Lukácsfalva
Лукино Село
Lukino Selo
  
| |
| Hivatalos? | 
|
| Használatban van? | 
|
| | |
| Tájegység | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | Falu |
| Terület | 53,4 km² |
| Népesség (2002) |
|
| Irányítószám | 23224 |
| Körzethívószám | 023 |
| | |
A térképen:
 Térkép betöltése… | |
Lukácsfalva (szerbül Лукино Село / Lukino Selo, németül Lukasdorf) a Bega-folyó mentén, a Fehértó mellett fekvő magyar többségű település a Közép-Bánságban Nagybecskerek községben, Nagybecskerektől 14 km-re.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Népessége
- 1991-ben 643 lakosából 508 magyar, 44 szerb, 43 jugo.[1]
- 2002-ben 598 lakosából 404 magyar, 78 szerb, 27 jugo, 39 nem nyilatkozott[1]
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét alapítójáról Lukács Lázár örmény kereskedőről kapta.
[szerkesztés] Története
A helységet pusztaként Lukács Lázár örmény nagykereskedő telepítette be 1785-ben szerződéses szegedi dohánykertészekkel,[2] aki 1781-ben az osztrák udvari pénztártól 30 ezer lánc bánsági földet vett meg Écska, Klek és Jankahíd településekkel együtt, és ezzel a Bánság egyik legnagyobb földbirtokosa lett. A következő évben ideköltözött, majd követte felesége, Szibilla is fiaival. Écska közelében, a Bega folyó jobb partjára Szegedről, valamint a környező falvakból magyarokat telepített, de a Bega sokszori áradása miatt áttelepültek a falu mai helyére, amely a Tisza és a Bega egykori árterületén fekszik. Az árvízvédelem céljából a XIX. század közepén a környéken töltések épültek, ezeknek maradványai ma is fellelhetők. Az új telepesek szerződést kötöttek a gazdával, melyben kötelezték magukat, hogy a föld használatáért a birtok részére dohányt termesztenek.
A faluba 1825-ben katolikus bolgárok költöztek. A bolgárok többsége 1887-ben átköltözött a szomszédos Erzsébetlakra.
1838-tól Lázár Zsigmond tábornok volt e puszta földesura. 1890-ben önálló községgé alakult. Az új községet több csapás érte. 1878-ban árvíz öntötte el, 1896-ban tűzvész pusztított benne, 1910-ben pedig kisebb kolerajárvány. Később gróf Harnoncourt Felixné szül. Lázár Marianna gyermekeinek volt itt nagyobb birtokuk.
A legnagyobb népessége a századfordulón volt, amikor több mint ezren laktak a faluban, s a XX. század legelején kiszombori családok is települtek ide.[2] Ez időben a dohánytermesztők nagyobb része tulajdonosa lett annak a földnek, melyet évtizedekig művelt. Azok pedig, akik nem tudták megvásárolni a földet, napszámosként dolgoztak az uraságnál, majd 1906/7-ben, mikor a Lázár család megalakította a halgazdaságot, a Fehér-tavon halásznak szegődtek el. A falu híressége volt, hogy a falu alatt legeltették a birodalom kiváló ménesét. A mai napig is Csikósnak hívják ezt a területet.
A katolikus templomot 1927-ben építették a helybéliek önkéntes adományaiból, valamint a szentmihályi és a tordai magyarok támogatásából. A templom védőszentje a Kisboldogasszony, a búcsút pedig szeptember első vasárnapján tartják. Az adventista hívők temploma 1970-ben épült.
Habár egy talpalatnyi föld sem volt a lukácsfalvaiak tulajdonában, a (kötelező) dohánytermesztés mellett fokozatosan elsajátították más haszonnövények termesztését is. Az itt élők zöme ma kertészetből él, de dolgoznak az Écska halgazdaságban is néhányan. Jelenleg 600 is kevesebb, zömében idős ember él a faluban. A magyarok többségben vannak, de szembetűnő, hogy az 1991-es népszámláláshoz képest a 79 százalékról 67 százalékra esett vissza a számuk. A nem magyar nemzetiségűeket pedig elsősorban az olcsó ingatlan vonzotta ide. Jelenleg is a mintegy 200 háznak az egytizede üresen áll. Az 1990-es évek jugoszláv háborúi során mintegy harminc szerb menekült család érkezett a faluba főleg Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából, később Koszovóból is.
[szerkesztés] Oktatás
A valamivel több mint ötszázas lélekszámú Lukácsfalván már a hatvanas évektől kezdve összevont tagozatok működtek, két-három gyermek járt egy osztályba.[3] 2011-ben már nem volt magyar elsős, s az összevont magyar tagozatnak öt tanulója volt. A helyzetet árnyalja, hogy a helyi gyerekek közül többen járnak a közeli Muzslya és Becskerek iskoláiba.[4]
[szerkesztés] Forrás
- (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1912.
- Kecskés István: Jó kis falu lehetne... Magyar Szó, 2004. október 6.
- ^ a b Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Magyar Tudományos Akadémia
- ^ a b Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974/75 II., Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1976.
- ^ Tóth Lívia: Végvári vitézek, a falakra ki! Hétnap, 2006. november 22.
- ^ Kecskés István: Tizenegy elsős Nagybecskereken. Magyar Szó, 2011. május 25.
| ||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||
