Magyarcsernye

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Magyarcsernye
Нова Црња
Nova Crnja
A katolikus templom
A Szent Ágota katolikus templom
Table separator.png
Magyarcsernye címere
Hivatalos? Nincs adat
Használatban van? Nincs adat
Table separator.png
Tájegység Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Község Magyarcsernye
Rang Falu
Terület 33,7 km²
Népesség (2002)
  • 1861 fő
Irányítószám 23218
Körzethívószám 023
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…

Magyarcsernye (szerbül Нова Црња / Nova Crnja, németül Neucerne) a Vajdaság Közép-Bánsági körzetében fekszik Magyarcsernye községben, a szerb-román határnál, Zsombolyától délre. A település a szerbiai Bánság egyik legveszélyeztetettebb szórvány-magyar települése, lakossága 10 év alatt 11%-al csökkent.[1]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1948.: 3185
  • 1953.: 3310
  • 1961.: 3317
  • 1971.: 2911
  • 1981.: 2739
  • 1991-ben 2353 lakosából 1998 magyar, 117 szerb, 101 cigány, 98 jugo.[2]
  • 2002-ben 1861 lakosából 1574 magyar, 112 szerb, 87 cigány, 35 jugo.[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét a szomszédos Szerbcsernyéről kapta, közelsége miatt. Előtte a népnyelvben a Buzitova nevet viselte, mivel Buzitova-puszta területén alakult ki. Régebben Magyar-Czernya.

[szerkesztés] Története

A helység eredetileg a zsombolyai uradalomhoz tartozó Buzitova nevű pusztán alakult; 1798-ban telepítette Csekonics József tábornok, aki leginkább Szeged vidéki dohánykertészeket hívott ide.[3][4] A telep kezdetben csak kisszámú családból állott. Mivel Szerbcsernyétől egy órányira volt, felváltva Buzitovának vagy Magyarcsernyének nevezték. Csekonics József tábornok halála után, 1824-től Csekonics János lett a helység földesura, aki arra törekedett, hogy e pusztából rendes falut alakítson, így 1828-ban Csősztelekről újabb magyar gányócsaládokat hívott ide, akik papjuk vezetésével jöttek új lakóhelyükre. Néhány, az anyavárosra emlékeztető, máig élő családnév: Berta, Biacsi, Biczók, Vastag.[4]
Az új települőkkel az uradalom 1829-ben 30 évre új szerződést kötött, melynek értelmében a szerződő telepítvényesek minden hold föld után évenként 3 pengő forintot tartoznak fizetni. A faluban a dohánytermesztés fontosságát 1904-ben Jeszenszky Ignác is említette, miszerint az uradalom bérbe adott területein jelentős volt a dohánykertészek munkája.[5]

1828-ban iskolaházat is építtetett a község, mely ideiglenes imaházul is szolgált. 1829-ben felépült a plébánia is. 1842-ben tette le Csekonics János az alapkövet a templomhoz, mely 1844-ben készült el. 1831-ben kolerajárvány pusztított.

1849 január 21-én az egész lakosság a Maroson túlra menekült a közeledő szerbek elől. Az ellenség az egész helységet üresen találva azt kirabolta, és felgyújtotta – ekkor égett el a plébánia levéltára is. Az elmenekült magyar lakosság csak 1849 május 7-én tért vissza.
1849 júliusában ismét a kolera pusztított. 1863-ban nagy volt az inség – míg ez tartott, Csekonics János földesúr a szűkölködők között naponként 30 kenyeret osztatott szét s ezenkívül 5600 mérő búzát és 5000 forintot adott nekik kölcsönképen. 186972-ben nagy árvizek borították el a határt, úgy hogy a szomszédos községekkel csak csónakokon lehetett közlekedni. 1906-ban nagy tűzvész pusztította.

1918-tól az SzHSz királyság része, majd 19411944-ig német közigazgatás alá tartozott. A II. világháború végétől Jugoszlávia (ma Szerbia) része.

[szerkesztés] 1944–45-ös megtorlások

A visszaemlékezések szerint Magyarcsernyén a szerbek bevonulása után 14 helyi lakost végeztek ki a szomszédos Vojvoda Stepa-n, majd holttestüket visszaszállították Csernyére.[6]

A behívott embereket elvitték Vojvoda Stepára, ott összeverték őket. Onnan gyalog elhajtották mintegy tizenkét kilométert Livadéra, mert a livadeiak telefonáltak értük, hogy nekik is van velük leszámolni valójuk. Livadén agyonverték őket. Akkor telefonáltak Csernyére, hogy innen menjenek kocsik a hullákért. Hullafuvarozásra meg lett hajtva kocsival, lóval Márton István, Fricska Mihály, Macák György, Macák András és Csicsai József. A hullaszállítók elmondták, hogy a halottak a falu központjában hevertek, szét voltak verve. Nem egynek közülük felszakadt a mellkasa, szét volt ütve a koponyája. A kocsikon tizennégy hullát szállítottak el Magyarcsernyére, és eltemették őket a Nagygödör vagy másként a Sárgás partján. Itt van többek között egy Darusi nevezetű, Burai Béla muzsikus cigány, egy Virág nevezetű, Deák József, ennek a testvérbátyja, egy Beles nevezetű a Nyárfás utcából, Nagy György mostohafia a már említett Sörös Pál segédrendőr, és volt közöttük egy Hetényből való ember is. Be voltak zárva még Somogyi Lajos, Papp István, Selmeci János és Báló Péter, de őket Márton Róza közbenjárására kiengedték, Őket Csernyén nagyon megverték. Bálónak például az volt a bűne, h piros-fehér-zöldre festett egy villanypóznát. Őt pokróccal letakarták, és akinek eszébe jutott, az elvert rajta egy sort. Papp István mutatta később a hátát. Azon nem volt egy körömnyi ép bőr sem, mind csupa sebhely, Azt mondta a háta mutatásakor: Ezt kaptam én, mert a Bánáti Magyar Közművelődési Szövetség vezetőségi tagja voltam. A befogottak között volt Lele János is. Neki meg az volt a vétke, hogy a németek bevonulása után leszedett néhány jugoszláv utcanévtáblát.

A tizennégy áldozat tömegsírját minden évfordulón meg szokták ti tokban koszorúzni a hozzátartozók. Nyilvánosan soha senki sem mert odavinni még csak egy szál virágot sem.[6]

[szerkesztés] Népszokások

Kalapis Zoltán munkáiból tudjuk, hogy csernyeiek követték el 1920-ban a Tóbán történt gyilkosságot, amely a Vajdaság különböző pontjain felgyűjtött Deák Gyuri ballada témája lett.[7]

[szerkesztés] Májusfaállítás

Szép magyarcsernyei népszokás a májusfaállítás, mely a mai napig a gyakorlatban is megmaradt. Május elseje reggelére a regruták, tizennyolc évesek, felállítják minden fiatal háza elé a májusfát, melyet virággal és krepp-papír szalagokkal díszítenek. A fát általában május második vasárnapján szedik ki, az azt megelőző éjszaka pedig felújítják. A májusfaszedés zenekar kíséretében történik. Végigmulatják a falut és minden tizennyolc éves fiatal házánál megpihennek. Ez az esemény az egész napot igénybe veszi, este pedig bált szerveznek és mindenkit meghívnak, aki előtt volt májusfa.

[szerkesztés] Csernyei közmondások

  • Az ördögé, mint a Lippai húszasa. – Lippai a templomban a perselybe tévedésből egy húszast tett, s mikor észrevette, így szólt: az ördögé már.
  • Megelőzte, mint Megyeri a macskát. – Megyeri suszter volt, és a macskát az ablakból akarta elzavarni, de macskára dobott kaptafa az ablakot törte ki, amin azután a macska kimenekült.
  • Késése van, mint Visnyeinek. – Visnyei János rendszeres templomjáró volt, de mindig elkésett a miséről.
  • Átesett rajta, mint Báló a nagykapun. – Báló kovácsmester részegen ment haza- nem első ízben-, és a kaput zárva találta. A társai felemelték és átlökték a kapun az udvarba.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
  • Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine, Novi Sad, 1996.
  • Tanók József: Emlékörző, Szabadka, 1992.
  1. ^ Társadalmi szerkezet – lakossági jellemvonások Vajdaságban. Hazaérsz. Esély és esélyegyenlőség a Vajdaságban. Vajdasági Módszertani Központ

    Szabadka, 2008.

  2. ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
  3. ^ Kalapis Zoltán: A Bartók család Bánáti kapcsolatai. Hungarológia Közlemények XIII:46–47 1981.
  4. ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
  5. ^ Jeszenszky Ignác: Torontál vármegye gazdasági monográfiája. Megyei monográfiák. Magyarország közgazdasági és közmüvelődési állapota. Közgazdasági Szemle 1904:5.11. 1904.
  6. ^ a b Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva - Délvidéki magyar fátum 1944-45. I.-II. Budapest, Hatodik Síp Alapítvány, 1995.
  7. ^ Kalapis Z. 1976.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök