Kupuszina

Az „A Vajdaság települései és címerei” oldalról
Kupuszina vagy Bácskertes
Купусина
Kupusina
A Kupuszinai katolikus templom
A katolikus templom
Table separator.png
Kupuszina címere
Hivatalos? Igen.png
Használatban van? Igen.png
Table separator.png
Tájegység Bácska
Körzet Nyugat-Bácskai
Község Apatin
Rang Falu
Terület 60,8 km²
Népesség (2002)
  • 2356 fő
Irányítószám 25262
Körzethívószám 025
Table separator.png
A térképen: Klikk
Térkép betöltése…
A falu madártávlatból

Bácskertes (1904-ig Kupuszina, szerbül Купусина / Kupusina) a vajdasági szórványmagyarság egyik nyugat-bácskai települése, Zombortól 10 kilométerre nyugatra a Duna mellet. Közigazgatásilag Apatin községhez tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Népessége

  • 1900. évi népszámláláskor 3202 lakosából 3186 magyar
  • 1948: 3200 lakos
  • 1953: 3146
  • 1961: 3133
  • 1971: 3063
  • 1981: 2694
  • 1991-ben 2500 lakosából 2263 magyar, 67 jugoszláv, 55 horvát, 41 szerb[1]
  • 2002-ben 2356 lakosából 1857 magyar, 279 szerb, 45 horvát, 14 cigány, 12 bunyevác, 11 román[1]

[szerkesztés] Nevének eredete

Eredeti nevét (Kupuszina) a betelepített szlovák, palóc lakosság adta.

Az 1904. év során magyarosították a település nevét Bácskertesre. Ez a név 1918 végéig volt használatban. Később, 19411944-ig újra Bácskertes volt a falu hivatalos neve, majd az újbóli Jugoszláviához csatolástól a Kupusina nevet viseli.
A Magyar Nemzeti Tanács ajánlata a Bácskertes név használatát helyezi előtérbe, de a helyi lakosság ragaszkodik a Kupuszina elnevezéshez.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A középkor

A középkorban egy Hetes nevű falu volt itt, amely II. Endre idejében 1297-ben már fennállott. A XVII. század óta azonban Hetes falu többé nem fordul elő, hanem nevét a Kupuszinánál elfolyó mocsár örökölte, melyet a török hódoltság után itt letelepedett új szláv lakosság Hetesiczának nevezett.

A községet Bács vármegye első, 1699. évi összeírásában már megtaláljuk. A ún. Marsigli térképen Apáti (Apatin) fölött a Duna partján csak Vragnos település van feltüntetve; s lehet, hogy a nép innen költözött át kissé biztosabb helyre, távolabbra a Dunától a mai Kupuszina helyére.

[szerkesztés] Telepítések

Müller 1709. évi térképén Apáti (Apatin) fölött a Duna mellett Hapsa, Schenk Péter 1717. évi térképén pedig Kapsa névvel van a helység jelezve. A faluhoz az ettől keletre fekvő kis Runyanin puszta tartozott. 1751-ben a királyi kamara a helységet még jobban be akarta telepíteni és még két pusztát csatolt hozzá a falutól délre; Aranyost a Duna mellett és ettől keletre Kisbresztováczot. Még ebben az évben Heves és Nyitra vármegyékből valamint a kalocsai érsekség területéről katolikus magyarokkal és szlovákokkal telepítették be. Újratelepítési okmányát 1751. május 14-én írták alá Zomborban. 1754-ben szervezték a római katolikus lelkészséget, Szent Annának szentelt temploma 18081813 között épült.

Cothmann kamamarai telepítő biztos 1763-ban Kupuszinát a sok víz miatt gyakori kiöntés veszélyének kitett területéhez képest, magyar, tót és dalmát lakosságtól majdnem túlságosan zsúfolt helységnek mondja. Az 1768. kamarai térkép szerint a faluban 157 család lakott, akik nagyobbrészt magyarok. A XIX. század végére annyira megszaporodott lakossága, hogy jó részének nem jutott termőföld a szűkre szabott kupuszinai határban. Ez váltotta ki a kupuszinaiak gazdasági kirajzását a közeli árterületekre és pusztákra a Duna mindkét partján Bajától egészen Bácsig, sőt távolabbra is.

1772-ben a falut, eddigi területével, úrbérileg rendezték. Egy 1815. évi kimutatás szerint Kupuszinán 276 ház volt. Ekkor már fejlett ipara is volt. 1834-ben kaptak céhszabadalmat a mesteremberei, így a kovácsok, mészárosok, takácsok, halászok stb. 1890 október 2-án csütörtök délután fél négy órakor keletkezett falutűzben, mely óriási kárt okozott szinte az egész településen, 360 ház égett le. Ennek a csapásnak az emlékét őrzi s figyelmeztet a veszélyre a kupuszinai templomtoronyban minden csütörtökön délután fél négykor megszólaló emlékharangszó.

[szerkesztés] 20. század

A gazdák 1935-ben alapították meg a Pcela földműves-szövetkezetet. Vasúti közlekedése 1912 óta létezik.

1995-ben több száz horvátországi szerb menekült is érkezett a faluba.

Jellegzetes Kupuszinai népviselet

[szerkesztés] Hagyományok

Népi hagyományait máig őrző település Kupuszina, ahol a sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú, de a bácskai németek viseletének hatását is magán hordozó, a magyar nyelvterületen egyedi népviselet még a mindennapok tartozéka. A színes és sok régi népszokást őrző lakodalmak jelentik az ünnepeket; jellegzetes a falu máig megőrzött szinte középkori palóc nyelvjárása, s a megőrzött sok alföldi népdal, népballada, vallásos népének, népi imádság is.

[szerkesztés] Történelmi települések

[szerkesztés] Sári

Határában feküdt valahol Sári község, ami 1448-ban a Sári Gleber család birtoka volt. 1468-ban a Maróthiak birtoka, 1470-ben a Csapiak tartanak rá igényt, de 1480-ban a Takai család veszi meg a Martóhiaktól.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Forrás

  • (Szerk.:) Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye. I.-II. kötet, Budapest, Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1909.
Személyes eszközök
Névterek

Változatok
Műveletek
Navigáció
Eszközök