Magyarittabé

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Magyarittabé
Нови Итебеј
Novi Itebej
A magyaittabéi református templom
A református templom
Table separator.png
Magyarittabé címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Bégaszentgyörgy
Rang Falu
Terület 22,2 km²
Népesség (2002)
  • 1315 fő
Irányítószám 23236
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Magyarittabé, régebben Alsóittebe (szerbül Нови Итебеј / Novi Itebej) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében, Bégaszentgyörgy községben fekszik a Béga folyó és a Béga-csatorna között. Nagybecskerek várostól keletre, közúton 37 km-re található. A település tőszomszédságában (100 méterre észak-keltre) van Szerbittabé település.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1991-ben 1521 lakosából 1325 magyar, 70 jugo., 62 szerb, 45 cigány[1]
  • 2002-ben 1315 lakosából 1077 magyar, 103 szerb, 54 cigány[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Első írásos említése 1219-ből származik Withubu néven. Később 1222-ben, majd 1334-ben találkozunk a település nevével Keve vármegyében Itebőként feltüntetve.

Az „ittabé” névelem már újabb keletű népi etimologizálás terméke („Itt a bé!” – a B jelzésű cövek, amely a monda szerint a falu alapításakor a település egyik sarkát volt hivatott jelölni), s mint ilyen teljesen hagyománytalan e település névváltozatainak sorában.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A középkor

A történelmi adatok szerint Ittebe és környéke már az őskorban, az ókorban és a középkorban is lakott terület volt. Első írásos említése 1219-ből származik. A hajdani Keve vármegye egyetlen ismert egyházi intézménye az ittebei bencés prépostság volt. Más iratokban ezen intézményt a „legszentebb Megváltóról nevezett előbb bencés, utóbb világi prépostságnak és társas káptalannak” jelölik.[2] Györffy György szerint ezen apátság ellen 1219-ben a csanádi püspök hamis pénzverés miatt eljárást indíttatott, és 1221-ben pápai engedéllyel és pártfogással társas káptalanná szervezte át. Az itt lakó „fekete barátok” a szerzetesi szabályokkal, de legfőképpen a keresztyén erkölcsökkel mit sem törődvén, egyéb kihágásokon kívül arra is vetemedtek, hogy az egyház ékszereiből pénzt csináltak. E célra beolvasztották a szent kelyheket, kereszteket, edényeket és más egyházi kincseket. A pénzverés és a prépostság javainak eltékozlása után a szerzetesek megszöktek a kolostorból.[3] Ez a település, mely eredetileg a Withubu (Ittöbö) nevet viselte, a törökdúlás áldozata lett a XVI. században.

1222-ben, majd 1334-ben találkozunk a település nevével Keve vármegyében Itebőként feltüntetve. Az 133237. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel ekkor mint a torontáli főesperességhez tartozó falu, s adatokkal is szolgált a település lakosságának életszínvonaláról. Az oklevelek nyomán a helység legrégibb ismert birtokosa a Karthali család. Róbert Károly 1319-ben Tamás illyédi castellanusnak és testvérének, Kharthali Etelének adományozta Keve vármegyében Ithebew, Szentgyörgy, Udvarnok, Harumdersk és Vida falvakat.

A XV. században az Itebői család birtoka. E család tagjai közül 1411-ben Ittebői István fia János, László fia György, Mihály fia Péter, 1456-ban Ittebői György, Tamás és Pál ittebei birtokosokként szerepelnek, Szilágyi Mihálynak Maxond, Szőlős és Hercsekös helységekbe történt beiktatása alkalmával 1466-ban Ittebői Ethele György fiai Dancs és Miklós ellen főbenjáró ítéletet eszközöltek ki. 1499-ben Ittebői Ethele Andrást mint királyi embert, bizonyos hatalmaskodás miatt támadt perben vizsgálatra küldték ki.

[szerkesztés] A török után – telepítések

A török hódoltság alatt magyar lakosai kivesztek; helyükbe szerbek telepedtek, akik az egész hódoltságot végig küzdötték. Az 172325. években gróf Mercy Claudius Florimund tábornok készítette térképeken a részben lakott helyek között találjuk feltüntetve.

Miután 1781-ben sor került a kincstári birtokok eladására, a terület Kiss Izsák tulajdonába került. Ebben az időben Szerbittabét szerb ajkú telepesek lakták akik elégedetlenek voltak az új földesúrral, úgyszintén a környező települések jobbágyai is. Lázadások törtek ki, amelyeket katonai beavatkozással igyekeztek elfojtani. A szerbittabéiek egy része 17831784 között a határőrvidékre vándorolt. A földesúrnak a föld megművelésére azonban munkaerőre volt szüksége, ezért 1786-ban Békésről és a környező településekről református magyarokat telepített ide, akik közvetlenül Szerbittebe mellett új települést alapítottak Magyarittebe néven.

Az 1800-as évek elején kisebb számú katolikus magyar is érkezett a településre, akik szegedi gyökerűek voltak.[4]

[szerkesztés] A 19.–20. század

Egy évvel a letelepedés után Boros István prédikátor Ittebbére jött, s az ő nevéhez fűződik az első református gyülekezet és a prebistérium megalapítása. A templomukat 1861-ben kezdték építeni és 1866-ban fejezték be.[5] A templom román stílusban épült, ami a toronyrészen látható a legjobban. 1939-ben a tornyot renoválni kellett, az új már gót stílusban épült föl. 1963-ban leégett, a tervrajz szerint szintén gót stílusban újjáépítették, 2001-ben pedig visszakerült az eredeti román stílusban épült toronytető. A templom 744 ülőhelyes, 105 éves a 12 regiszteres temesvári orgonája, és csaknem 100 éves a toronyóra.

1831-ben kolera járvány pusztította a lakosokat. 1848-ig a Kiss család, legutoljára Kiss Ernő honvédtábornok volt a helység földesura.

Az ittebei Kossuth-szobor

A szabadságharc alatt kiéleződött etnikai villongások nyomán, mikor is szerb csapatok dúlták e vidéket, a falu lakossága a magyar kormány parancsa szerint 1849. január 19-én elmenekült túl a Maros folyamon lakó magyar testvéreikhez (Makóra, Hódmezővásárhelyre és Nagymajlátra). – Ez „Sára-napi szaladásként” maradt fenn a lakosság szájhagyományában, mivelhogy a menekülés Sára-napkor kezdődött. – A szerb felkelők, kevéssel ezután az egész falut felprédálták és ekkor pusztultak el a református egyház anyakönyvei is.
A menekülők csak 1849 tavaszán tértek vissza; ekkor azonban a kolera szedte közölük áldozatait. Három hónap alatt 132-en haltak el benne.

Kossuth Lajos mellszobra az egyedüli emlékmű, ami az ősökről maradt. A templom mellett áll, arccal az anyaország felé. A szobrot 1904. május 14-én ünnepélyes keretek között leplezték le, azóta a falu jelképe és a vajdaságban megmaradt két Kossuth-szobor egyike (a másik Bácskossuthfalván található).

[szerkesztés] Történelmi települések

A középkori Ittebő vidékén találjuk Denkefalva helységet, mely Keve vármegyéhez tartozott. E helységről már az 13701412. évi oklevelek is megemlékeznek.

Ugyancsak e tájon fekhetett Derzsok (Háromderzsok) helység is, melyről az 13191412. évekből vannak adatok.

Az 172325. évi térképen Deska helységet Ittebe mellett délnyugatra találjuk. Továbbá e tájon találjuk a középkorban Királytava, Perjés és Szőkefalva helységeket, melyekről az 13701412. években kelt oklevelek emlékeznek meg. E három utóbbi helység eredetileg az Ittebei családé volt; 1412-ben azonban e család és a Maczedóniaiak között támadt perben az említett helységeket a nádor a Maczedóniaiaknak ítélte oda.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás, lábjegyzet

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Erdősi Loc Valéria: Hármas jubileum, három kívánság. Családi kör hetilap, 2006. augusztus 17.
  • Kiss Nándor: Magyarittabé története. 2001.
  1. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  2. ^ Révay Nagy Lexikona XIII. kötet, Budapest, Révai testvérek Irodalmi Int. R. T. 1915.
  3. ^ Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest 1987. 310. o.
  4. ^ Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  5. ^ Az első templom 1795-ben földből készült és egy árvíz mosta el. A második templom fából épült, s tűzvészben égett le.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök