • 1981: 451
  • 1991-ben 387 lakosából 348 magyar, 19 szerb[1]
  • 2002-ben 292 lakosából 251 magyar, 16 szerb, 12 cigány[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Első írásos említése 1247-ben Vruzlamus monostora (Oroszlános monostora) néven történt. 1360-ban Wruzlanos, 1451-ben Orozlanus. Mai neve a török majdán főnévből származik, mely piacot jelent.

[szerkesztés] Története

E helység helyén a középkorban Oroszlámos, vagy mint régebben nevezték Oroszlámos-monostora állt.

[szerkesztés] Őskora

A település területén több régészeti lelet (kőbalta, körömbenyomásos és vonaldíszes cserépedény, római kori érem, népvándorláskori tárgy) került a XIX. század végén és a századelőn a szegedi múzeumba. Az első okleveles források és fennálló épületmaradványok az Árpád-korból valók. Majdán területén, pontosan a római katolikus templom helyén állott a középkori Oroszlámos monostora és vára, a Tisza-Maros-köz jelentős nemzetségi központja.

1029-ben Csanád vezér Ajtony ellen Rév-Kanizsánál átkelt a Tiszán, az Oroszlámosi nagy dombon ütött sátort s imája közben megfogadta, hogy ha győz, e helyen monostort építtet. Álmában egy oroszlán ébresztgette őt biztatva, hogy azonnal fúvasson riadót s támadja meg az ellenséget. Fölébredve, azonnal összehívta a hadi tanácsot, éjjeli támadást rendelt, s a lázadókat leverte a nagyőszi síkon. Ajtony fejét ő maga vágta le.
Az oroszlámosi Árpád-kori kereszt[2]
Szent István utóbb őt tette a nevéről elkeresztelt vármegye ispánjává, mire Csanád azonnal építtetni kezdte Szent György tiszteletére a monostort, azon a halmon, melyet álomlátásáról Oroszlánosnak nevezett el.[3][4] Győrffy György szerint a Gellért-legendának ez a része névmagyarázó népmondán alapszik, s a román stílusú monostor arról kaphatta a nevét, hogy bejáratát kőoszlopok díszítették.[5]

E monostor volt egyúttal a Csanád nemzetség temetkező helye is. Mellette várat emeltek, melynek romjai még 1770-ben is álltak. Fusch Mihály uradalmi tiszttartó 1826 körül idős emberektől hallotta, hogy a vár romjaiból építették a bébi uradalom több épületét.[6]

1247-ben Kelemenös bán fiának, Pongrácz ispánnak itt egy jobbágytelke volt. A Csanád nemzetség tagjai között végbement osztozkodás alkalmával Oroszlámos-monostort az egész nemzetség közös birtokának hagyták. A monostor elpusztulása után – valószínűleg 1280-ban a kunok pusztították el – azonban 1337 június 11-én Oroszlámost is felosztották. A Telegdyek kapták a keleti részét, a Makófalviak a nyugatit.
1360-ban a Telegdy-rész Miklós főispán fiaié Györgyé és Miklósé lett. A Telegdyek eladogatták itteni birtokaikat, a XVI. század elején már csak Telegdy Istvánnak voltak itt részei, amelyekre 1508 május 22-én királyi megerősítő levelet eszközölt ki.

[szerkesztés] A 16.–17. század

1536-ban még olyan jelentős helység volt, hogy Oláh Miklós a vidék legnevezetesebb falvai között sorolja fel. Ekkortájt épült fel kőfalakkal megerősített kastélya, melynek nyomai a község temetőjében és környékén most is megvannak. Mindemellett a törökök 1550 szeptember havában ellenállás nélkül birtokukba kerítették s átadták Petrovics Péternek, aki ide őrséget helyezett. Néhány hét múlva Varkocs Tamás kiverte innen Petrovics embereit, de az erőd nem sokáig lehetett Ferdinánd birtokában, mert 155758-ban már a temesvári vilajetbe tartozott s ekkor a temesvári defterdár 45 magyar családfőt írt itt össze.
1559-ben földesurai János Zsigmondhoz pártoltak, Ferdinánd megfosztotta őket itteni birtokaiktól s azokat az 155960. években többeknek eladományozta. 1561-ben Kerecsényi László is kapott itt egy részt, ki azonban az egészet, mely ekkor városként szerepelt, Gyula vára számára foglalta el. 1562-ben a város egy része Osztopáni Balassa Bálint birtokába jut, de a Telegdy család még 156870-ben is fenntartotta jogát e birtokra.

XIX. századi telepes ház

A hódoltság alatt 1582-ben még kilenc magyar pásztorember lakta. Közöttük Dobos Pál, Máté János, Péter Tamás, Tót János 2310 juhhal.[6] Mikor a magyarság innen kiveszett, szerbek telepedtek le helyére és a helység régi magyar neve helyett a török Majdán név terjedt el, mely piacot jelent. 1647-ben Voxith-Horváth István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc adománylevelet nyertek rá.

[szerkesztés] A 18.–19. század

1716-tól katonai igazgatás alá került. A lakosok azonban nem lévén megelégedve helyzetükkel, 1748-ban azt kívánták, hogy lejjebb költözködhessenek. A kamara 1753-ban a középkori Oroszlámostól délre új falut telepített, amelyet Új-Oroszlámosnak neveztek el. Ide nagyrészt a feloszlatott Tisza-marosi határőrvidékről származó szerbek telepedtek. A régi Oroszlámost ettől fogva egészen 1799-ig Ó-Oroszlámos néven említik hivatalos okiratokban, térképeken.[4]

A csanádi tiszttartói hivatal 1773-ban (1770[7]) Magyarmajdányba dohánytermelő magyarokat telepített a Kunságból, Szegedről és Hódmezővásárhelyről.[4][7] A bébi uradalommal együtt azután Batthyány Ignácz erdélyi püspök birtokába került. Az uradalom 1795-ben római katolikus iskolát létesített.[4]
1882-ben gróf Batthyány József a dézsmatized és a szolgálmányok megváltását követelte a községtől, amit azonban a lakosok megtagadtak. Ebből hosszú per keletkezett, mely után a lakosokat mintegy 180.000 forint megfizetésére kötelezték.

A XIX. század közepe táján Makóról néhány református család érkezett a településre.

[szerkesztés] A 20. század

Majdány címere 1910-ben

A trianoni határvonal a falu árutermelő parasztjait elszakította Szegedtől, a táj legnagyobb piac- és vásárközpontjától. Az 1920-as évek elejétől a szerbkeresztúri kompon átkelve a kanizsai piacokon, vásárokon értékesítették árujukat, de Kikindára is bejártak rendszeresen.

Az 1960-as évek végén Majdánon megvásároltak egy 20. század eleji parasztpolgár lakóházat, melyet a hívek összefogásával újítottak föl és alakítottak át imaháznak. Berendezéséhez a szentképek és faszobrok a rábéi iskolakápolnából származnak. Az imaház udvarán vasvázas haranglábon három harang áll: kettő az egyházé, egy a híveké. Itt helyezték el az elnéptelenedett Sasülés[8] harangját, melyen ez olvasható: „Sándor püspök a kis-szigeti kath. híveknek 1875. Öntötte Novotny A. Temesvárott”. A harangot Dessefy Sándor csanádi püspök adományozta Kis-Sziget, utóbb Sasülés lakóinak. A Magyarok Nagyasszonya ünnepén (október 8.), illetőleg a rá következő vasárnap tartott majdáni búcsúkor zsúfolásig megtelik az imaház.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. kötet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1894.
  • Táj és nép kultúra 3. Észak-Bánság paraszti műveltségből. szerkesztette Juhász Antal, Szeged, 1999.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine. Novi Sad, 1996.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ A 23 cm nagyságú körmeneti kereszt Krisztust, mint királyt ábrázolja, a fején koronával. Rézből készült, bevonata arany, három ágát pedig hegyikristálybetét ékesíti.
  3. ^ Bori Imre: Ezredéve itt. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2004.
  4. ^ a b c d Szentkláray Jenő: A Csanád egyházmegyei plébániák története. 1898.
  5. ^ Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország története földrajza I. Budapest, 1963.
  6. ^ a b Borovszky Samu: Csanád vármegye története II. Temesvár, 1897.
  7. ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  8. ^ Rábétól délnyugatra fekvő tanyasor volt, mely elnéptelenedett.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök